Mi az, amit mindenki csinál, de ha szóba kerül, úgy tesz, mintha köze sem lenne hozzá? A pletyka! Legyen szó szexről, pénzről, hatalomról vagy stílusról, imádjuk kibeszélni egymást. Oláh Andrea Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató A pletyka természete című könyvét vette górcső alá. Podcast!

A szex, a pénz és a hatalom – ezek a leggyakoribbak a manapság jellemző pletykatémákból. Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató, szociálpszichológus árulja ezt el, és sorolja a többit is:

– A negyedik legjellemzőbb pletykatéma a stílus, vagyis, hogy ki hogyan öltözködik, ki hogyan vezet, ki hogyan végzi a munkáját, vagy neveli a gyerekeit. Az ötödik a kompetencia, hogy mennyire ért valaki akár a munkájához, akár a társadalmi pozíciójában betöltött szerepéhez, milyen jó anyuka, apuka, nagyszülő, barátnő, tanár és így tovább ­­– avat be.

– Ezt követi a listán az integráció, amikor arról szól a pletyka, hogy ki mennyire tudott beilleszkedni az adott közösségbe, mennyire lóg ki belőle, lehet-e számítani rá, elhívni egy buliba. Az utolsó nagyon gyakori téma pedig a „devianciák” kérdése, ami attól függ, hogy milyen közegről van szó. Tehát a tizenévesek szombat esti bulijában lehet deviancia az, hogy valaki nem iszik, miközben maga az alkohol- vagy drogfogyasztás maga is deviancia. A normaszegésről szól a dolog, viszont annak megfelelően formálja át a környezet a pletyka tartalmát, hogy az adott közegben mi az elfogadott – mondja.

Mindenki csinálja

Mindenki érintett a pletykában: vagy hallja, vagy mondja, vagy róla szól. Ez a megállapítás kicsit riasztó, ha azt gondoljuk, hogy a pletyka ördögtől való, de ez a könyv megmutatja, miként tudatosíthatjuk magunkban, mi az, és leginkább mire való az, amit hallunk? S hogy hol pletykálunk? A pletykakutató szerint ez nem sokat változott az idők során:

– Vannak maradandó helyszínek, például kis falvakban a mise után, a templom előtt, de a piacon is ugyanúgy beszélgetnek az emberek, mint régen. Pletykálhatunk a különböző aulákban az egyetemeken, az éttermekben, menzán vagy a recepción a munkahelyeken, tehát azokon a közösségi színtereken, ahol spontán futhat össze az ember a másikkal – kezdi a pletykakutató.

–  A kozmetika és a fodrászat is standard pletykahelyszín, és ezen felül minden hely az, ami véletlenszerű találkozásra ad alkalmat, én például vonattal utaztam néhány nappal ezelőtt, és végighallgattam egy négyes asztalnál ülő társaság pletykáit az ismerősükről, hiszen ők azt gondolták, a körülöttük ülők nem ismerhetnek senkit az ő köreikből.  Valóban így volt, mégis, ahogyan beszélgettek, szépen kirajzolódott a kapcsolatrendszerük és annak a megítélése – osztja meg velünk.

Aki kimarad, az lemarad

Adódik a kérdés, hogyan viszonyuljunk a pletykához, próbáljunk kimaradni belőle, vagy inkább szálljunk be? A szakember nagyon érdekes szempontra mutat rá ezzel kapcsolatban:

– Ez attól függ, hogy az adott pillanatban hogyan ítéljük meg a pletykához kapcsolódó saját viszonyunkat. Lehet, hogy az a másik csak ki akarja nekünk önteni a lelkét, és ez abban a formában nyilvánul meg, hogy elmondja a véleményét X-ről vagy Y-ról. De ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nekünk ebben aktívan részt kell vennünk – ellenkeznünk vagy bólogatnunk kell –, bőven elég, ha őt meghallgatjuk – világít rá.

– Ha ugyanis az ember tartósan kimarad a saját csoporttagjai által generált pletykákból, akkor számíthat arra, hogy elszigetelődik. Az egészen más helyzet, ha be akarnak vonni bennünket, itt már szükség van azokra a technikákra, amelyekkel a „bevonásnak” a mélységét, intenzitását szabályozhatjuk – mondja a szakember, és ezekről a technikákról olvashatunk a könyvben, ahogyan arról is, mit tehetünk, ha a pletyka célpontja mi vagyunk… Ami viszont különösen érdekes, és erre utalt előbbi válaszában Szvetelszky Zsuzsanna, hogy a pletyka tulajdonképpen arról árul el legtöbbet, akitől halljuk, róla derül ki, mi az, ami őt irritálja valakinek a viselkedésében, életében.

A pletyka összeköt

 – Ez már a portrépletyka műfaja, amikor X és Y megbeszéli, hogy mi van Z-vel, de valójában ők egymásról tudnak meg sok dolgot, a harmadik ember, aki nincs is ott, csupán egy felület, akire mindketten kivetíthetik a saját véleményüket, élményeiket, nyilvánvalóvá teszik, hogyan ítélnek meg bizonyos kapcsolati helyzeteket.

Hogy a portrépletykán kívül hányféle pletyka van még, és ezek miként keletkeznek, mire jók, hogy a nők vagy a férfiak pletykásabbak, illetve, hogy például a szervezeteken, cégeken belül miért hozhat értékes információkat a vezető számára, ha pletykakutatást végeztet a dolgozók között, az mind kiderül a könyvből, és részben ebből a podcastból is.