Ahogyan az író, úgy mi sem spoilerezünk, ha leszögezzük a nyilvánvaló tényt: Amundsen meghódította a Déli-sarkot. Több könyv is íródott már erről az expedícióról, Ytreberg viszont a felfedező személyisége felől fogja meg a történetet. Amundsen mogorva, magának való fickó volt, aki igazán csak családtagjaira támaszkodhatott, a könyvből pedig megtudjuk, hogyan kerekedett felül a kétségein és indult mindenkit megtévesztve az Északi-sark helyett a Déli-sark meghódítására – aminek ötlete attól fogva motoszkált a fejében, hogy kiderült: az Északi-sarkot már meghódították. 

Az ehhez hasonló expedíciókat általában mecénások, államok, lapkiadók vagy különböző földrajzi társaságok finanszírozzák, így a felfedezőkre nemcsak kutatási, de politikai és társadalmi nyomás is nehezül – a felfedezőire nagyon büszke Norvégia esetében is.

Olvasóként a regény váltogatott idősíkjainak köszönhetően teljesen bele tudjuk élni magunkat a történetbe, és megtudhatjuk azt is, kik vettek részt a felfedezőúton Amundsenen kívül, melyikük miért és hogyan került a csapatba. De szóba kerül a szintén a Déli-sark meghódítására induló angol vetélytárs, Robert Falcon Scott, és Fridtjof Nansen is, akit Amundsen már gyerekfejjel csodált. Sőt mi több, Nansen a mű egyik kulcsfigurájává emelkedik: Amundsen a babérjaira tör, miközben a segítségével ugyan, de őt is megtévesztve – csak később írja meg neki, hová tart – délnek indul.

Akit pedig izgat, vajon a tapasztaltabb sarkkutató megbocsát-e a nyomdokaiba lépő Amundsennek, elismeri-e a “győzelmét”, vagy hogy a Déli-sark hősét végül milyen veszteségek éri, jól teszi, ha minél előbb elolvassa a könyvet.