Napjainkban sok gyerekkönyv küzd az olvasók figyelméért. Köztük mégis érdemes egy halk szavú, kedves regényre figyelni: Ana María Matute spanyol írónő számos díjjal kitüntetett klasszikusára.
A Mezítlábország mindennél fontosabb témával foglalkozik: főhőse, Gabriela magányos és szomorú gyerek, s azon töpreng, szereti-e őt egyáltalán valaki. Azután már megint elhagyja az egyik cipőjét – s ez végre belépőt jelent számára egy csodálatos másik világba, ahol ott áll a titokzatos Tükör, ragyog a Tengerszem, képzelt virágok ragyognak az Öreg Tölgy közelében. Itt, törpeceruzák és számemberkék között Gabriela végre megtalálja önmagát, megtanul szánkózni, gondolkozni és örülni. A varázslatos történet egyszerre idézi meg az Alice Csodaországban szimbólumokkal teli univerzumát, s az Andersen-mesék bánatos hangulatait és különös tárgyait az Öreg Teáskannától a Kis Fekete Serpenyőig. Ám nem hiányzik belőle a modern meseregények világábrázolása sem földhözragadt, a hőst leértékelő-büntető beavatatlanokkal (afféle muglikkal), s a Gabrielához hasonló, küldetést találó és végül értékes felnőtté váló kiválasztottakkal.
A már kisiskolásoknak is ajánlható, bölcs mesét Fölföldi Fruzsina bájos rajzai illusztrálják.