Öt terjedelmes novellát tartalmaz Ivana Dobrakovová kötete, amelynek az ötlettelen címe inkább utal valamiféle titkos szexet szolgáltató szervezetre, mint arra a tiszteletreméltó írói szándékra, amit kissé leegyszerűsítve társadalomábrázolási igénynek szoktunk nevezni. Írásunk címe inkább az öt novellát összekötő tartalmi egyezést érzékeltetheti.

Az öt közül négy még abban is hasonlít, hogy a főszereplője (és címe) nő: Ivana, Olivia, Lara és Veronika. Az első, az Apa című novella gyanúsítható a leginkább autofikcióval, annyira érződik benne az írónőnek, mint Apa lányának a személyes csalódottsága és bánata. Természetesen tévedhetek, ráadásul ez a feltételezés inkább író–olvasó találkozók témája, nem a recenzensé. Itt inkább az említendő, hogy a depresszió–alkoholizmus–halál sínjén haladó életutaknak ez a nagyon sokadik ábrázolása kissé elnagyolt, egy meg nem írt kisregény házi használatra készült irodalmi vázlatára emlékeztet.

Érettebb és meggyőzőbb a kötet négy következő novellája, hőseik éppen annyi idősek, mint az írónő. (Egy-két évvel negyven előtt.) Szlovákia és Olaszország kapcsolata sem ritka motívum; a szlovák írónő Torinóban él. Ivana rokkantnyugdíjas, Olivia gimnáziumi tanárnő, Lara fordító, Veronika pedig, nos Veronika – semmi. Így vagy úgy, de mindegyiküknek a szerelem/házasság/párkapcsolat a főgondja, hiszen ebben ragadható meg és ábrázolható a legmélyebben az egész életük problémája. Kissé kockázatos, hogy a novellák többsége a főszereplő monológja, mert így jobban feltűnik például Ivana és Olivia beszédmódjának hasonlósága, jóllehet a két figura minden tekintetben különbözik egymástól.

• Olvass bele!

Olivia és Veronika a két legárnyaltabban ábrázolt novellahős. Olivia válófélben van, frigiddé tette a minden tekintetben kiürült házassága, baja van a nővérével is, az anyjával is, szinte mindenkivel – a boldogtalanság már csak ilyen. Akadnak pillanatok, amikor az a benyomásunk, hogy pszichológiai szakvéleményt olvasunk irodalomba csomagolva, de az egész írás: Olivia megformálása, a cselekményvezetés erős írói képességeket mutat. Lara házasságát a férj távolléte erősebben összetartja, mint a jelenléte. No meg egy házasságon kívüli – eleinte titkolt – szerelem, meg az őszinte és áldozatkész ragaszkodás a két gyerekhez. Ami ebben a szinte típus-szituációban írói erő: a mellékszereplők ábrázolása a főszereplő szavaival.

A kötet legértékesebb darabja a Veronikáról szóló novella. Ez a 38 éves nő a manapság sokat emlegetett második valóságban él. Vagyis a neten. A világhálón flörtöl, ott válik jegyesévé egyszerre több férfinak is: mennyi huncut és édes titok! Levelez kacéran, haragosan, unottan, kíváncsian, alig lehet a sok izgalmas sztorit kézben tartani. Fotót készít önmagáról a fürdőszobában, azt küldözgeti, és boldogan olvassa az elragadtatott véleményeket, a heves udvarlásokat, amelyek szinte azonnal a „lényegre térnek”. Némelyiknek enged, némelyiknek nem, olykor a romantikus széptevés tetszik neki, olykor a követelődzés, olykor a fantáziáját beindító szóhasználat. Veronika boldog, mert szépnek érzi magát, kívánatosnak, sőt féltékenység, kisajátító vágy alanyának. Mennyi szexuálisan kiéhezett, és persze kizárólag rá szomjúhozó férfi! Mennyi szerelemittas, szavakban már előtte térdre is ereszkedett pasas! Akad köztük kamionsofőr, síző, testépítő, újságíró, autószerelő: szakítások kibékülések, hangulatok, ábrándok, vágyak… Nem csoda, hogy Veronika már telefonszexre is hajlandó. Csak valahogy a személyes találkozás nem sikerül, a virtuális térben szerelemtől égő férfiak a valóságban sehogy sem akarnak előkerülni. Nagyon mai, nagyon fontos téma, remek feldolgozása. Veronika kórképe korképpé nő.

Talán nem véletlen, hogy ez a kötet utolsó darabja. Ebben van a legtöbb művészi erő, ebből fakad leginkább a reménység, hogy a tehetséges, de írónak még fiatal Dobrakovová még sok örömöt fog szerezni olvasóinak.