“Mintha egy embert gond nélkül le lehetne cserélni egy másikra, mint amikor vásárolsz valamit például, de nem vagy megelégedve az áruval, és másnap egyszerűen visszaviszed. Lecserélni tizenhét évet. És a helyébe valami mást, újat, jobbat akarni. És meg is kapni.”

Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök

Az elmúlt időszakban figyeltem meg magamon, hogy bizony-bizony az olvasmányaim több mint felét magyar irodalommal töltöm ki, aminek nagyon örülök, viszont ott van a másik fele, ahol egyértelműen dominálnak az angol szerzők. Ezt próbálom egy kicsit ellensúlyozni és minél szélesebb skálán olvasni különböző nemzetiségű íróktól, költőktől.

Így találtam rá Ivana Dobrakovovára, szlovák nemzetiségű írónőre, aki jelenleg Torinóban él. Továbbra is az anyanyelvén ír, illetve fordít. A szlovák kortárs irodalom egy alapköve, írásai széles körben ismertek, több nyelvre is lefordították őket.

Az Anyák és kamionsofőrök c. novelláskötetét nemrég adták ki magyarul és hamar felfigyeltem rá, ugyanis mind a cím, mind az igényes, magával ragadó borító megfogott.

A kötet címe egy kissé elvont módon, tulajdonképpen a szülőket foglalja magába és a novellákban újra és újra felbukkan a téma, hogy hogyan hatnak a szülői szerepek, életformák, sorsok a gyermekekre. Ennek függvényében ismerünk meg az 5 novellán keresztül 5 női sorsot, melyek különböző életkorok különböző problémáit taglalják.

“(…) a létezésemhez nincs szükségem mások jóváhagyására.”

Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök

Semmi sem tabu és semmi sem szent ezekben a művekben, ezért egy rideg őszinteség járja át az egész könyvet. Ám az nem mondható el róla, hogy Ivana Dobrakovová nem valódi, globális problémákat tárgyal a novelláiban. Megjelenik a szülő-gyermek viszony, a gyermekkorban és a szülői oltalom alatt ragadt felnőttek motívuma, a közösségi média hatása a kapcsolatokra, a kamaszkori problémák és versengések, a céltalanság és a kilátástalanság, a mérgező barátságok vagy éppen a párkapcsolati problémák, mely gyakorta megcsalásba torkollanak.

Az írónő stílusa és az a kegyetlen őszinteség egy egészen érdekes színezetet és dinamikát ad a könyvek, mivel abszolút olvastatja magát, ám a váltakozó nyomasztó témák kereszttüzében jelen van egy megmagyarázhatatlan könnyedség, amit én abból eredeztetek, hogy a történetek minden egyes mozzanata annyira valóságos és élethű, hogy már-már szinte szürreálisnak tűnhet.

Ugyanakkor nem feltétlenül ajánlanám az egész könyvet egyszerre elolvasni. Mivel különböző életkorok, különböző problémáit járja körül műveiben az írónő, ezért velem is előfordult az, hogy egy novellában nem éreztem magam annyira otthonosan, egész egyszerűen azért, mert én még nem vagyok abban az életkorban, mint mondjuk a főszereplő, vagy engem még nem érint az adott probléma. Ettől függetlenül azt érzem, hogy időről-időre fel kellene lapozni ezt a könyvet, hogy a saját valóságunkból egy másik valóság rángasson ki és térítsen vissza egy kissé a helyes ösvényre.

“A múlt egyre inkább kitakarja a jelent, viszont azt gondolom, hogy ez egy szükséges folyamat!”

Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök