Kritika

Ivana Dobrakovová művének hatására elgondolkoztam egy olyan kérdésen, amin korábban még soha: mennyire jönnek be nekem a piros kamionok? A válasz: semennyire.

A könyv viszont annál inkább! Így 2020 végén, a finisben felragyogott a szerencsecsillagom, jobbnál jobb könyvek akadnak a kezembe. A szlovák írónő öt novellát felsorakoztató művében számos fontos témát boncolgat, például milyen szerepet játszanak az életünkben a szenvedélyeink, milyen mentális betegséggel élni, mindezt középpontban a nőkkel, női szerepekkel: mit jelent anyának, lánynak, feleségnek, szeretőnek, barátnőnek lenni egy olyan társadalomban, amely elvárja a nőktől, hogy az előbb említett szerepek mindegyikében kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak. 

" Apa egyértelműen a patriarchátus híve volt. Nagyapa annak idején csak azért vette el a nagymamát, mert ő volt a legdolgosabb a földjén, és így mint feleséget nem kellett többé fizetnie. Apa átvette a nézeteit, és vidáman hangoztatta, hogy az asszonynak a mezőn a helye, s ha elfárad, a házimunka mellett majd kipiheni magát. "

Ivana Dobrakovová könyve segít a színfalak, a maszkok mögé látni, mindezt olyan komplex és zseniálisan kidolgozott karakterekkel, amiktől lúdbőrözik az irodalomkedvelő könyvmolyok karja. 

Az első, Apa című novellában saját nagyszüleimre ismertem: "A kukázást még akkor kezdte, amikor a tónál lakott. Ő ezt persze nem így nevezte volna. Miféle szemét. Hisz ezek mind príma és használható dolgok. A számítógép kitépett billentyűzete. Egy levert mosdótál. Egy csúszda darabja. Stb." Gyerek- és felnőttkori értetlenkedések kimeríthetetlen forrása, melyeket mára már elengedtem, elfogadva azt, hogy minden jó lehet valamire (nem), mindent meg lehet javítani, ám az illetékesek valahogy mégsem jutnak el idáig soha.

Másik kapcsolódási pontot is találtam a kedvencemben, az Ivana című írásban, ami felidézte a lómániás kiskamasz éveimet (ami az én esetemben egy elég csúnya balesettel ért véget), az istállók fülledt, meleg illatát. Ivana, a mentális betegséggel küzdő lány története egészen szívfájdító, egy nem éppen idilli anya-lánya kapcsolatról, csalódásokról és önmagunk elfogadásáról szól. Számomra ez volt a legerősebb novella a kötetben, ugyanakkor azon ritka novelláskötetek közé tartozik ez a mű, ahol az összes darab ugyanazt a kiemelkedő színvonalat hozza, nincsenek benne gyengébb írások. 

Macskás booksza tipp

Ha még épp karácsonyi ajándékot keresel, ezt a könyvet nagyon jó szívvel ajánlom! Szépirodalmat, novellákat kedvelő olvasók polcán mindenképp ott a helye.

Kikacsintó

A fentebb említett Ivana című novellához kapcsolódóan szeretném nektek ajánlani a Telivérek (Thoroughbreds, 2017) c. filmet, ami a könyvhöz hasonlóan szintén zseniális alkotás. Amanda, aki szintén mentális problémával küzd, imádja a lovakat. Az ő életét is nagy mértékben meghatározza egy számára kedves lóval történt incidens. Az eminens, jómódú Lilyvel, gyerekkori barátnőjével újraéled a kapcsolata. Egymással karöltve próbálják megoldani a problémáikat, bármi áron. Egy eléggé beteg film, ami ugyanakkor nagyon elgondolkodtató, bemászik az ember bőre alá. 

Az őszi Margón Gács Anna és Szabó T. Anna beszélgetett Ivana Dobrakovovával nemcsak erről a kötetről, hanem sok más érdekes témáról is (pl. min dolgoznak éppen, hogyan zajlik a műveik fordítása), hallgassátok meg!