Az evés és az étkezés olyan témák, amik mindannyiunkat érintenek; és ha nem is mindenkinek, de az emberek túlnyomó többségének azért megvan a maga véleménye arról, hogy mit kéne enni és mit nem. Az vagy, amit megeszel – tartja a mondás, ami nagyjából igaz is, ám abban már jelentős nézeteltérések mutatkoznak, hogy pontosan mit is kéne ennünk. A kalóriákat számoljuk vagy inkább a tápanyagokat nézegessük? Vagy ne nézegessünk semmit, hanem együk, ami jól esik? Ha az ember diétázni szeretne manapság, kismillió opció közül válogathat: paleo diéta, ketogén diéta, szétválasztó diéta, hallunk a mediterrán étrendről és a japán étrendről, kalóriákról, mozgásról, hiánybetegségekről, aztán ott van a húsevés (vagy hús nem-evés) kérdése is, meg hogy akkor most szupermarketből, termelőtől, a kertből, mennyire fontos, hogy bio legyen... és így tovább. Az információk sokszor egymásnak homlokegyenest ellent mondanak, és ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni az étellel kapcsolatban felmerülő összes kérdéskörben.

Stephen Le – mint annyian mások is – ebben a káoszban szeretne rendet tenni. Le kanadai író, (biológiai) antropológus, és évekig kutatta az emberi táplálkozást szerte a világban. Kitüntetett figyelmet szentelt a hagyományos étrendeknek, valamint a modern betegségek és a különböző étrendek közti kapcsolatnak. A táplálkozás százmillió éves története című könyvében ennek a monumentális kutatómunkának az eredményeit foglalja össze. Állításait – mint minden tudományos eredményt – érdemes kellő kritikával kezelni, de akármilyen meggyőződést is vall az ember az egészséges táplálkozással kapcsolatban, mindenképp előkerülnek elgondolkodtató tények és érvek.

Az elején őszinte lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Szeretem a provokatív, gondolkodásra késztető műveket, és hát hogy máshogy jellemezhetném ezt az ismeretterjesztőt, ami rögtön az első fejezetben fejest ugrik a rovarevés témájába? De előkerül még sok kényes kérdéskör is a halevéstől kezdve a paleo diétán keresztül az ún. „civilizációs betegségek” (mint pl. a diabétesz vagy a krónikus szív- és érrendszeri betegségek) kialakulásáig. Stephen Le elővesz néhány általánosan elterjedt mítoszt és az evolúciós biológia szemüvegén keresztül vizsgálva igyekszik ledönteni őket – némelyiket hitelesen, másokat kevésbé.

És persze ő is keresi a választ a milliárd dolláros kérdésre: mit együnk, hogy egészségesek maradjunk, és hosszú életet élhessünk? Sok sztárdiéta híveitől eltérően Le elismeri, hogy egy olyan összetett kérdéskörről van szó, mellyel kapcsolatban még vannak bőven vakfoltok a tudományos kutatások széles palettáján. Ugyanakkor vannak olyan elvei, melyek mellett határozottan kiáll, és amiket a legrövidebben a következőképpen lehet összefoglalni:

– a megfelelő táplálkozás önmagában kevés, eleget (és megfelelően) kell mozogni mellé;

– olyan étrendet kell választanunk, amihez genetikailag alkalmazkodtunk (vagyis ha egészségesek akarunk lenni, együk azt, amit a felmenőink);

– ha fiatalon sok húst (és tejterméket) fogyasztunk, az jó eséllyel rövidebb élettartamot fog eredményezni, míg ha idősen tesszük ugyanezt, az meghosszabbíthatja az életünket.

Ha valaki a felsorolt pontokkal maradéktalanul egyetért, és úgy érzi, hogy a miértekkel is tisztában van, akkor valószínűleg nem érdemes kézbe vennie a könyvet. Minden egyéb esetben viszont igen, mert rendkívül érdekes gondolatmenetek vannak benne ezzel a rövidített listával, és egyéb vonatkozó témákkal kapcsolatban. Merem állítani, hogy néhány nagyon képben levő táplálkozási szakembertől eltekintve mindenkinek tud valami újdonságot mutatni ez a könyv.

A végére sajnos nekem megcsappant némileg a lelkesedésem: úgy érzem, hogy Le kicsit sokat akart egyszerre markolni, ami egyes témáknál a minőség rovására ment. De talán csak azért mondom ezt, mert több általam fontosnak tartott téma volt az elszenvedője ennek a „trehányságnak” – mindenesetre az biztos, hogy akit érdekel a táplálkozás témaköre, annak jó kiindulópont lehet ez a könyv a további olvasgatáshoz.