„…tehát még messze járunk attól, hogy legyőzzük a sötétséget – akár bennünk van, akár alattunk, akár odakint.” (170.oldal)

A méltán népszerű Jón Kalman Stefánsson ezúttal egy faluban lát vendégül minket, a vacsoraasztalnál pedig beavat a kis közösség minden apró titkába. Beleshetünk az egyébként ritkán túlzó, valóságos szereplők házának ablakán, nevethetünk rajtuk, vagy épp sírhatunk velük. Épp, ahogyan ők is tesznek, hiszen látjuk, milyen erővel is bír egy ilyen kis helyen a pletykálás, hogy milyen nagy hatása van az emberekre mások véleménye, vagy épp az attól való félelem és óvatosság.

Egyszerű, valóságos emberi történeteket ismerhetünk meg az északiaktól megszokott nyers, könnyed stílusban. Megmutatkozik az emberek és az élet derűs és sötét oldala is, kimondásra kerül az, amiről nem beszélünk, vagy csak suttogva mernénk, és mindeközben keressük a választ, vagy éppen a megfelelő kérdést. Olyan témákat boncolgat a könyv, amelyek talán filozofikusnak hatnak, mégis mindannyiunkat foglalkoztatnak, és át is futnak az agyunkon a hétköznapokban, de nem állunk meg, hogy elgondolkodjunk, csak elhessegetjük őket, mert fontosabbak a mindennapi teendők.

Gyakran éles a váltás az egyébként egymást követő egyszerű és egészen költői elbeszélői mód között, de ez csak növeli a valóságérzetet, hiszen ugyanígy egy baráti beszélgetés során is egymást követheti a hétköznapi eseményekről vagy az Istenről, kapcsolatokról, önmagunkról, egymásról szóló diskurzusok.

Nem társadalomkritikus, tükröt tart, de nem ítél. Bemutatja az embert teljes valójában, cenzúra nélkül. Az emberek sötét oldalát, alaptalan félelmeit vagy haragot, bosszúvágyat, a nyers testi vágyakat, de ezekkel együtt az ártatlanságot, a magányt. Látjuk a közösséget, hogy miként viszonyulnak és tartoznak az emberek a helyekhez, ugyanakkor látjuk, hogy végsősoron bárki lehet magányos, akár egy nagyvárosban is.

A Nyári fény, aztán leszáll az éj nem okoz csalódást a kortárs izlandi irodalom kedvelőinek. Gondolatébresztő, szerethető könyv, mely egyszerre könnyed és mélységekbe menő.