Mai világunkban aligha van fontosabb fokmérője a dolgoknak, mint az ember, az individuum. Az „emberhez és az emberrel” mérünk gazdasági mutatókat, társadalmi folyamatokat, technikai paramétereket.

Az energia kapcsán mégis nehéz emberi léptékre lefordítani az egyes folyamatokat, mennyiségeket, írja az aramara.blog.hu. Illetve csak az volt, amíg David MacKay brit fizikaprofesszor meg nem alkotta az emberarcú energetikai mértékegységet, amellyel könnyedén leírható az egyének egy napnyi átlagos energiafelhasználása (kWh/nap/fő). 2009-ben megjelent könyve, a Sustainable Energy – without the hot air, az új mértékegység bevezetése mellett halomra kaszabolja a fenntartható energiagazdálkodás korábban szentnek gondolt teheneit is. Teszi mindezt úgy, hogy közben értéket teremt – közérthetően beszél technikai és technológiai problémákról, mítoszokkal számol le (Gondolták például, hogy a konnektorban hagyott mobiltöltő naponta kevesebb, mint 0,024 kWh áramot fogyaszt – mégis minden zöld szervezet ezekben a bedugva hagyott töltőkben látja az energiapazarlás legfőbb okát?), és sok esetben a problémákra kísérleti úton igazolt megoldásokat kínál.

 
Könyvének központi kérdése: vajon biztosítható-e, és ha igen milyen alapelvek mentén a fenntartható energiagazdálkodás? Hogy erre választ kapjunk MacKay közérthetően és humorosan vázolja azokat az alapelveket, amelyek segítik vagy éppen hátráltatják a fenntarthatóság felé vezető úton történő előrehaladásunkat. Ennek a közérthetőségnek a kulcsa pedig az általa bevezetett újfajta mértékegység, amely kicsit „unortodox” ugyan, de éppen ezért alapjaiban lehet képes megváltoztatni a társadalmak energiagazdálkodáshoz való viszonyát. Felhasználásával – némi útmutatást követően – bárki könnyedén összeállíthatja és nyomon követheti energiafogyasztását, forintosíthatja (vagy éppen fontosíthatja, dollárosíthatja és eurósíthatja) energiaköltségeit. Merthogy éppen ez az új mértékegység talán legnagyobb előnye – társadalmaktól független, a gyakorlatban jól hasznosítható, segítségével pontosan megállapítható az egyes nemzetek, társadalmak, társadalmi rétegek energiához való viszonya.

 
MacKay könyvének egyetlen hibája van: az hogy túlságosan brit. Ugyanakkor, ha ráérzünk a brit számok és példák mögötti egyetemes gondolatiságra és alapelvekre, igen érdekes, elgondolkoztató és értékes tapasztalattal lehetünk gazdagabbak mire a majd’ 400 oldalas könyv végére érünk. Amiért a kiadványról szót ejtettünk blogunkon, az az örvendetes tény, hogy a könyv Fenntartható energia – mellébeszélés nélkül címen a napokban magyarul is elérhető lesz. Higgyék el, érdemes elolvasni. További kedvcsinálónak pedig egy videót ajánlunk, amelyben maga szerző beszél arról, hogy szerinte mit is jelent a fenntarthatóság, és mit lehet tenni azért, hogy közelítsünk a fenntartható energiagazdálkodás irányába.