Ha valaki egzakt módon és egyértelműen elmondja, pontosan mi olvasható e könyvben, az valószínűleg erősen leegyszerűsítve látja - netán nem egészen érti - az egészet, a szerzők olykor féktelenül szabad asszociációit és megjelenítési módjait. Inkább csak az vázolható fel, többé-kevésbé közelítőleg, hogy milyen gondolatokra indít a könyv, milyen képet közvetít a mai világról. Nagyjából úgy, ahogyan Picasso vagy Salvador Dalí műveinek jó része.

Ezt a világot már régen nem a hűvös ráció irányítja, ha tette valaha is. A modern média nyelve sem illeszkedik valamilyen józan, világosan érthető rendbe - amint maga a világ sem, amelyet igen jelentős részben félelmetes hatékonysággal alakít, másrészt tükröz is. Talán nem túlzás, sem tévedés azt mondanunk, hogy minderről csak a szürrealisták legjobbjait idéző ábrázolásmód tud reális jellemzést adni - ahogyan ez a könyv is teszi. A média azonban a gazdasági munkában is alapvető eszköz, közeg - mindenképpen érteni kell és kezelni tudni.

Masszázs? A fülszöveg elmondja, hogyan született ez a különös cím, angolul többszörös értelmű, elegáns szójáték. Tény, hogy a szakszerű masszázs jót tesz testnek és léleknek. Ezt tenné velünk ma a média? Annyiban bizonyosan, hogy állandóan érezteti velünk: szellemileg mindig csúcsformában kell lennünk, éles szemmel és elmével figyelve, kutatva, mikor akarnak megvezetni, kínáljanak bár általa fogkrémet, kormányzatot, vagy bármit e kettő között. Ám hányszor érezzük inkább úgy, hogy korlátlanul alakíthatóvá igyekszik gyúrni a gondolkodásunkat, s ez ellen kell mozgósítanunk minden képességünket. Így is, úgy is, a "nagy rakás hatás" folyamatosan aktivizálja szellemi képességeinket, pezsdíti gondolataink keringését - amint a jó masszázs a testet.

Tény az is, hogy ha a média meg akar felelni a feladatainak, akkor eszközeiben - üzeneteiben és azok hordozóiban - túl kell lépnie a megszokottak kereteit. Ma már gyakorlatilag minden megszólalásának marketing töltete és rendeltetése /is/ van. Erre vezetett, hogy olyan gondolat- és véleményformáló, befolyásoló erővé vált, amit a mindenütt, mindenben működő marketing felhasználói és alkalmazói ki nem hagynának céljaik elérésében. S hogy a működéséhez pénz, pénz és pénz kell, az pedig esetében legfőképp a marketingtől jöhet. Annak kommunikációs munkáját viszont igencsak karakteres kettősség jellemzi. Stratégiai alapját a célközönség iránti empátiának kell alkotnia. A célközönség megszólítását, az annak szánt üzenet hordozását szolgáló eszköztárnak viszont minél inkább újszerűnek, kiugrónak, a már megszokottaktól s így megkopottaktól markánsan különbözőnek, s ilyeténként rendhagyónak kell lennie, hogy kellőképen hatásos legyen. Ne feledjük: a marketingkommunikációban is működik egyfajta entrópia-elv: erőteljes beavatkozások a zaj mindinkább benő mindent, a részévé válik az üzenetek tömege, és ez elfedi a mondandójukat. Ebből kell Odysseus furfangosságával, Picasso és Dalí minden konvenciót sutba vágó marketing zsenijével kiemelkedniük azoknak, akik hatni, érvényesülni akarnak.

McLuhan a modern kommunikáció elméletével foglalkozó kanadai filozófus volt. Ő alkotta meg "a médium maga az üzenet" elvét, a "globális falu" fogalmát, és az ezekhez kapcsolódó elméleteket. A mindig korrekt, megbízható Typotextől idézve: "Amikor először gyűjtötték egybe McLuhan profetikus kijelentéseit az elektronizált információs kor életéről, meglepetéssel tapasztalták, hogy megfigyelései négy évtized elteltével is milyen zavarba ejtően tiszták, mennyire meghökkentően pontosak és időszerűek." Ebből született e rendhagyó kötet rendhagyó korunkról.