A finn nyelven 2012-ben megjelent Kaiken käsikirja magyar kiadása a Mindentudó kézikönyv címet kapta, bár talán találóbb lett volna a Mindenség kézikönyve. A szerző arra vállalkozott, hogy potom háromszáz oldalba összesűrítsen minden lényeges tudnivalót a világról, az emberről, az anyagról és a szellemről. Vajon lehetséges-e ez? Jelentem nem! Aki elolvassa Valtaoja könyvét - és csak ezt a könyvet - az semmit se fog tudni a világról. Ellenben aki már sok más könyvet olvasott, az egy „aha!” élménnyel lesz gazdagabb: a dolgokról így is lehet gondolkodni.

Esko Valtaoja csillagász professzor Finnországban, a Turkui Egyetemen. Konformistának egyáltalán nem nevezhető figurája jó humorú, magával ragadó egyéniség. A kvazárok kutatása mellett szívesen tölti az idejét művészettel, irodalommal, főként a sci-fi iránt rajong. Ismert amatőr biológus, TV show-k, népszerű tudományos szemináriumok szereplője, és keményen dolgozó író. Könyveiben az emberiség jövőjét, a földi élet kilátásait, a Földön kívüli élet lehetőségeit, a tudomány és vallás kapcsolatát boncolgatja.

Legújabb művének kiindulópontja egy feltevés: „nem kizárt, hogy a valóság létezik”. Egy tömör mondat, amivel az első percben kihúzza a szőnyeget az olvasó lába alól. Mi az, hogy nem kizárt? Talán lehet, hogy nem is létezik? Ez övön aluli ütés egy tisztességben megőszült realista számára. Pláne, ahogy az első fejezetben szépen felvezeti, hogy a valóság létezését eleddig nem bizonyította senki meggyőzően. A hinduk szerint Visnu álmodja a világot, ám könnyen lehet, hogy Visnut meg az olvasó álmodja, hozzá a hindukat, az Interpress Magazint, és Valtaoja könyvét is. Tulajdonképpen ez szolipszizmus lényege, amin nagyon nehéz túllépni. A továbbiakban Valtaoja nagyvonalúan feltételezi a tárgyi valóság létezését, mondván „Ön is létezik, kedves olvasóm, nem pusztán a képzeletem szülötte. Megkönnyebbülten megvásárolhatja tehát e könyvet, és az ok-okozat törvényének engedelmeskedve kiválthatja azt, hogy pár euró a bankszámlámra kerüljön.” Korrekt érvelés, hiszen nem állít se többet, se kevesebbet, mint Karl Marx 2. Feuerbach-tézisben, csak nem olyan tudálékos. A stílusa később is extravagáns, sir Isaac Newtont lazán „arrogáns szarházinak” titulálja, ám megmutatja, hogy éppen ez az arrogancia nyitott utat a valóság mélyebb megismerése felé. A fizikus felételezi, hogy modelljeinken túl ott van az VÉGSŐ VALÓSÁG, ám minden modellünk csak a valóság egy-egy kis részletét képes leírni, mint a hindu mesében a vakok az elefántot. Valtaoja könyve tulajdonképpen nem más, mint séta az elefánt körül. Kezdi az elején, a természeti törvények valóságánál, az ősrobbanásnál. Aztán nem áll meg a fizikus valóságánál, hanem tovább siklik a történelem valósága, az erkölcs, a hit és a szellem valósága felé. Mint írja, azzal a szándékkal, hogy gondolkodásra késztesse az olvasót, nem pedig hogy megmondja, mit gondoljon. Nem könnyű olvasmány, jó szívvel csak annak ajánlható, akinek az IQ-ja sokszorosa a cipőméretének.