Négy hős, vagy ha úgy tetszik hősnő köré szerveződő, négy látszólag önálló történet – összefűzi őket a cselekmény helyszínéül szolgáló, Varsó Ochota nevű kerületében álló bérház és annak közvetlen környéke.

Mária négy alakváltozatban: Mańka - a lecsúszott háziasszony, Maria asszony – az egykori varsói felkelő, Marian úr, aki történetesen férfi és a lázadó kislány Marysia, avagy a bazárosok, az összekötők, az utánzatok és a kis hercegnők Sylwia Chutnik első könyvének főszereplői. A névválasztás nem véletlen, a szerző a lengyel népi vallásosságban mélyen gyökerező Mária-kultusszal folytat párbeszédet. Szűz Mária alakja mint a legnemesebbnek tartott, bár egymást frusztrálóan kizáró női szerepek képviselője nem hiába tart számot az erről folyó feminista diskurzus érdeklődésére.

A narrátor varsói idegenvezetőként lép elénk, hogy a cím ígéretéhez híven bennfentesként kalauzolja el az olvasót a bazár dzsungelében. A szerepet a valóság inspirálta, Chutnik ugyanis idegenvezetőként városi sétákat is vezet, így korántsem meglepő, hogy a Női zsebatlaszból Varsóról és annak történetéről is megtudhatunk egyet s mást. Innét tovább lépve már inkább a vadak között magabiztosan eligazodó, tárgya iránt távolságot tartó antropológus hangján szól az olvasóhoz, és részlet gazdag nő-tipológiát alkot. A didaktikus hatást fokozandó az egyes típusokat mindig félkövér szedés emeli ki a szövegben. Számunkra is oly ismerős alakok – kofák, bürokurvák, a konyha királynői vagy férfinők, hogy csak néhányat említsünk – sorjáznak a négy történetben, szintén ismerős helyszíneken – mint a piac, az orvosi rendelő várója, vagy a magát kávézóként aposztrofáló, de általában kocsmaként üzemelő sarki vendéglátó egység. Miközben mindezt velejéig áthatja a könyörtelen irónia, így természetszerűleg érvénytelenítve bármiféle kategorizálás létjogosultságát a „mi a nő?” típusú kérdéseket illetően.

Chutnik az elesettek, a kirekesztettek, a társadalom perifériáján élők történeteit szólaltatja meg. Ehhez pedig a különböző regiszterek széles skáláját működteti – a városi szlengtől a tévé műsorok vagy a reklámok nyelvéig, amit a kiváló magyar fordítás szellemesen és híven ad vissza. A Radikális Háziasszony alakját megteremtő írónő-aktivista oldalakat szentel a házimunkák legnemesebbjének, azaz a takarításnak, melynek kapcsán az irodalomban eddig talán sosem tapasztalat részletességgel tér ki a vécé pucolás filozófiájára.

A Női zsebatlasz erős könyv. Ha elég szemléletes és egyúttal személyes kifejezést keresnék az olvasás közben bennem megfogalmazódó érzésre, akkor leginkább úgy mondanám: lezúzott. De Chutnik jól ír. Rengeteg humorral és iróniával teszi elviselhetővé a brutalitást, anélkül, hogy feloldaná azt. Talán az az egyetlen hibája, hogy túlságosan érződik a prózáján az aktivista-nevelő szándék. Bár sok jel arra mutat, sajnos, hogy ez nem válik éppen a kárunkra.