Nők, illetve nőknek tűnő alakok az időben, a társadalomban és az emlékeinkben – a manapság nálunk is virágzó városi séták irodalmi lenyomatai. Egy-egy ilyen polgári kiránduláson a nagyváros bizonyos kerületeit, lakónegyedeit szokás bemutatni tematikusan. Itt hangzanak el a legizgalmasabb történetek egy városról, és nem az idegenforgalmi omnibusz tetején. A szerző újságíró, nőjogi aktivista, aki praktizáló idegenvezetőként a város ikonikus nőalakjain keresztül mutatja be Varsót. De ez most irodalom.

Chutnik 2008-ban ezzel a kötettel debütált íróként, amely nyilván a városvezetői tapasztalataiból is táplálkozik, és a formája, felépítése meg a címe emlékeztet is egy turistakézikönyvre. Ha úgy tetszik, feminista nézőpontból született mű, amely annyit jelent, hogy hitelesen, társadalmi tabuk nélkül, leplezetlenül szól arról a rétegről, azokról az emberekről, akiket bemutat.

A négy fejezet egy varsói bérház négy lakójára fókuszál. Három nő és egy elnőiesedett férfi mélylélek­tanilag is pontos élettörténete. A fejezetek elején szinte felülről látni a helyszíneket, térkép a táj, a piac és a nagyváros egyik legszegényebb kerülete, aztán a töredezett történet még sokszor visszatér ebbe a perspektívába. Ismeretlen női archetípusok tengeréből (bazárosok, összekötők, utánzatok, kis hercegnők) emelkedik ki mindig egy központi figura, akinek az életét közelebbről megismerjük. Mintha egy rezervált példányt írna le egy természettudós, fenséges jelenségeket látunk, identitásuk utolsó harcosait, miközben a rongyos hétköznapi drámákat olyan szeretettel és érzékenységgel mutatja be a közömbös környezetben, hogy együtt érzünk a szereplőkkel. A gyerekkoruktól megszomorítottakkal és megalázottakkal, az erőszakba belehülyültekkel, akik nagyobb hősök, mint a honvédő katonák vagy a semmirekellő politikusok. Hogy miért, azt szépen meg lehet ebből a könyvből érteni.