Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Goretity József
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 228 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-75-2
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Elfogyott

Rémtörténetek

A jó pokol

http://www.vasarnapihirek.hu/
2016-12-9

Hála istennek a vámpírok, vérfarkasok, zombik és emberhúst cafrangoló gyerekek nem szorították végleg ki a klasszikus ördögöt. Vagy éppen az embert. Az orosz Ljudmilla Petrusevszkaja inkább hideglelősen gondolkodtat, mintsem léleksikoltozósan rémít. Történetei didaktikus tanmesék, ahol a halott katona hál asszonya mellett, ahol a feleség bélbajos macska képében tér vissza, vagy ahol gyerekgyilkosszándék szétrágja az ölni vágyó nő ízületeit.

Mert a természetfölötti rémségek sora és az ördögáradás nem célja ezeknek a meséknek, csak kerete. Egyfajta díszlet a tradicionális bűn és bűnhődés sztorikhoz – amelyek olyan egyszerűek, lineáris szerkezetűek, tiszta nyelvűek, mint a népmesék. Vagy épp az orosz realisták művei (mármint a jobbak).


„Kornyil talpra állított egy nyomorékot, eljött az anyja, hogy nem bírja forgatni, borzalmas, az egész ember fektében elrohadt. Kornyil talpra állította, úgyhogy újra inni kezdett és a két lábán ugyanúgy elkezdte késsel kergetni az anyját a lakásban, mint azelőtt. Az asszony újra leszaladt hozzám, hozott vodkát, hogy azt mondja, döntsd le a lábáról megint.”


Mert tévedés azt hinni, hogy aki besétál a rémtörténetek közé, az hamarosan ördögöket fog látni. Legfeljebb a mindennapok szörnyeitől és keserű csodáitól hőköl meg, de azt is csak átmenetileg. Mert hiába tobzódik a vér és a halál, a lényeg mégis az, hogy ezekben a novellákban valahogy az igazság és a jóság mindig két vállra fekteti a kétszínűséget és a rosszat – még akkor is, ha az elszáradt méhű anyának a káposzta(mama) ád fonnyadt csúnyácska kislányt. És ha nem is egyértelmű, de mindig happy end van: a sállal magát felkötni készülő kislány is félbehagyja az önegzekúcót, amikor apja hörögve köhögni kezd a másik szobában és a sokgyermekes anya is visszaköpi a halálos adag gyógyszert, mert ebben a regényben csak a rosszak bűnhődnek. De ők nagyon és egyértelműen.

Nagy B. György

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK