Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Goretity József
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 228 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-75-2
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Elfogyott

Rémtörténetek

Rémtörténetek

www.es.hu
2018-2-16

Andrzej Nowak krakkói történészprofesszor Iphigénia példáján mutatja be, milyen áldozatok kellenek a birodalmak fenntartásához: Agamemnón lányát először a saját politikai közösségéért akarják föláldozni, Tauriszban viszont már a testvérét kellene idegenként feláldoznia, egy másik birodalomért. A perifériá­kon sem alakulhatnak ki az egységet veszélyeztető identitások. Minket értelemszerűen inkább az utóbbi, Petrusevszkaját pedig nyilván az előbbi érdekli. Ezért lehetett ő a pozitív hős Ewa Thompson A birodalom trubadúrjai. Az orosz irodalom és a kolonializmus című monográfiájában: senki sem mutatta be nála megrázóbban, micsoda árat fizettettek a birodalom Iphigéniáival azért a nagyságért, ami őket a legkevésbé sem boldogítja.

Petrusevszkaja műveiben azóta még esszenciálisabbá párolódtak a borzalmak, de az olvasó már aligha érzi szükségét annak, hogy társadalmi problémákra próbálja visszavezetni ezeket (noha az újabb történetek is ugyanabban a világban játszódnak, mint a korábbiak). Miközben a skandináv krimi az imaginárius náci veszedelem tendenciózus megjelenítésével aratja kétes sikereit, Petrusevszkaja olyan eredeti módon vegyíti az evilági és túlvilági rémségeket, hogy a legnagyobbak közé, Poe, Lovecraft és a többiek mellé emelkedett.

Szembetűnő a tömörség és a hatáselemek igen mértéktartó használata. Nyoma sincs itt gótikus topikának, az őrület frenetikus ábrázolásának, az elbeszélő szenvtelenül közli az egyik szereplőről: „reggelig várta a nővérét, hogy elmesélhesse neki, hogyan ment el az esze tizenhat éves korában” (szerencsére a fordító pontosan tudja, hogy ezt vétek lenne színezni). Hétköznapi emberek megszegik a holtaknak tett ígéretüket, elárulják a szerelmüket, vagy más vétséget követnek el – és kész, vége, démoni erők játékszerévé válnak. Ami eztán történik velük, arra nemcsak ők nem találnak magyarázatot, hanem mi sem.

Pálfalvi Lajos

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK