Novemberben is folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból ajánlunk könyveket. Valljuk, hogy a kortárs világirodalom kiapadhatatlan forrás, hangok hihetetlen sokfélesége, folyamatosan egymásra ható szólamok izgalmas egyvelege. Ezen belül az európai irodalom is rendkívül érdekes, ráadásul kiváló fordítók és lelkes kiadók dolgoznak azon, hogy megismerhessük a kortárs európai írók egy-egy emblematikus szövegét, vagy esetleg teljes életműveket.

A Talán bizony mégsem már a címével is bizonytalanságot sugall, és a regény valóban erre az elbizonytalanodott, kérdőjelekkel teli lelkiállapotra koncentrál. Főhőse egy harmincas évei végén járó amszterdami tudósnő, aki nemcsak munkájában sikeres, de példás családanya is. Ebből az idilli életből egy kerékpárbaleset billenti ki, melyben megsérül a keze és hosszas lábadozása alatt nem folytathatja megszokott életét, nem kötik le napi teendői. Így, ebben az üresjáratban van ideje gondolkodni, szembesülni önmagával, és a néhány napot felölelő eseménysorból világosan látszik, hogy rájön, unja az egész életét, a munkáját, a férjét, a hétköznapjait. Ezzel a felismeréssel azonban nem tud mit kezdeni, a problémákat újabb problémával igyekszik feledtetni, és a Facebookon keresztül flörtölni kezd egy marokkói férfival. A chatelésekből és videóhívásokból hamar egy virtuális viszony alakul ki, ami felér egy megcsalással. A főhős-elbeszélő igazi sodródó hős, aki életközépi válsága mélyén van, egész addigi életét megkérdőjelezi, de nem talál válaszokat a kérdéseire, nem tudja, hogy menjen vagy maradjon, fogalma sincs, mit tegyen: „Lehet, hogy nem nekem való az anyaság. Lehet, hogy minden anya ugyanígy éli meg. Lehet, hogy azért nem tudok jó anya lenni, mert nem volt anyám. De az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy szerelmes vagyok egy olyan férfiba, akivel soha életemben nem találkoztam, egy marokkói férfiba, aki tíz évvel fiatalabb nálam. De az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy el kéne hagynom a férjemet. De az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy egészen kiváló bakteriológus vagyok, és a karrieremre kéne koncentrálnom. De az is lehet, hogy nem.” A holland írónő, Janna Loontjens plasztikusan ábrázolt hőse nem tud kikeveredni a saját maga által gubancolt hálóból, történetét követve egy antipatikus, felnőtté soha nem vált hőst látunk, akit mégis, minden hibája ellenére meg tudunk érteni, és ezzel együtt, minden bizonytalanságával, esetlenségével és felelőtlenségével együtt akár meg is szerethetjük.