T. Ferris nem első ízben jelenik meg a magyar könyvkiadásban, mert éppen 20 éve, hogy megjelent Szécsényi-Nagy Gábor fordításában, a Gondolat kiadásában „A vörös határ (A világegyetem szélének kutatása)” c. könyve. Ezek után nem olyan meglepő, hogy az olvasó most a kérdéskör folytatását tartja a kezében. Az elmúlt 20 év a kozmológia területén jócskán hozott változást. Egy valami maradt – remélhetőleg – ugyanaz: a nagyközönség érdeklődése a világegyetem titkai iránt. Egyébként pedig se szeri, se száma azoknak az új ismereteknek, amiket az első könyv megjelenése óta megszerzett a tudomány. Ferris személye mind foglalkozása, mind íráskészsége folytán hivatott és alkalmas idegenvezető a kozmosz titkainak kifürkészésében, mert a tudománynak éppen ezen a területén dolgozik mint kutató, és megvan az íráskészsége meg a széles körű tájékozottsága ahhoz, hogy a szélesebb nagyközönség előtt fejtegesse a kozmológia aktuális problémáit, helyzetét, újabb eredményeit, perspektíváit. A világmindenségről megszerzett természettudományos ismeretek különben is érdekes természetűek. Avatott mesélő hidat tud verni az aktuális kutatások szerény eredményei és a szakmán kívül álló olvasók ismeretei közé, jócskán kikerülve a kutatások meglehetősen elvont konkrét méretét és inkább azon morfondírozva, mi van (volna) akkor, ha ez vagy az az eredmény olvasható ki a kutatásokból. És persze, még külön el kell tudni fogadtatni az olvasóval, hogy bármennyire is sokszor többre képesek a megfigyelési, mérési eljárások, mint 20–25 évvel ezelőtt, azért a kozmosz mélységéről elegendően sok adatot megszerezni a kirakós játékhoz: a nagy összefüggés felvázolásához mégis lassú folyamat. Az ember kíváncsiságát úgy kell féken tartani, hogy meg is őrizhessük az érdeklődést, miközben türelemmel meg kell várni az eredmények kihámozását. De nemcsak megfejteni kell tudni a nyert információ jelentését (amikor túl kevés dologról hosszú idők munkájával aránylag sok információt gyűjtöttünk), hanem ki is kell találni olyan információgyűjtési eljárásokat, amiket alapos tervezés hosszú munkája után műholdra vagy űrrakétára lehet telepíteni (ami viszont sok-sok pénzt igényel). Így lehet, hogy a kíváncsiság váratlan financiális korlátokba ütközik. A kérdéskör delikát helyzete (a „gyakorlati alkalmazások lehetősége”) a kutatásokat sajátos helyzetbe is hozza. De nem csak ez a probléma alakított nagyot az újabb kozmológiai vizsgálatokon. Egyre több olyan kérdés is felmerült, ami a mikrovilág és a makrovilág konkrétabb kapcsolatára utal.
Ferris új könyve ezt a sajátos helyzetet elemzi. A mű csaknem kétszer akkora terjedelmű, mint a 20 évvel korábbi elődje. Fontos, hogy az új kötet bő, és jól kommentált irodalomjegyzékkel is kíséri fejtegetéseit (ebben is lényeges a szerző munkamódszerének fejlődése). Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az első művet nem hatálytalanítja a második, csak többet, mélyebbet és újabbat mesél a világmindenség és kutatásának titkairól.