"A felfoghatatlan birodalmát - ott lakozik azoknak az istene, akiket rémülettel tölt el mindaz, ami megmagyarázhatatlan - száműzték az idő első másodpercébe, amikor a világegyetem létezésbe szökkent valamilyen módon." • "A tudományos kozmológia úttörő tudományág, ahol a vizsgálatok a távoli galaxisok kutatásától az őket létrehozó szubatomi rezgésekig terjednek, Ilyenkor a konzervativizmus nem kifejezetten erény, a képzelőerő pedig nem bűn." • "A kozmológia végül is nem más, mint három szám kutatása." (Allan Sandage) • - Idézetek a könyvből.

Timothy Ferris a Berkeley Egyetem emeritus professzora, fizikus, matematikus, csillagász, több tekintélyes amerikai tudományos díj birtokosa, a NASA tudományos tanácsadója. Amint előszavában írja, könyvének célja, hogy "összegezze a tudomány által a világegyetemről alkotott képet a Kr. u. második évezred végén (művét 1997-ben zárta le - OP), és egy olyan izgalmas, sőt talán nyugtalanító világképet vázoljon fel, amelyet a közeljövőnek kell megerősítenie (vagy éppen bizonyos részeiben cáfolnia - OP). Éppen ezért e könyv mind felfedezéseket, mind feltevéseket tartalmaz." Kiemeli ugyanakkor, hogy "A kozmológia egykor a mitológia része volt (ezzel a világ eredetét elbeszélő mondákra utal, amelyek szinte minden nép legendáriumában ott vannak - OP), ma már tudomány. Egy fontos dologban azonban minden más tudománytól különbözik: a többi tudomány úgy gyarapodik, hogy összehasonlít dolgokat, a kozmológiának azonban csak egyetlen tanulmányozható világegyetem áll a rendelkezésére."

Tegyük hozzá: a kozmológiai elméletek zavarba ejtő - szárnyalni szerető lelkek számára lelkesítő - sajátossága, hogy a természettudomány megszokott vizsgálati módszereivel, jelesül kísérletek útján meglehetősen keveset lehet vizsgálni, még kevesebbet bizonyítani belőlük. Voltaképpen még azt sem tudhatjuk igazán, létezik-e jelenleg is a világegyetem úgy, ahogy látjuk, ill. mérjük, hiszen a róla itt érzékelhető információk csupán fénysebességgel utaznak hozzánk - így minél messzebb nézünk a térben, annál korábbi állapotát látjuk. Kaphatunk idősorokat a fejlődéséről, de voltaképpen nem ismerhetjük a tényleges mai állapotát. S a könyv is igen meggyőzően érzékelteti, hogy a reá vonatkozó tudományos feltevések lehetőségei épp úgy végtelenek, mint számos elmélet szerint maga a világmindenség. Egyebek közt tudjuk, és Ferris is utal arra, hogy a kozmológusok képzeletét élénken foglalkoztatja az a lehetőség, hogy a miénk mellett, esetleg azzal párhuzamosan más univerzumok is létezhetnek.

E könyvet nyitott elmével kell olvasnunk, elfogadva, hogy számos tétele, következtetése megdöbbent, és/vagy meghaladja köznapi felfogóképességünk határait. Ilyen egyebek közt a tér alakja, a rejtőzködő sötét anyag nagy kérdésköre, a szuperhúrelmélet, vagy éppen a fekete lyukak különleges tulajdonságai, például, hogy olyan állapotot hoznak létre, amelyben az időnek nincs meghatározott iránya, a kvantumgravitáció törvényei pedig "a teret véletlenszerű, probabilisztikus habbá alakítják".

A Typotex ajánlójából idézve "A könyv valóban a világmindenséget igyekszik átölelni, jelesül a mai, modern emberiségnek az egész mindenségre - beleértve saját magát, az emberi kultúrát is - vonatkozó tudását." S mert Ferris kitűnően magyarázza a legnehezebb részeket is, felemelően izgalmas olvasmány az emberiség egyik legnagyobb tudományos és intellektuális kalandjának eddigi történetéről és eredményeiről.