Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Harrach Ágnes
Megjelenés: 2019
Oldalszám: 324 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4930-22-8
Témakör: Tudománytörténet, Evolúció

Eredeti ár: 4900 Ft
Webshop ár: 3675 Ft

KOSÁRBA
Darwin
Az óvatos forradalmár

Darwinról, illúziók nélkül

https://kulturpara.blog.hu
2019-5-20

Ki volt Charles Robert Darwin? Igen, mindenki fújja: A fajok eredete, de ezen túl ki volt Darwin, az ember? Szeretett? Elismert valakit? Hogyan bánt a gyerekeivel? Minek örült? Mit gondolt politikáról, hitről, családról, gyarmatokról? Íme egy összefoglaló mű Darwinról, illúziók nélkül. 

A Typotex Kiadó érdekes művet tett le az olvasók elé Stellan Ottosson tollából Charles Robert Darwinról, Darwin az óvatos forradalmár címmel. Az élvezetes stílusban megírt életrajz számos adalékkal gazdagítja Darwin életének jellemző magánéleti, földrajzi, gazdasági, politikai, társadalmi és történelmi vetületét, amelytől az ember szinte ott érzi magát a viktoriánus Angliában. Utazunk hősünkkel korabeli tengerjáró hajókon, angol gyarmatokon szagoljuk a rájuk jellemző illatokat, angol házakban megfordulva kenyérpudingot eszünk, bikaviadalokon Darwinnal együtt felháborodunk, és természetesnek tartjuk az angol felsőbbrendűséget.

Magyarán Stellan Ottosson műve legkevésbé sem pátoszos, még inkább kerüli az idők folyamán Darwin nevéhez fűződő kialakult kliséket. A szerző alapos nyomozással és részletességgel az emberre kíváncsi, az időben visszakövethető, rá jellemző cselekedetek, nyilatkozatok, magánlevelezések fényében minden szépítés nélkül. Ha kicsit bulvárosak lehetünk, akkor akár azt is írhatjuk: lerántja a leplet róla.

Darwin ismert és gazdag családból származott, aztán jól is nősült, amely sok mindent előrevetített számára lehetőségekben: például egész életét a tudománynak szentelhette anélkül, hogy valaha is megalázó állásajánlatok után kellett volna rohangálnia. Egyszerre volt hagyománytisztelő és liberális, képes volt elítélni a rabszolgaság intézményét, de stabilan hinni az angol gyarmatrendszerben és felsőbbrendűségben. Gyermekeihez a kor szellemétől elszakadva szeretetteljesen viszonyult, sokat törődött velük, de feleségével kapcsolatban egyértelművé tette, hogy a tűzhely mellett a helye. Elképzelése asszonya személyéről abszolút ráillett választottjára, Emma Wedgewoodra: legyen kedves, gondos háziasszony, aki lehetőleg hangszeren is játszik. Igen, kb. ennyi elvárása volt vele szemben. A közéletben óvatos forradalmár volt, anyagi helyzetének tökéletes tudatában taktikusan figyelt a körülötte zajló politikára. Fejjel falnak sosem ment, miért is tette volna? Ez a vehemencia nem képezte személyiségének részét. Családjának jellemző gondolkodásmódját vallási szabadgondolkodás és kétkedés jellemezte, amely a vagyoni biztonságon túl jelentős örökségét képezték tudományos munkáiban, életfelfogásában.

Megnyerő modora, kimért közlésmódja, humora ellenállhatatlanná tették meghatározó körökben, sőt, ellenlábasai is kénytelenek voltak tiszteletben tartani személyisége pozitívumait, függetlenül az általuk vitatott nézettől. Darwin amúgy nem fecsérelte idejét szakmai párbajokra, azt szimpatizánsaira, barátaira hagyta, míg ő maga szinte remeteként dolgozva konokul haladt előre a saját maga által kijelölt úton.

Tudtad, hogy Darwin magánügynek tartotta a vallást? Abban az időben, amikor egyház és az állam oly mértékben fonódott össze, ha hivatalosan egyre kevésbé is, hogy kihatással volt a magánember életére, megítélésre? Merész húzás volt, azt meg kell hagyni, de a fentiek tudatában nincs min csodálkozni.

Ettől függetlenül nem hozta azonnal nyilvánosságra A fajok eredete című munkáját. Megvárta, amíg a 18. századi merev társadalmi gondolkodásmód, hagyományok a 19. század közepére annyira fellazultak, hogy a kelleténél nagyobb kockázatot ne jelentsen teljesen szokatlan megközelítésű műve. Természetesen így is megkapta a magáét, főleg az egyháztól (aminek jelentőségét és okait is elemzi a szerző), ami annál is érdekesebb, hogy halálakor ugyanez az egyház szinte szentté magasztalta. És nfeledjük, hogy örök nyugalomra a westminsteri apátságban nyert helyet, Isaac Newton, Hugh Chamberlain, William Buckland, John HerschelDavid Livingstone, Charles Lyell társaságában.

Carbonari

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK