A svéd diplomata, közismert műfordító korábbi könyve Jézusról és Paulusról szól, ami releváns háttér. A szerző ugyanis Darwin életét és küzdelmét saját művének esetleges felforgató üzenetével nem úgy mutatja be, mint a forradalmi örökség – a Daniel Dennett kiemelte „darwini veszélyes idea” – védelmét, hanem mint egy óvatos polgár lavírozgatását a megfelelő támogatói kör alakítása, a közvetlen társadalmi közeg megbecsülésének fenntartása és ugyanakkor a felforgató üzenet átadása között. A könyv életrajz, a személyes élet rekonstrukciója és a viktoriánus Anglia tudományos életének egymásba fonódó bemutatása. Az életrajz nem a pszichológiai mozzanatokra helyezi a hangsúlyt, mint a kötődéskutató John Bowlby 1992‑es könyve tette volt, kiemelve az anya hiányát és az apa gyakori távollétét, hanem a társadalmi szerepekre. Az érett Darwint meglepően mutatja be mint a család révén dúsgazdag földbirtokost, akinek látszólagos vidéki remeteéletében 15 fős személyzet állt a család szolgálatában. Ottosson helyreteszi a mítoszokat. Darwin úgy jelenik meg, mint saját kora gyermeke, aki gyűlöli ugyan a rabszolgatartást, de a gyarmatosító világot bizony civilizálónak tartja, és nem idegenkedik az emberfajták képességi hirerarchiákba rendezésétől. A könyv nagy erénye, s ez kifejezetten olvasmányélménnyé teszi, a társas helyzetek elemzése. Darwin és felesége, Emma kapcsolata komplex mintázat, nem pusztán Darwin félelme irányítja a hívő asszony esetleges megbántásától. Vallás és evolúció ingadozó viszonyát, az óvatos fogalmazásokat és a szakmai barátságok dinamikáját részletesen elemzi Ottoson. A könyvből olyan Darwint ismerünk meg, aki mindent megtesz, hogy ne provokálja a vallást, s így társadalmilag korrektül nyugszik a Westminster apátságban, ugyanakkor szelíd udvarias tudósként mindig megtartotta elveit. Viszonylag keveset mond a könyv az evolúciós gondolatmenet logikai szerkezetéről, azon túl, hogy a természetes kiválasztódás mint mechanizmus megtalálása Darwin számára is nagy lépés volt. Ez azért hagy hiányérzetet az olvasóban, mert mint arra különösen Karl Popper világított rá, másfél évszázada küzd itt az evolúciót a haladással azonosító emelkedő karácsonyfa és a változat keletkezési „lefektetett karácsonyfa” felfogás. Ezek viszonyítása a hit kérdésköréhez fontos lenne. Harrach Ágnes fordítása pontos és olvasható magyar szöveget ad. Ugyanakkor az irodalomból hiányzik a nemzetközi sikerkönyvek, Dennett, Dawkins magyar fordítása, akár a Typotex saját könyveiből is.