A Schopenhaueren edződött bölcsész a természettudományos könyvekre amolyan egzotikus érdekességként tekint. Egy kicsit úgy van velük, mint sokan Indiával, akik csodálják titokzatosságát, de azért mégsem élnének ott le egy életet. Elismeréssel adózik tehát a számok birodalmának, de nagyon jól tudja, hogy soha nem érezheti otthonosan magát benne. Ezért az olyan könyveket, melyekben a számok hangsúlyos szerepet kapnak, próbálja eltolni magától. Pakolgatja őket ide-oda, keresi a helyüket, de legtöbbször nem találja. Aztán elvétve ugyan, de megesik, hogy erőt vesz magán, s mintegy kihívásként belekezd egyikbe-másikba. S talán még ennél is ritkább, de olyan eset is előfordul, hogy nem tudja letenni. Velem is ez történt, amikor kezembe vettem a Rangsorolás című kötetet. Hamar egyértelművé vált számomra, hogy ez a könyv mindenkihez szól, függetlenül attól, barátja-e a számoknak vagy sem. Az olvasó ugyanis olyan elgondolkodtató kérdésekkel szembesülhet, mint hogy mennyire lehet például objektív egy éttermeket rangsoroló lista, vagy hogy mennyire lehet szubjektív mondjuk a legjobb magyar költőket feltüntető felsorolás? (Ez utóbbi kérdés különösen hangsúlyos lehet akkor, amikor a közbeszédben ismét téma, hogy kit és milyen minőségben kellene tanítani a magyar irodalomtörténetből.) Már a könyv első két fejezetében nyilvánvalóvá válik, hogy életünk minden területén jelen van a rangsorolás. Összehasonlítjuk magunkat másokkal, hogy ki az erősebb, a gazdagabb, a jobb vagy az okosabb. Az érettségitalálkozók ehhez remek alkalmat nyújtanak, de a rangsorolásnak történelemformáló szerepe is van. Az Egyesült Államokba bevándoroltak történetében például egyaránt jelen vannak a felfelé és a lefelé irányuló összevetések. Az országba újonnan érkező csoportok ugyanis gyakran találták szembe magukat az afroamerikaiakkal, akikkel meg kellett küzdeniük a minimálbéres munkákért folyó harcban. Hogy jobb pozícióból induljanak, a XIX. században bevándorolt írek rasszista megnyilvánulásokkal kezdték degradálni az afroamerikaiak csoportját, ami nyilván arra is válasz volt, hogy a fehér, protestáns, angolszász csoportok semmibe vették őket. Az ilyenfajta összehasonlítás és az ehhez kapcsolódó cselekedetek az állatvilágból erednek: már a csirkéknél is megfigyelhető az úgynevezett csipkedési sorrend. Ez a jelenség pontosan azt jelenti, mint amire a neve is utal: már a tyúkólban is jelen van a hierarchiába rendeződés. A rangsorolás témaköréhez tartozik a listák iránti vonzalmunk is. Ez a jelenség manapság virágkorát éli, gondoljunk csak a fontos teendőinket összegző dokumentumokra, a to-do listákra, vagy a listacikkek népszerűségére. De vajon elgondolkodtunk-e már azon, hogy miért vonzódunk annyira e dolgokhoz? Umberto Eco szerint azért szeretjük a listákat, mert nem akarunk meghalni, segítségükkel pedig a megfoghatatlant próbáljuk megragadni. Ezt a gondolatot egészíti ki a Rangsorolás szerzője azzal a hétköznapi bölcsességgel, miszerint amíg listákat készítünk teendőinkről, addig legalább tudjuk, hogy életben vagyunk… Ha pedig életben vagyunk, akkor jó eséllyel az olyan társadalmi kérdések is foglalkoztathatnak bennünket, mint például, hogy mennyire manipulálhatók a különböző szavazási rendszerek, vagy hogy miként befolyásolja a rangsort, ha átrajzolják a választási körzetek határait. A könyv szerzője, Érdi Péter számítógépes agykutató már 20 éve él Amerikában, de minden évben 3-4 hónapot Magyarországon tölt, többek között egykori diákjaival a Wigner Fizikai Kutatóközpontban. Rangsorolás című könyve nem csak magyar, de többek között angol, japán, kínai, koreai és német kiadásban is napvilágot látott. Az ázsiai országokban, ahol a rangsor fontos szerepet tölt be a társadalmi és a magánéleti kapcsolatokban is (gondoljunk csak csak az udvariassági fokozatokra a koreai nyelvben, vagy a japán köszöntésben), rendkívül népszerű a kötet. Legnagyobb erénye, hogy mindenki számára könnyen befogadható (és a szerző talán nem teljesen titkolt célja is, hogy közelebb hozza egymáshoz a humán- és a természettudományokat, valamint azok művelőit). Megkapó példái mélyebb gondolkodásra sarkallnak bennünket, a könyv végeztével pedig tisztában leszünk azzal, hogy a szubjektivitás is mérhető és az objektivitás is csak illúzió. Ami nem mellesleg manipulálható is…