Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy igazán menőnek ígérkező norvég életrajzi könyvről fogom mesélni, amelyben az első női hajótulajdonosok történetét látjuk. Hatalmasnak ígérkezik a vállalás, igazán nagy sztorit talált meg Cecilie Enger, de a regény a kalandos élet bemutatásával vagy a nagy történet – a két nő nem csupán az üzleti életben, de az érzelmiben is egymás partnere volt – elmesélésével igazából mintha adós maradna. Helyette egy gyönyörűen megírt századfordulós északi hangulatregényt kapunk, és ez elég is lehetne, ha kevésbé nagy elvárásokkal megyünk neki a könyvnek, de nézzük bővebben:

A regényben a XIX. század második felében, gyerekként majd fiatal lányként ismerjük meg Berthát, akit az egész történet követ első szám harmadik személyben, apró epizódokon, a 270 oldalas regényben 42 fejezeten keresztül. Abban a pillanatban érjük őt tetten a regény felütésekor, amikor tizenéves kora elején először gondolkodik a saját nőiességéről és a szépségéről. A regény következetesen végigvezetett feminista narrálása kifejezetten figyelmes ezekre a mozzanatokra, alapos korrajzokat látunk benne a női szerepek mibenlétéről például az öltözetek és a munkafolyamatok leírásán keresztül, és a mindezekkel való azonosulásképtelenség Bertha karakterének az egyik fő jegyévé válik, és ez a regény egyik legnagyobb érdeme.

Bertha mostohalányként sok gyerek között, de gondoskodó apa mellett nő fel, korán állást vállal egy kisváros boltjában, ahol zárkózottabb, de figyelmes, jó munkaerőnek bizonyul. Bertha alakjában a leszbikus irodalom (és vele a feminista irodalom) ismert szereplője épül meg ismét, a kissé mulya, de szorgalmas és becsületes lányé, aki nem igazán alakítója az életének, de vágyakozik és külső tényezők végső soron megváltoztatják az életét, ilyen például Therese szerepe a Carolban vagy Celie szerepe a Bíborszínben, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Bertha is csupán egy átlagos, a nők számára elérhető nyugodt életet kíván magának elköltözve otthonról:

Bertha bedobta a vízbe a hajcsatot, majd néhány másodpercig követték a pillantásukkal, amíg el nem nyelték a hullámok.
 – Megvan a kívánság?
Bertha magában ezt mondta: boldog élet, négy gyermek.

53. oldal

Hannával már fiatal felnőttként találkozik egy másik városban, ahová egy idősebb kereskedő vette magához eladónak, később boltvezetőnek, amit a saját szorgalmából érdemelt ki. Hanna férfias karaktere és öltözéke az első pillanatban feltűnik mindenkinek ebben a közegben, de Bertha nem csupán a különcködését látja a nőben, hanem őszinte érdeklődéssel van iránta, amelyek lassú lépésekkel válik vágyakozássá, sőt, szerelemmé. Az új városban különösen fontossá válnak a bányászvilág munkásmozgalmi kérdései, az új szabadidős foglalkozásokba ő is bekapcsolódik, a boltban betérők és ott tanyázók történeteiből pedig a gyorsuló fejlődés igazi tanúi lehetünk Bertha továbbra is hallgatag, de figyelmes, érdeklődő tekintetén keresztül. A kereskedő számára nehézségeket és lehetőségeket is rejt a nagyobb, városok közti kereskedelem felélénkülése, és egy nyugodt, szép időszak ez a közös élet felé tartó két nő kapcsolatában is.

És mindezzel együtt, a regény nem, vagy csak kevéssé mutat jelentősebb íveket, vagy Bertha számára igazán formabontó pillanatokat, és ebben tényleg illeszkedik ahhoz a feminista toposzhoz, amit követ a regény, de nem szerencsés elbeszéléstechnikájában ez a döntés, hiszen végső soron most kezdődik a két hajótulajdonos nő igazi története, amihez így kevéssé férünk hozz. A regényben mind az első kisebb, mind a későbbi, egyre nagyobb vállalkozások Hanna igazi nagy álmodozó karakterének kalandjaiként jelennek meg, amiknek Bertha segít megteremteni és megtartani üzletvezetőként, pénzügyeseként biztosan vitt könyveléssel, és igazából ennyi. Sem érzelmi mélységekben sem társadalmi valóságban nem mélyülünk el a történtekben, noha nagy, Gentleman Jack szerű történetet sejthettünk az alapján, hogy első nagy vállalkozónőkként mégiscsak kalandos lehetett az útjuk, erre néhány félmondat utal csupán.

Szóval végső soron aránytévesztettnek vagy elkapkodottnak látom a könyvet, miközben persze az is kérdés bennem, hogy ahhoz a szép, lassúbb elbeszélésmódhoz mennyire passzolna a konfliktusok megmutatása. Sok szempontból érdemes olvasni a könyvet, mert szépen beszél el feminista figyelemmel egy történetet, amelynek klasszikusnak kellene lennie, és amúgy tényleg megnyugtató, szép olvasni, de nem biztos, hogy ez lesz majd az a nagy olvasmány, amit… …hát igen, amit annyira várhattunk.

Kedvenc részem: A már idézett hajós jelenet, amiben Bertha új életet képzel magának. Tényleg gyönyörű, és kivételesen ügyesen sűríti magába azt a századfordulós nőalakot, aki még nem igazán tudja, hogy rendelkezhet a saját élete felett, de mi már tudjuk, hogy elérkezik majd az ő ideje.

Cecilie Enger: A fehér térkép
Typotex, 2022
271 oldal
Így olvastam: Közös könyve volt a Rómeó és Fólia olvasókörnek, szóval gyorsabb, egyhétvégés olvasás volt, amiben különösen kijöttek a regény második felének vontatottságai, de a rövid fejezetek ügyesen hackelik meg a rendszert. És, amikor gyönyörű a regény, akkor nagyon sodró és tényleg gyönyörű.