Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Patat Bence
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 192 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-4932-10-9
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 2625 Ft

KOSÁRBA
Csillagok sercegése

Csillagok sercegése

http://ekultura.hu
2022-10-20

Ahogy szép lassan megérkezik az ősz, az utóbbi évekhez hasonlóan szerencsére idén sem maradunk új Jón Kalman Stefánsson kötet nélkül, melyet ezúttal a Typotex kiadó hozott el a hazai olvasóknak, immáron szokás szerint Patat Bence értő tolmácsolásában. A szeptember közepén megjelent Csillagok sercegése az izlandi szerző életművének viszonylag korai darabja (eredetileg 2003-as), ám minőségben egy hajszálnyival sem gyengébb, mint az őt úgy igazán világhíressé tévő darabok, legyen az A halaknak nincs lába, vagy az Ásta.

Elmondható, hogy bár Stefánssonnak van egy olyan markáns és jól felismerhető stílusa, amely minden egyes regényének a sajátja, de a művei így is viszonylag széles skálán mozognak. A Csillagok sercegése talán a Keflavík-duológiához (a már említett A halaknak nincs lábukhoz, illetve A mindenséghez mérhetőhöz) áll a legközelebb, és az itt elmesélt történetek bár százötven évet, négy generációt és közel tucatnyi főbb szereplőt ölelnek fel, de igazából közülük hárman válnak valódi főszereplővé: az ezredforduló utáni jelenből a saját ’70-es évekbeli gyerekkorára visszaemlékező író (a szerző alteregója), és az ő 20. század elején élt dédszülei, a hirtelen és általában meggondolatlan ötletektől vezérelt ingatlanközvetítő dédpapa, és a hozzá minden rossz és viszontagság ellenére hűséges felesége.

Aki jól ismeri a már lassan itthon is kultszerzői státuszba emelkedő Stefánsson eddigi munkásságát, azt nem igazán érheti meglepetés, hiszen a most megjelent regényben is éppen úgy központi szerepet kapnak az élet legfőbb dolgai (az élet, a szerelem és a halál), mint a korábbiakban, és éppen úgy táncolunk az izlandi szerző költői szavain a nagy végletek között, mint már megszokhattuk. Stefánsson ezenkívül úgy tud mindvégig zseniális és magával ragadó történeteket mesélni, hogy közben nem felejtkezik el a realitásokról sem, és talán éppen ezért lesz ez a mostani röpke 180 oldal is ennyire fájdalmasan szép.

Lehet, hogy Anya magányos. Biztos kellemetlen a koporsóban feküdni, sötét van, és olyan szűk a hely, hogy felülni sem tud, hogy olvasson, tornagyakorlatokat sem tud végezni, gitározni meg főleg nem, ezért is hagyta itt a gitárt a tárolóban.”

Ráadásul, ahogy olvassuk a saját gyermekkorára, a hétévesen elveszített, egyébként is elég hányatott sorsú édesanyjára, és a helyzettel boldogulni nem igazán tudó édesapjára, valamint saját világgal való szembesülésére visszaemlékező narrátor, valamint a valószínűleg mániás-depressziós és az alkohol vonzásából szabadulni képtelen dédapa és az egyenes gerincét mindig megőrizni képes dédanya történetét (na meg a számtalan egyéb még megjelenő mikrotörténetet), ha kellően figyelmesek vagyunk, számos olyan jelenet csíráját is észrevehetjük, amelyeket Stefánsson a későbbi műveiben bontott ki igazán.

Nagyon úgy tűnik, hogy Jón Kalman Stefánsson nem igazán tud bakot lőni, mert a Csillagok sercegése is éppen olyan letehetetlen és magával ragadó, mint bármely korábbi. Azt hiszem, már most kijelenthető, hogy az izlandi új regénye is nagy siker lesz.

Bak Róbert

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK