A négyszázötven kép egyikén Mona Lisaként festette meg a szerelmét, műtermében rajongással viselte az ő piros hálóköntösét, még expresszionista drámát is komponált köré – szétválásuk után pedig megszólalásig hasonló, életnagyságú baba formájában hurcolta sétálni, társaságba és operába. Az Alma Mahlert ábrázoló báb és az osztrák festő, Oskar Kokoschka kapcsolata viharosan ért véget. A festő a barátai szeme láttára egy borosüveggel fejbe kólintotta, majd elhajította örökre. Ahol a valóság véget ér, ott kelti új életre a híres figurát a portugál író, Afonso Cruz 2010-ben elkészült, 2012-ben pedig az Európai Unió irodalmi díját elnyert regényében. Az előbb afrikai istenséggé, majd véletlenszerűen hús-vér nővé varázsolt baba szövevényes utóélete egy misztikus történet részévé válik, amely valahol a világháborús Drezdában kezdődik, egy madárkereskedésben. A zenészként is tevékenykedő, de eredetileg grafikusnak tanult szerző a saját rajzaival illusztrált kötetében lendületesen szövi a szálakat a különleges szereplők között: a Duce egykori nádszékén üldögélő madárkereskedő Vogellel, aki gyakran kanárik trilláiba veri be a fejét, és mindig szandálban jár; Isaac Dresnerrel, aki Vogel pincéjében, láthatatlanul éli túl a háborút; gondolatfotósokkal; milliomos léleksúlymérőkkel és a többiekkel. Az egymásrautaltságot és az emberi kapcsolatok formáló erejét szemléző abszurd történetfolyamban saját boltjuk van a semmibe vett könyveknek.