"Vogel elnézte a madarakat, és közben a családjára gondolt, akik a nappali perzsaszőnyegével és a kakukkos órával együtt felrobbantak. Vajon hol lehetnek most? Isaac Dresner a pince fapadlója alól Istenről beszélt, és Bonifaz Vogel nem értette, mi okból akarta Isten az ő unokatestvérét, Karlt Maga mellé. A kakukkos órát pedig még Isaac Dresner se tudta neki elmagyarázni. Ha bizonyos emberek én nem is tudom, hová mennek, akkor hová kerülnek a kakukkos órák?"

Nem szeretem - sőt, kifejezetten rühellem - ha ilyen sokáig elhúzódik egy beszámoló megírása, mert az emlékek, benyomások rohamosan fakulnak, egyre több részletet felejtek el és sok esetben csak néhány homályos érzés marad meg bennem egy-egy könyv kapcsán. Ilyen a Kokoschka babája is, pedig menőzni akartam, hogy milyen ügyes vagyok, amiért elolvastam ezt az okos könyvet.

Ha iskolai dolgozat tárgya lenne a könyv, azt írnám a címéről, hogy na, ez aztán nem témamegjelölő, inkább témafélrevezető! Kokoschka Alma Mahlerről mintázott, az utolsó ráncig élethű babájának gyakorlatilag semmi köze a történethez, inkább egy metafora - miszerint egy kitalált dolog, a képzelet teremtménye képes-e befolyásolni a valóságot. És vajon melyik szereplő Kokoschka babája? Mathias Popa, az író? A madárkereskedő Bonifaz Vogel a Duce nádfonatú székében üldögélve? Isaac Dresner, a vékony hangocska a pincéből? Afonso Cruz, aki valószínűleg szerepel a saját könyvében?

"Adele belépett egy művészeti galériába, Mosolyogva fogadta egy szakállas, kopasz férfi. Köszöntötték egymást, majd Adele elmagyarázta, miért jött. Aszakállas, kopasz férfi azt mondta, a kiállítást végül nem rendezték meg."

A regény emellett a drezdai bombázásról is szól (hogy valami konkrétumot is írjak). Lehet, hogy ezt is ki lehet terjeszteni egy általánosabb dologra, a tragédiára mint jelenségre. Olyanok a bombázást átélt szereplők, mint a megakadt lemez; az életük előtte és utánra szakaszra tagolódik, de az "utána" folyton visszakanyarodik a mindent megváltoztató időszakhoz, és mindig felmerül a kérdés: miért?

Nagyon különleges ez a regény, olyan, mint egy cetlikkel teletömött, rajzokkal gazdagon illusztrált, viharvert notesz, amely a töredékessége ellenére egységes egészet alkot. Szerepelnek benne levelek, rajzok, egy regénybeli regény (borítóval együtt), játszódik a múltban és a jelenben, különböző betűtípusokkal szedve, de más-más szinteken mind összefonódik. Okos, agyalós könyv - ha nem is sikerült minden utalást megértenem, azt hiszem, az esszenciája átjött.