
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 608 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-47-9
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom
Eredeti ár: 3900 Ft
Webshop ár: 1950 Ft
KOSÁRBA
Jampec dolog-e elszedni mások gyógyszerét?
Szczepan Twardoch a Morfiumban rengeteg érdekes megoldást működtet, hogy a hősének teljesen mindegy, náci, vagy lengyel ellenálló, az még talán a legkevésbé az. Hogy mire gondolok? Ezt képtelenség tömören elmondani, de valahogy így próbálnám meg: 1939 októbere van, Konstanty Willemann, volt tartalékos lengyel ulánustiszt bujkál, (vagy nem is) a megszálló németek elől, ideje nagyrészét mindenesetre a szeretője lakásán tölti, morfiumos mámorban. Nem fogok belemenni, hogy ez a hozzáállás milyen morális aggályokat támaszt Willemannal szemben, Twardoch úgy vezeti be az olvasót a regény világába, hogy ez rögtön egyértelmű lesz. Hogy, hogy nem, a volt ulánustiszt élete mindenféle szerencsés véletlennek és egy endekes apósnak (Twardoch mindent elmagyaráz!) "köszönhetően" olyan irányt vesz, hogy a második világháború lengyel ellenállásának Konrad Wallenrodja lesz, bizonyos mennyiségben még azonosulni is tud a szereppel. Hogy rövidre zárjam nem itt keződik, és nem is itt ér véget a története. Már megint egy regény a második világháborúról – mondhatjuk. Én is erre gondoltam, de a második világháború Twardochnak csak egy indok (egyébként ahhoz képest elég jól felkészült belőle!), hogy igazi, menő, art decojampecet csináljon Willemannjából, ami annyira sikerült neki, hogy az már egy kicsit zavaró is. Hogy a főhős, aki félig az elbeszélő is (a másik fele egy egész ügyes megoldással olyan, mintha szövegen belüli létező lenne, aki ugyanakkor kívülről nézi a történéseket) nem rendelkezik konzekvens énképpel, az még csak rendben van egy morfinistával szemben nem is lehetnek ilyen igényeink. Ebben a képben a lengyelség meg a németség kérdése súlytalanná válik, egyébként úgy is tűnhet, mintha a szereplő meg a szerző is jócskán túllenne már a nemzetiségesdin. Hogy akkor minek Twardochnak ez a közeg? Nekem úgy tűnt, hogy ugyanannak, mint a Gyávák Danny Smiřickýjének a géppisztoly, de ez maradjon az én véleményem. Az biztos, hogy olvasóként találkozunk a németlengyel ellentétekkel, a lengyelség, némteség kritikus oldalaival, meg valamiféle dramatizált sorstablóval is, ahogy azt egy második világháborús szöveg esetében illik. A regény olvasmányos, de nem ezektől. Ezeket ismerjük, Twardochnál is inkább kötelező körnek számítanak, mintsem valami zseniális megoldásnak. Azokból marad enélkül is bőven elég. Nem ezért nehéz letenni, hanem, mondjuk ki, az artdeco jampeckedés miatt. Twardoch úgy ismeri a szétlőtt Varsó, és a még épp Budapest háború előttről megmaradt kávézóit, szórakozóhelyeit, mintha maga is minden nap közöttük sétálna. Pontosan ezért kell és fogjuk is olvasni ezt a regényt, függetlenül attól, hogy érdekele, vagy sem (engem például, istenbizony, hidegen hagy a második világháborús Varsó, de ezt a könyvet élvezettel olvastam végig).
Ne hagyjuk tehát megtéveszteni magunkat: Twardoch nem filozofálni akar, vagyis reméljük, hogy nem. Csak ír egy regényt aminek jó a története, a hangulata, és egyébként sem lehet letenni. És most komolyan: kell ennél több?
Kapcsolódó recenziók
- Történelmi kaméleon ( Sas Gábor, http://elitmed.hu, 2016-12-5)
- Nőfaló antihős (hvg, www.hvg.hu, 2015-12-02)
- Ex libris (Pálfalvi Lajos, www.es.hu, 2016-7-28)
- Az irodalom szórakoztasson, ne vezessen! (R.Kiss Nelli, www.mno.hu, 2016-4-28)
- Morfium (Gyürky Katalin, www.es.hu, 2016-4-14)
- Egy morfinistának háborúban is szúrnia kell (Kiss Orsi, konyves.blog.hu, 2016-3-13)
- A morfiumban ázó nemzeti zászló botránya (Grozdits Hahó, librarius.hu, 2016-3-3)
- Morfium (Ráti József, http://kultnaplo.blogspot.hu/, 2016-1-04)
- ISTEN? HAZA? BECSÜLET? MORFIUM! (Rácz András, kello.hu, 2015-12-23)
- Morfium - Varsó 1939: nők, kábítószerek, árulás (Baranyi Katalin, , 2016-1-4)
- Voltak-e benarkózott ellenállók, avagy lehet-e még jó regényt írni a második világháborúról? (Hanzelik Gábor, http://szlavtextus.blog.hu/, 2015-12-14)
- Jampec dolog-e elszedni mások gyógyszerét? (Hanzelik Gábor, www.konyvhet.hu, 2015-12-14)