A legtöbben úgy próbálnak túllépni a nácizmuson, hogy átállnak a baloldalra. Hans Frank Lengyelország főkormányzójaként vonult be a történelembe. A fia, Niklas Frank tiszta lelkiismeretű balos újságíróként nemrég azt bizonygatta, hogy a mai Lengyelország nagyon hasonlít a harmincas évek Németországára. Nyilván fogalma sincs arról, hogy ezzel csak az apja által vallott Untermensch-ideológiát sikerült újrafogalmaznia. De hát milyen régió­hoz vagy felekezethez kötődhetne az a német istenfélő, aki a Wawel termeiben játszadozott gyerekkorában?

Twardoch regényében rögtön meg is érkezünk 1939-be, a kicsit már szétbombázott, de még nem lerombolt Varsóba. A főhősnek nem kell baloldali vagy birodalmi absztrakciókba menekülnie: mint minden igazi sziléziai, ő is legalább két nemzeti identitás között választhat (a harmadikat, az önálló sziléziait hagyjuk, mert ezt a témát a szerző sem ok nélkül kerüli). Félig német, ugyanolyan jól tudja használni a lengyel és a német kultúra jelrendszerét, de Lengyelországot tekinti hazájának, a lengyel hadsereg tisztje. A fegyveres ellenállás leverését követő konspiráció idején pontosan azzal tudja szolgálni a lengyel ügyet, ha németnek álcázza magát, és úgy teljesíti a földalatti államtól kapott megbízatást.

Nagyon érdekesek a regényben a tudatos és öntudatlan határátlépések: a porosz nemesből lett német tiszt akkor is segíti a fiát a katonai eskü teljesítésében, ha az a lengyel hadseregnek tartozik ezzel. Bonyolult kölcsönhatásba kerülnek egymással az identitások. Az anya például az eugenika lelkes híve, és német faji rögeszmék hatására lesz lengyel, a fiá­val együtt. Aztán Hans Frank uralkodása idején mintha visszaváltozna németté, de ő is ezzel segíti az ellenállást. Mivel a konspiráció megköveteli az árulás látszatát, a beavatatlan após mint lengyel nacionalista valódi hazaárulónak tekinti, és ennek megfelelően bünteti a vejét.

Mickiewicz Konrad Wallenrod című epikus költeményének hőse az áruló maszkjában szolgálja a nemzeti ügyet, ezért hívják a lengyelek wallenrodizmusnak a belülről bomlasztást. Twardoch nem ezt az alakot formálja újra. A lengyel nyelvben ugyanazzal az igével fejezik ki az árulást és a félrelépést. Ebben a regényben valódi félrelépéssel jár együtt a hazaárulás látszata: az állandóan visszaeső morfinista a prostituáltaknak és a társasági hölgyeknek sem tud ellenállni.

Twardoch sokat tanult a regényíró Witkiewicztől – le is rója neki a hódolatát egy nőalakkal, aki tökéletesen megfelel a nagy előd perverz ízlésének –, alakjai a Telhetetlenség és Az ősz búcsújaszereplőire emlékeztetnek, akik ugyanilyen tébolyultan kísérleteznek a narkotikumokkal és az erotikával, mielőtt eltapossa őket az új, apokaliptikus birodalom.