Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Pálinka. Bánáti prózák (2018.07.03)

Az a barbárság, az a hamu íz (nem illat, ha az ember egy felégetett domboldalon sétál, a füst és a hamu behatol egészen a szájába, a hamu íze az, a füst íze, már nem pusztán az illat: ó Istenem, bárcsak képes lennék néha leírni éppen azt az észrevétlen határt, amikor az illat ízzé válik), az az izzás, a fűszálak, virágok, megboldogult rovarok reménytelen elkárhozása... – Matěj Hořava az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának cseh vendége. Művének részletét Peťovská Flóra fordította. felgyújtott domboldalak Az égő domboldalakon ballagok. Az égett fű, az égett virágok részegítő illata, a hamu és a füst részegítő illata. A lángok vörös nyelve jobbra-balra csapdos; a látóhatáron és a hátam mögött is ott táncol.

review_pic
Bánátban a pálinka sem segít! (2018.07.03)

  Matěj Hořava Pálinkája nem okozója a bánáti bánatnak, inkább csak velejárója, kísérője, és kísértője az írónak. Az olvasó nem lesz tőle másnapos. „Itt már senki nem mesél nekem. Ráz a láz (hányadszor ebben a végtelen télben?), és óránként fel kell kelnem, hogy dobjak a kis telhetetlen, rozsdás kályhába néhány friss, hófehér gyertyánhasábot, ami alig ég. Ha kiürül a vödör, ki kell mennem az udvarra (de az csak reggel lesz, világosban); utat kell kaparnom a lapáttal a farakáshoz, és régi, tompa fejszével egy újabb vödörnyit hasogatni; aztán megint egyet, hogy legyen egy kis tartalék…” Különös és különleges prózakötet a Pálinka, a benne található szövegek mintha valahol az automatikus írás határán keletkeztek volna, valahol egy olyan belső tájon, ahol egyfajta – sokszor félelmetes – belső szabadság adódik.

review_pic
Az embereknek nincs uszonya… (2018.07.02)

Miközben olyan lassú, jól megfontolt, kiérlelt és magas színvonalú szövegekkel múlatom az időt, mint az A halaknak nincs lábuk, mindig elfog az aggodalom. Ebben az egyre gyorsuló, egyre felszínesebb(nek tűnő) világban meddig leszünk? Meddig leszünk képesek alámerülni ezekben a nagytestű, kicsit lomha, de mégis mozgalmas, szerteszaladó és egyetlen pont felé tartó szövegekben? Meddig lesznek/lehetnek, akik ilyeneket írnak, és meddig tart a kegyelmi állapot, amíg az olvasókból élő könyvkiadók ezeket a szövegeket képesek és hajlandók elénk tenni? Ez a regény – adjunk hálát érte akárkinek – szembe megy mindazzal, amiről a világ ma szól. Nem divatos, nem locsi-fecsi, nem csillogó, hanem mély erős, zsigeri és tiszta. Ugyanakkor átszövi egyfajta fanyar ismerős – és mégis egzotikus – humor.

review_pic
Az egyik szeme Lennon, a másik McCartney (2018.07.02)

Ha nem vagy tisztában a múltaddal, a jelenben is eltévedsz. Mi, izlandiak sosem álltunk haragban a múlttal, a múltunk éppen annyira a jelenünk, mint ez a pillanat. Aki ismeri a múltját, az könnyebben építi a jövőt. – Jón Kalman Stefánsson A halaknak nincs lábuk című regényének bemutatójáról Szilasi Flóra tudósít. „Izland legnagyszerűbb írójának költői, modern családi sagája az egész huszadik századon átível." – írja a fülszöveg. Gyorsan lecsaptam erre a helyszíni beszámolóra, mert már ennyi is elég volt ahhoz, hogy tudjam nálam ez lesz az év egyik legizgalmasabb könyve. Az elsők között érek az Osztovits Levente terembe még több, mint tíz perc van kezdésig. Bezzeg tegnap a Kehlmannon ilyenkor már mozdulni sem lehetett. Ejnye.A beszélgetést Karafiáth Orsolya vezeti és egy rövid bemutatással kezdi.

review_pic
A halaknak nincs lábuk (2018.07.02)

„A napsugarak sem győzhetik le, még kevésbé a szép szavak, mint a szivárvány vagy a szeretet, ezeket dobhatjuk is ki, annyira hasznavehetetlenek. A halál mindenek kezdete.” „A halál, az isteni érvelés kudarca, úgy keletkezett, hogy Isten, talán kétségbeesésében, mivel a teremtés pasziánsza csak nem akart kijönni, összevegyítette a kegyetlenséget a kínzó hiánnyal.” Legszívesebben csak idézeteket írnék ehhez a könyvhöz. A regény szinte minden oldala, minden bekezdése, minden mondata rejt magában valamit, ami különlegessé teszi, én pedig valószínűleg úgysem fogok tudni semmit átadni abból a tömény költőiségből, ami ezt a kötetet jellemzi.

review_pic
Költőien szép izlandi családregény az élet kegyetlenségéről (2018.07.02)

Izlandon, ahol a a legtávolabb van az ég a földtől, innen nézve dögunalmasnak tűnik az élet, az a világ vége és nem történik ott semmi. Ehhez képest már a könyv első oldalán mellbe löki az olvasót az a páratlan költőiség, amelyet olyan mesterien tud beleszőni a szerző a hétköznapok szürkeségéről szóló történetbe, hogy lírára éhes szemünk csak úgy falja a betűket. Nem könnyű olvasmány, egy több generáción átívelő családi saga, amelyben nem sok romantika van, annál több mindennapi küzdelem a természettel, a rémes izlandi időjárással, a depresszióval, a családdal és a középszerűséggel.

review_pic
Keflavík balladája – „A halaknak nincs lábuk” című könyvről (2018.07.02)

„Keflavíkban három égtáj létezik: a szél, a tenger és az örökkévalóság.” Skandinávia zordonságukban is gyönyörű országaiban, tájain – kisebb-nagyobb szünetekkel – tizennyolc éves korom óta elég sokat bóklászhattam. Izland földjét azonban csak Lipovszky György orvos, természetfotós ihletett képeiből ismerem valamelyest, továbbá Hallgrímur Helgason Reykjavík című könyvéből, amely a Scolar Kiadónál jelent meg. S van még egy közvetett élményem arról a városkáról, a ma már „óriási”, 15 129 (!) lelket számláló halászati-hajózási központról, Keflavíkról is, ahol Jón Kalman Stefánsson, e magával ragadó költői családregény szerzője hosszú ideig élt, s így ez a könyv fontos helyszíneinek egyike. Ezt a települést – sok honfitársunkkal együtt – úgy „ismertem meg”, hogy egy Amerikába tartó repülőgépen átröpültem fölötte!

review_pic
A halaknak nincs lábuk (2018.07.02)

"Keflavíkban három égtáj létezik: a szél, a tenger és az örökkévalóság"Egy átgondolt meditáció az életről a regény története."De mit lehet tenni azzal az élettel, ami egyáltalán nem szánalmas, nem értelmetlen, mégis hirtelen és teljesen váratlanul zsákutcába torkollik?"Ha nem tudsz semmit, vagy csak keveset Izlandról, de érdekel és kíváncsi vagy, akkor ezt az intenzív, érzelmes, mégis finoman lírai regényt olvasva megismerheted az ott élők lelkét, gondolataikat, viszonyukat önmagukhoz és egymáshoz, a természethez. Ízelítőt kapsz ebből, egy szelet Izland ez, ami a szívig hatol. Miért olyan nehéz a boldogságot megtalálni, megtartani? Az elfogadás és a szeretet egymás iránt hogyan tud megvalósulni, mi módon segíthet az élet harcait túlélni? Poétikus próza, amely megnyugtató, hogy a hibáinkat vállalva lehetünk boldogok.

review_pic
A halaknak nincs lábuk (2018.07.02)

Jón Kalman Stefánsson egy tehetséges jellemábrázoló, a regénye pedig lélekmelengető a folyamatos téli borongós, hideg időjárás leírása ellenére is. Van valamiféle hasonlóság az utóbbi időben (általam) olvasott skandináv szerzők tollából származó művekben. Kim Leine Kalakjában, Karl Ove Knausgard Halálában az apjukkal való rossz kapcsolat képezi a fő motívumot, ebben az olvasmányban pedig a főszereplő és az apja közötti feszült viszony ugyancsak rendkívül fontos elem. A halaknak nincs lábuk nem teljes egészében önéletrajzi írás, de megtalálhatók benne bizonyos darabjai.   A történet Izlandon zajlik, két helyszínen, két idősíkon, ami keretet biztosít a főszereplő, Ari családjának megismeréséhez.

review_pic
A bölcselkedés ballasztja (2018.07.02)

A halaknak nincs lábuk a hazatéréskor érzett fájdalom könyve: Ari egy apjától kapott csomag hatására visszatér Koppenhágából Izlandra, ahol felesége és gyerekei élnek, akiket két évvel korábban hirtelen felindulásból elhagyott.. A műben elmosódik a határ az emlékezést kiváltó hazaút története és a feltörő emlékek között – nehéz volna megmondani, van-e fő szál. Az út Keflavíkba, Ari gyerekkorának városába, mindössze egyetlen napot ölel fel, amelynek eseményei lineárisan haladnak előre, az emlékek azonban cikáznak, előre- és visszaugranak az évtizedekben, egészen a dédszülőkig. E Nemzetközi Man Booker-díjra jelölt és remekül lefordított izlandi regény díszes, költői képekben gazdag nyelven mesél a szigetország gyönyörű, ám zord tájairól, elszigetelt, vidéki településeiről és egy család generációinak mindennapjairól.