Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Látatlanban (2020.03.05)

A könyv hátsó borítója és szerzői utószava, az Epilógus is elárulja, hogy a regény cselekménye megtörtént eseményeken alapul. Cruz apai nagyszülei az óceánparti Portugáliában, Figueira da Foz-i házukban a második világháború alatt valóban bújtattak egy Szlovákiából menekült, Amerikába tartó, pontosabban oda visszatérni kívánó zsidó származású férfit, egy Ivan Sors nevű festőt. Egykori jelenlétének emlékét nemcsak a családi legendárium és néhány felidézett pontos dátum, hanem egy-két a lakásban maradt tárgyi emlék és a rejtőzés hónapjai alatt festett pár Sors-festmény is megőrizte (az Epilógusban mindezekről a regény fiktív matériájába bekerülő tárgyakról fényképfelvételek is láthatók).

review_pic
Sárkányfogvetemény (2020.03.05)

STEVEN PINKER AZ EMBERI AGRESSZIÓ OKAIRÓL ÉS MÉRTÉKÉRŐL Ha végignézünk egy híradót, vagy elkezdjük böngészni a portálok híreit, valósággal zúdulnak ránk a véres eseményekről szóló beszámolók, amelyek azt látszanak igazolni, hogy kegyetlen és erőszakos világban élünk. Steven Pinker – kognitív pszichológus, a Harvard Egyetem pszichológiaprofesszora – Az erőszak alkonya című munkájában azonban cáfolja ezt a benyomást. Sőt tovább is megy: „Az idők során fokozatosan csökkent az erőszak mértéke, így valószínűleg most éljük az emberiség történetének legbékésebb napjait” – szól a legfontosabb megállapítása, amelynek igazolására ezek után több mint nyolcszáz oldalt szentel!

review_pic
Magyarul is megjelent a könyv, amely bemutatja, hogyan lettünk önmagunk kizsákmányolói (2020.03.05)

Áprilisban hosszú cikket szenteltünk az elmúlt évek egyik legizgalmasabb és felkapottabb német filozófusának, a dél-koreai születésű, de már sok évtizede Németországban élő Byung-Chul Hannak, most pedig azzal a remek hírrel szolgálhatunk, hogy megjelent Han egyik legismertebb könyvének, A kiégés társadalmának magyar fordítása. Han rövid, de nagyon sűrű, esszészerű könyveiben olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a kiégés, a mentális betegségek terjedése, a digitalizáció mindent felemésztő tendenciája vagy az új típusú munkák lélekölő mivolta. A kiégés társadalma is szorosan kapcsolódik ezekhez a témákhoz, bemutatva, hogy a neoliberális kapitalizmusban hogyan lettünk mindannyian önmagunk kizsákmányolói.  A hani világképben korszakunkat a túlcsorduló pozitivitás uralja, se dühösek, se unottak nem tudunk már lenni, csak a lapos figyelem marad.

review_pic
Nincs szükség elnyomásra, önként és dalolva zsákmányoljuk ki magunkat (2020.03.05)

A megfélemlítés a múlté, a 21. században már a szabadság és a végtelen lehetőségek zászlaja alatt hajszoljuk magunkat depresszióba és totális kiégésbe. Ennek esnek áldozatul az ünnepek is, amelyek kilépést jelenthetnének a késő kapitalista hétköznapok mókuskerekéből. A koreai születésű, német filozófus, Byung-Chul Han szerint a megoldáshoz nem kell tenni semmit, de ez nem olyan könnyű. Pedig épp az lehet a kulcs, ha nem akarunk állandóan hasznosak lenni, és képesek vagyunk megélni a mélyreható unalmat. Minden igazi kultúrkritikus tudja, hogy egy-egy korszakot nem a kirakatba tett magasztos eszméiről kell megítélni, sokkal inkább arról, amiről szemérmesen hallgat, és amikor senki se néz, gyorsan besöpör a szőnyeg alá: például a jellemző népbetegségeiről.

review_pic
Ez itt a kiégés társadalma, a mókuskerékben önmagunk hajcsárai lettünk (2020.03.05)

Az eredetileg mérnöknek készülő, Németországban filozófiát végzett dél-koreai származású filozófus, Byung-Chul Han németül 2010-ben, magyarul tavaly megjelent sikerkönyvében, A kiégés társadalmában (Müdigkeitsgesellschaft) amellett érvel, hogy a „pozitivizmus diktatúrájában” az ember eljutott odáig, hogy a társadalom által rákényszerített hiperaktivitást követően természetes módon eljusson a kiégésig – és az ezzel járó különféle mentális betegségekig. Depressziós vagy? Ez teljesen természetes. Hiperaktív? Pipa. Han szerint a modern élettel járó tempó elkerülhetetlenül rajta hagyja a nyomát az emberen, méghozzá az olyan hétköznapi dolgoktól kezdve, mint a folyamatos kommunikációs kényszer egészen a metafizikai gondolkodásig: a kiégés társadalmában nemcsak az emberre, hanem Istenre is egészen másképp tekint az ember, mint korábban.

review_pic
A kiégés társadalma (2020.03.05)

Nem tudtam letenni Han Byung-Chul könyvét. A kiégés társadalma tizenegy nyelven érhető el. Számos dél-koreai lap 2012 legfontosabb könyvének szavazta.  Han Byung-Chul most magyarul is megjelent művét népszerűsítő filozófiának is mondhatnánk, mert bár nehéz a szövege, mégsincs benne semmi, ami némi google használattal ne lehetne bárki számára értelmezhető. A szerző Jean Baudrillard-ra hivatkozik, aki az ellenségességek témájával is foglalkozott. Szerinte képekben lehet a legjobban megérteni ezt a folyamatot: Az ellenség-genealógia első alakja a farkas, amelyik szemben támad. Ez ellen falakkal lehet védekezni. A második a patkány, itt a higiénia segít. Azután jön a bogár, míg végül az ellenség vírussá változik. Ő már a rendszer szívébe fészkeli magát, ezért sokkal nehezebb a védekezés.

review_pic
A szén-dioxid ideális ellenség - mit tudunk valójában az éghajlatváltozásról? (2020.03.04)

A magyar sajtóban elsőként írt a globális felmelegedésről, mint ahogy az interjúnk során visszaemlékezett rá, akkoriban kapott jóindulatú vállveregetéseket, de igazán senki nem vette komolyan a kérdést. Kovács Róbert ennek ellenére sokat foglalkozott az éghajlatváltozással újságíróként, nem is véletlenül, hiszen meteorológus-éghajlatkutató a végzettsége. Most Klímaváltozás címmel írt egy könyvet, Pánik és tagadás között alcímmel, ami máris jelzi, hogy nem a témával kapcsolatos szélsőséges reakcióra számíthatunk tőle, hanem éppen arra, amire talán a legnagyobb szükségünk van, egy higgadt és tényeken alapuló ismertterjesztő művet, ami a féligazságok helyett valóban azt meséli el, hogy a korunk nagy kérdésének látszó éghajlatváltozásról mit tud ma a tudomány.

review_pic
Szenzációhajhászat helyett végre itt egy korrekt könyv a klímaváltozásról (2020.03.04)

Milyen lehet egy könyv, amely a bevezető előtti lapon egy Carl Sagan-bölcsességet az Erik, a viking című film egyik idézetével csap le? A neves csillagász a természettudományokra adott sajátos definíciója („természeti összefüggéseket keresünk, kapcsolatokat látszólag összefüggéstelen adatok közt”) és a Monty Pythonból ismert Terry Jones filmbeli szavai („Ne hallgassatok a rémhírterjesztőkre! Minden a legnagyobb rendben”) között talán nem egyértelmű a kapocs, pedig jól kifejezik a szerző, Kovács Róbert szándékát.  A most megjelent könyv ugyanis nem árul zsákbamacskát. A címe szerénytelenül csak annyi, hogy Klímaváltozás, de az alcím már árulkodó: Pánik és tagadás között.

review_pic
Blaszfémia-e a gyárkéményszerű templomtorony? (2020.02.26)

Vallási szempontból – milyen szempontból nem? – furcsa korban élünk, s ennek a furcsa kornak leginkább időtálló lenyomata az építészet. De mit olvashatunk ki az elmúlt száz évben épült, korábbi formákkal, struktúrákkal, szemléletekkel, hangulatokkal és spirituális tartalmakkal szakító – de azokat szükségszerűen előzménynek tekintő – épületekből? Az építészet jelentősen megváltozott az elmúlt évszázadban, s ez a változás, legyen bármennyire is izgalmas, sok vitára ad okot. Ezek közül a polémiák közül is – érthető okok miatt – a legerősebbek a „szakrális épületek” (templomok, kápolnák, stb.

review_pic
A föld, amelyen állunk (2020.01.22)

Furcsa, hogy évek múltán olyan könyvek ragadnak meg az ember emlékezetében, amelyeket annak idején nem tartott igazán tökéletesnek, és más olyanok, amelyek miatt pedig odáig volt, kihullanak az emlékezetéből. Példának okáért tisztán emlékszem, hogy annak idején az elsőkönyves Jesús Carrasco Kegyetlen idő című könyvét azért szerettem, mert kimondottan profi módon képezte le Cormac McCarthy világát, ám valljuk be, ennél sokkal többre azért nem is vállalkozott. És mégis. A mai napig eszembe jutnak jelenetei, a sivár hangulata, így persze már vártam, hogy a spanyol szerző új könyvvel rukkoljon elő, és ez a Typotex Kiadónak hála meg is történt, mégpedig egy alternatív történelmi művel, A föld, amelyen állunkkal.