„Mint fűszál széle, papír éle: / alattomosan ejt sebet” – írja Petri György A seb című négysorosában. Narine Abgarjan Élni tovább című, drámaian szép könyvének szenvedéstörténete maradandó emlékként sebzi meg az olvasót. Örményország neve hallatán azonnal a történelmi emlékezetben élő népirtás, az örménység ellen folytatott ádáz kirekesztés, üldözés kerül az elsőként megfogalmazódó gondolatok közé.
A mindössze 27 éves Łukasz Barys lírai műveivel már évekkel korábban elnyerte a lengyel olvasóközönség figyelmét, a 2021-ben megjelent Csontok, amiket a zsebedben hordasz pedig prózai debütálását és szélesebb körben való ismertségét jelentette. GAJDOS NÁRCISZ RECENZIÓJA. A mindössze 27 éves Łukasz Barys lírai műveivel már évekkel korábban elnyerte a lengyel olvasóközönség figyelmét, a 2021-ben megjelent Csontok, amiket a zsebedben hordasz pedig prózai debütálását és szélesebb körben való ismertségét jelentette.
A nyolcvanas években jelent meg egy új lélektani irány, a narratív pszichológia, amelynek alapelve, hogy identitásunk alakítója, lényünk, csoportjaink, közösségeink domináns szervezőeleme a történetmesélés. Az egymásnak átadott, elmesélt történetekkel tapasztalatokat, gondolatokat, érzelmeket közlünk, és segítjük a közös átélést. A narratív gondolkodásban mi magunk teremtjük meg világunkat, mi vagyunk a konkrét helyzetben vagy az elbeszélés szereplői. Jerome Bruner pszichológus szerint a narratíva a kétfajta gondolkodásmód közül az egyik – a másik a paradigmatikus.
Fritz Breithaupt A narratív agy című kötete többek közt azt állítja, a történetek és a narratívák nem egyszerűen csak szórakoztatnak bennünket. Sztorizni szinte mindenki szeret, erre évtizedek óta kiemelt figyelmet fordít a tudomány és az üzleti világ is. Fritz Breithaupt könyve az emberi gondolkodás egyik jellemzőjét, a narratívákban gondolkodást veszi górcső alá, mélyreható és szórakoztató módon. A kötet a pszichológia, az idegtudomány, a kultúra és az irodalom perspektíváját ötvözi, hogy feltárja, miért is vonzódunk a történetekhez, és azok hogyan formálnak bennünket.
Felettébb érdekes könyv! Olyanokat mond el rólunk, a gondolkodásunkról, a vele szoros kapcsolatban lévő érzelmeinkről, magatartási formáinkról, amikre a pszichológia e terén járatlanok aligha gondolnának. "Gondolkodom, tehát vagyok" - de miként gondolkodom, s ettől milyen vagyok? Hogyan tudunk gondolkodni, következtetésekre jutni arról, hogy miként gondolkodunk, s ez mit tesz velünk? Breithaupt nagyon is meglepőket mond, könyvéből sokat tanulhatunk erről.
Martos Gábor, az Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben című könyv szerzője, művészeti író, a MúzeumCafé volt főszerkesztője nemrégiben a Ludwig Múzeum előadásán beszélt arról, milyen felháborító kettős mérce uralja még a művészetet is. A felháborító szót nem csak a magam véleménye miatt írom, maga az előadó is több ízben kijött a sodrából, miközben az igazságtalanságokat sorolta, és nem tagadom, az esemény végeztével úgy álltam fel a székemből, hogy viszketett a tenyerem: le kellene dönteni pár férfi alkotta szobrot.
Vannak regények, amelyek csendben, szinte észrevétlenül feszültséget teremtenek, és csak akkor vesszük észre, milyen erős hatást gyakoroltak ránk, amikor már rég túl vagyunk az utolsó oldalon. Juli Zeh Újév című könyve pontosan ilyen. Látszólag egy hétköznapi családi nyaralás történetével indul, de hamar kiderül, hogy egy sokkal mélyebb és sötétebb lelki utazásba csöppenünk. A főszereplő, Henning, egy harmincas éveiben járó férfi, aki feleségével és két kisgyerekével Lanzarotén tölti az év első napját.
”– Na most mesélj valamit! – Megtörténtet, vagy fikciót? – Az nekem mindegy. Döntsd el te. Ebben a regényben nemcsak a valóság és a fikció, de a műfajok is folyamatosan keverednek. Családtörténet és társadalomkritika egy bizarr road movieba ágyazva. Az Eurotrash egy igazán vicces, gyengéd és humoros történet a megértésről és a megbocsátásról.
A nyugati pénzarisztokrácia számunkra idegen és bornírt világába vezeti az olvasót az Eurotrash. Inkább ijesztő, mint irigylésre méltó az, amit Christian Kracht regénye mutat. A szépirodalomtól – teljes joggal – azt várjuk, hogy meghökkentsen, megdöbbentsen, meghasson, vagy valamiféle katartikus élményt okozzon. Az, hogy a hatást miként, milyen eszközökkel éri el az író, az a szépirodalom egyik legfontosabb jellemzője.
Christian Kracht Eurotrash című regénye egy road movie, kis határátlépésekkel. Az összes svájci író tragédiája, hogy Friedrich Dürrenmatt után a legnagyobbikuk is túl kicsi ahhoz, hogy világhírű legyen. Christian Kracht a felfedezésre várók közé tartozik, élményszerű regényeket ír, zabálni való a stílusa, belülről látja azt, amit nagyon utál. A sűrítés és az élethez nélkülözhetetlen cinizmus mestere, regénykéje, az Eurotrash elfér szűk 190 oldalon. A sztori egy svájci road movie, kis határátlépésekkel.
