Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Keflavík balladája – „A halaknak nincs lábuk” című könyvről (2018.07.02)

„Keflavíkban három égtáj létezik: a szél, a tenger és az örökkévalóság.” Skandinávia zordonságukban is gyönyörű országaiban, tájain – kisebb-nagyobb szünetekkel – tizennyolc éves korom óta elég sokat bóklászhattam. Izland földjét azonban csak Lipovszky György orvos, természetfotós ihletett képeiből ismerem valamelyest, továbbá Hallgrímur Helgason Reykjavík című könyvéből, amely a Scolar Kiadónál jelent meg. S van még egy közvetett élményem arról a városkáról, a ma már „óriási”, 15 129 (!) lelket számláló halászati-hajózási központról, Keflavíkról is, ahol Jón Kalman Stefánsson, e magával ragadó költői családregény szerzője hosszú ideig élt, s így ez a könyv fontos helyszíneinek egyike. Ezt a települést – sok honfitársunkkal együtt – úgy „ismertem meg”, hogy egy Amerikába tartó repülőgépen átröpültem fölötte!

review_pic
A halaknak nincs lábuk (2018.07.02)

"Keflavíkban három égtáj létezik: a szél, a tenger és az örökkévalóság"Egy átgondolt meditáció az életről a regény története."De mit lehet tenni azzal az élettel, ami egyáltalán nem szánalmas, nem értelmetlen, mégis hirtelen és teljesen váratlanul zsákutcába torkollik?"Ha nem tudsz semmit, vagy csak keveset Izlandról, de érdekel és kíváncsi vagy, akkor ezt az intenzív, érzelmes, mégis finoman lírai regényt olvasva megismerheted az ott élők lelkét, gondolataikat, viszonyukat önmagukhoz és egymáshoz, a természethez. Ízelítőt kapsz ebből, egy szelet Izland ez, ami a szívig hatol. Miért olyan nehéz a boldogságot megtalálni, megtartani? Az elfogadás és a szeretet egymás iránt hogyan tud megvalósulni, mi módon segíthet az élet harcait túlélni? Poétikus próza, amely megnyugtató, hogy a hibáinkat vállalva lehetünk boldogok.

review_pic
A halaknak nincs lábuk (2018.07.02)

Jón Kalman Stefánsson egy tehetséges jellemábrázoló, a regénye pedig lélekmelengető a folyamatos téli borongós, hideg időjárás leírása ellenére is. Van valamiféle hasonlóság az utóbbi időben (általam) olvasott skandináv szerzők tollából származó művekben. Kim Leine Kalakjában, Karl Ove Knausgard Halálában az apjukkal való rossz kapcsolat képezi a fő motívumot, ebben az olvasmányban pedig a főszereplő és az apja közötti feszült viszony ugyancsak rendkívül fontos elem. A halaknak nincs lábuk nem teljes egészében önéletrajzi írás, de megtalálhatók benne bizonyos darabjai.   A történet Izlandon zajlik, két helyszínen, két idősíkon, ami keretet biztosít a főszereplő, Ari családjának megismeréséhez.

review_pic
A bölcselkedés ballasztja (2018.07.02)

A halaknak nincs lábuk a hazatéréskor érzett fájdalom könyve: Ari egy apjától kapott csomag hatására visszatér Koppenhágából Izlandra, ahol felesége és gyerekei élnek, akiket két évvel korábban hirtelen felindulásból elhagyott.. A műben elmosódik a határ az emlékezést kiváltó hazaút története és a feltörő emlékek között – nehéz volna megmondani, van-e fő szál. Az út Keflavíkba, Ari gyerekkorának városába, mindössze egyetlen napot ölel fel, amelynek eseményei lineárisan haladnak előre, az emlékek azonban cikáznak, előre- és visszaugranak az évtizedekben, egészen a dédszülőkig. E Nemzetközi Man Booker-díjra jelölt és remekül lefordított izlandi regény díszes, költői képekben gazdag nyelven mesél a szigetország gyönyörű, ám zord tájairól, elszigetelt, vidéki településeiről és egy család generációinak mindennapjairól.

review_pic
Egy tétel születése (2018.06.29)

Cédric Villani 1973-ban született francia matematikus, aki 2010-ben elnyerte a Fields-érmet a Boltzmann-egyenletről és a Landau-csillapításról szóló tételeiért. Nemcsak kiemelkedő matematikus, hanem sikeres közszereplő is: több évig volt a párizsi H. Poincaré Intézet igazgatója, és 2017-től a Macron-párt parlamenti képviselője. Az Egy tétel születése c. könyve előszavában a szerző elmondja, hogy mi vezette könyve írásához. „Sokszor kérdezik tőlem, milyen egy kutató, egy matematikus élete: mit csinálunk hétköznapjainkon, hogyan születnek az eredményeink. Erre a kérdésre kísérel meg válaszolni a mű.” (5. o.) Amikor az Érintő szerkesztője felkért a recenzió megírására, nyilván olyan embert keresett, akit érdekel a matematikatörténet, és szereti a tudományos ismeretterjesztést.

review_pic
A lényeget így sem fogod érteni, de hátteret igen (2018.06.29)

Nemrégiben Schiller Róbert könyve (A kételkedés gyönyörűsége) kapcsán örömködtem azon, hogy a természettudomány és a humán kultúra összeér, sőt összetartozik, s ennek megértése nem a kevesek kiváltsága, hanem – kis rádolgozással – sokak öröme lehet. Aztán, egészen más irányból jött egy kijózanító pofon, mely ráébresztett, hogy nem eszik olyan forrón…, s ha mégis, akkor ne csodálkozzunk azon, ha megégetjük magunkat. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy olyan könyvvel, ami általam ismert nyelven íródott, és mondatok vannak benne, ne tudjak valamiféle viszonyt kialakítani. Ez a viszony természetesen a méla undortól a lelkesedésig terjedve széles skálát foglalhat magába, de – bár változhat olvasás közben – legalább van.

review_pic
Egy tétel születése (2018.06.29)

A matematika sok diák számára a mumus. Óráról órára görcsberándult gyomorral reszketnek, nehogy a tanár felszólítsa őket, éselő kelljen adni a múlt órán tanult tétel levezetését. Idővel aztánelhiszik, hogy abszolút nincs tehetségük a matematikához. Pedigez szamárság! A matematikai tételeket bárki meg tudja tanulni, ésbizonyos mértékig meg is kell tanulni azokat, hogy a megszerzett tudást használni lehessen. Jó tanárral és némi alaptudással a matek nem kín, hanem játék, élvezetes kaland lehet.És ehhez nem kell „matekagy”, „bölcsészaggyal” is lehet okos az ember! Sőt Cédric Patrice Thierry Villani szerint az emberi agy nem matekra van kitalálva, hanem nyelvekre és történetekre. Éppen ezért, amikor nyilvános előadásokat tart, tanít, rengeteg történetet mesél, dalokra, filmekre hivatkozik.

review_pic
Néhány gondolat Schiller Róbert könyvének lapozgatása közben (2018.06.28)

A kételkedés gyönyörűsége – ezen a címen nyújt át egy csokrot az olvasónak Schiller Róbert korábban, különböző folyóiratokban, főleg a Természet Világában megjelent írásaiból. Lapozgatom a könyvet, és ahogy a régi Báró Eötvös József Collegiumban kérdezték volna egykoron, én is azt kérdem: vajon Schiller Róbert egy hihetetlen széles látókörű dögész vagy egy nagy műveltségű filosz? Egyre inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy mindkettő. Persze jól tudom, hogy Schiller Róbert a kémiai tudomány doktora, nemzetközileg elismert kiváló fizikokémikus, kit érthetetlen és sajnálatos módon legmagasabb tudományos testületünk, a Magyar Tudományos Akadémia nem tartott méltónak arra, hogy tagjai sorába válassza. A kételkedés gyönyörűsége – csak vérbeli kutatóember adhat ilyen címet könyvének.

review_pic
Egy kultúráról – művészi kételkedéssel (2018.06.28)

Olyan különc vagyok, aki a nyomtatott könyvet még mindig jobban szereti, mint az elektronikus változatot. Ennek jegyében egy nagy bevásárlóközpont egyetlen könyvesboltjában kerestem Schiller Róbert néhány hónapja megjelent, A kételkedés gyönyörűsége című könyvét. A bolthálózat Internetes oldaláról annyit már tudtam, hogy ezen a helyen ötnél kevesebb kötet található a műből. Szorgosan át is néztem a „Természettudomány” felirat alatt lévő polcot, majd szomorúan állapítottam meg: valóban, a nulla is kevesebb az ötnél. De teljesen a kétkedést még nem sikerült kioltanom magamban, ezért az egyik eladó segítségét kértem. Ő a saját számítógépes adatbázisában azt látta, hogy van belőle a boltban egy kötet. Magabiztosan oda is sétált a „Társadalomtudomány” felirat alatt lévő polchoz, s néhány másodperc múlva kezembe adta a könyvet.

review_pic
A végtelen és a véges bűvöletében (2018.06.28)

A boldog végtelen és a törvényszerűen tragikus véges összeütközésében vajúdik és fogalmazódik meg az emberi szellem. Ez az origó, innen indul a tudomány és a művészet, ezen a képzelt ponton alakulnak át korábbi ösztönös reakcióink gondolkodássá. Sőt, ekkor alakul ki tétovázásunk, a kételkedésünk gyönyörűsége – az a groteszk és elbizonytalanító jelenség, hogytanult tudásaink és saját következtetéseink fölé gyakran árnyék borul,a vélt törvényszerűségek hipotézissé válásának kísértete: a fordított „heuréka élmény”. És mégis ebben a destruktív (?) élményben, a kételkedésben rejlik az emberi szellem szépsége és dinamikája. Ki ne szeretne polihisztorrá válni? A kamaszkorban a tudományok incselkedése elbűvöli a nyiladozó elméket.