Miért jó gyalogolni? Lehet-e annak filozófiája? Frédéric Gros esszékötete a görög cinikusoktól Gandhi nagy gyaloglásáig feszül. Isztray Simon kritikája. Frédéric Gros francia filozófus könyve a gyaloglásról jó értelemben korszerűtlen mű. Elsőre esszék kusza gyűjteményének tűnik, majd kirajzolódnak fő csapásirányai.
A cseh Lucie Faulerová regénye egy sokszor tabuként kezelt témát, az öngyilkosságot állítja a középpontba, de nem azt kérdezi, joga van-e az embernek lemondania a saját életéről, hanem azt vizsgálja, mi történik azokkal, akiket hátrahagy. Hogyan dolgozható fel egy közeli családtag, egy szeretett személy öngyilkossága? Szembenézni ezzel az örökséggel rendkívül fájdalmas és hosszú folyamat, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha is meg lehet érkezni a végére. Ezt a küzdelmes utat igyekszik bemutatni a Typotex Kiadó gondozásában megjelent Akkor nekem annyi!
Az ismereteink nagy részét másoktól, a szakmai ismereteket optimális esetben hiteles tanárainktól, lektorált írásos dokumentumokból vagy ellenőrzött híradásokból kapjuk. Ha kizárólag a saját tapasztalatainkra kellene hagyatkoznunk, a világról alkotott tudásunk információmorzsák összefüggéstelen halmazává zsugorodna. A tudás társadalmi természetű: mi, emberek együttes erővel hozzuk létre. Senki sem tudhat mindent, emiatt kénytelen vagyunk megbízni abban, amit mások állítanak. Így az is előfordulhat, hogy az álhíreket, féligazságokat elhisszük.
Mi történt Steve Jobs, az Apple elnöke, vezérigazgatója, a számítástechnika egyik úttörője garázsában? Miféle egyenletek működtetik a világot? Van-e közös vonás Newton fluxióelméletében és a Mona Lisában? – többek között ezen izgalmas kérdésekre is választ kapunk a Typotex Kiadó gondozásában megjelent A gondolkodás forradalma című kötetben, melynek alcíme is sokat elárul: Hogyan alakítja a matematika a világot? Tanulmányozva a művet, nem kell matematikusnak lennünk ahhoz, hogy ezeket megértsük.
Pozsgai Imre fizikus, az MTA doktora, a transzmissziós és pásztázó elektronmikroszkópia avatott szakembere. Fő kutatási területe az elektron-, illetve röntgengerjesztéssel végezhető kémiai analízis, az elektronsugaras mikroanalízis és a mikro-röntgenfluoreszcens analízis. A Typotex gondozásában megjelent szakkönyv megírását a 2008-as és a 2014-es kémiai Nobel-díjak témái, a zöld fluoreszcens fehérjék, illetve a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópia kifejlesztése motiválták. Az első részben a fluoreszcencia jelenségét, a természetben való előfordulását ismerteti.
Számos kollegánk öregbíti a magyar vízgazdálkodók jó hírét a világban. Egyikük Bogárdi János, akinek pályája a Műegyetemen megszerzett építőmérnöki diplomával indult. A Padovai Egyetemen végzett hidrológiai szakmérnöki tanulmányai után Karlsruhéban szerzett az együttműködő árvízcsúcscsökkentő tározórendszerek témájában „Dr.-Ing.” címet. Tevékenysége a karlsruhei Vízépítési Intézetben, majd a Karlsruhei Egyetemen végzett hidraulikai kisminta-kísérletektől a többtényezős döntési modellek gyakorlati alkalmazásáig ívelt.
Az emberi faj természeténél fogva remekül alkalmazkodik megváltozott körülményekhez, ezért is éltük túl eddig. Ha jól értem, a könyv inkább arról szól, hogy ezt a képességünket társadalmi szinten kell kamatoztatni. Igen. Meg kell javítani magunkat, a barátságainkat, a viszonyunkat a kisebb-nagyobb közösségekhez, illetve a tárgyainkat is. Működtetni kell az egész világot, miközben itt vannak a globáliskatasztrófa-lehetőségek, amelyek egyben globális javak is, mint az óceán és a levegő, amiknek nincsen gazdája. Kérdés, hogy ezeket hogyan tartja fenn az emberiség. Szükség van egy új mechanizmusra.
Baj van a gyerekkel: rosszul tűri, hogy piszkálják, nem eléggé 'trendik' a holmijai. Mit, hogyan reparáljunk? A gyereket meggyőzni, ne is ügyeljen az ostobákra? Lehetetlen, hiszen sokkal többet van köztük, s természetes ösztöne elfogadásra vágyni. A holmijait cserélni le? Abszurd, mert semmi valódi baj velük, s holnapra már az új sem lesz eléggé trendi - ez a létalapja a mai, sanda és erőszakos piacgazdaságnak! Értelmesebb környezetbe járatni? Ez kábé egyenértékű azzal, hogy "Állítsák meg a Földet, ki akarok szállni!".
Nem lenne ennyi szavunk rá, ha nem rejtőzne benne végtelen jelentés: jövök, megyek, baktatok, sétálok, kószálok, slattyogok. Ezernyi lehetőség, mód, hangulat – egy cselekedet. Frédéric Gros ódát írt a gyaloglás tiszta formájához, amelyet önmagunkhoz vezető lehetséges útként határoz meg. Frédéric Gros kortárs filozófus Párizsban él, lelkes túrázó és esszéista egyben, akinek két szenvedélye találkozott ebben az írásában.
Annak ellenére, hogy azzal talán mindenki tisztában van, hogy agyunk mennyire páratlan, működésének pontos módját, a tanulás folyamatát csak kevesen ismerik. Pedig éppen ezek révén tehetnék szert olyan tudásra, amellyel a tanulás, és az arra épülő, valamint azt meghatározó kognitív folyamatokat is magasabb szintre emelhetnénk. A jelen kötet szerzője csodálattal tekint az emberi agyra, arra a végtelen lehetőséghalmazra, amely e 86 milliárd idegsejt kapcsolati rendszerében rejtezik.
