Bereczkei Tamás: Az erény természete.
Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség
Sebes
Anna: Emberállat - évmilliók lenyomata kapcsolatainkban
A Darwin Év szerencsésen meghozta a magyar kiadók kedvét a
darwinizmus talán legprovokatívabb üzeneteinek, az emberi természet, biológia
és kultúra kölcsönhatásának elemzésére. A két ismertetett könyv kiválóan
kiegészíti egymást. Bereczkei Tamás munkája elsősorban a modern evolúciós
pszichológiából indul, s annak egyik kulcskérdését, az emberi szocialitás
természeti, illetve kulturális eredetét tekinti át. Főképp saját kutatásaira
alapoz, amelyek különböző szociálpszichológiai elméletek és laboratóriumi
lélektani eljárások, elsősorban döntéselméleti eljárások segítségével
vizsgálják a kulturális egymáshoz illeszkedés finom mechanizmusait. Míg
Bereczkei könyvének hangsúlya a terepet tekintve az összehasonlító antropológia
az egyik oldalon és a laboratórium a másik oldalon, addig Sebes Anna könyve,
mely sokkal inkább tudományos áttekintés, elsősorban az összehasonlító
kultúrantropológus és a mai családkutató szempontjait ötvözi. Hangsúlya végig a
családi szocializáció, illetve a családi élet szerveződése úgy, ahogyan azt a
mai társadalmakban látjuk, s ennek adja meg antropológiai és biológiai
értelmezését.
Mindkét könyv diadalmas formájában mutatja
meg a darwinizmust. Nemigen foglalkoznak olyan üres vitákkal, mint hogy
szabad-e biológiai deterministának lenni a mai társadalomról gondolkodva,
vagy, hogy milyen a helyes arány öröklés és környezet vitatott kérdéseinek
súlyozásában. Ehelyett konkrét mechanizmusokban mutatják meg a darwini
metaelmélet győzedelmességét.
Bereczkei könyve
elsősorban azzal foglalkozik, amit ma számos összefüggésben társas agy hipotézisnek szoktunk nevezni. Milyen érveink vannak amellett, hogy az ember
nem Robinson, hanem eredendően, kiindulópontként, társas lény. Életében és
gondolkodás és érzésvilágának
biológiai kialakulásában is a mások által jelentett társas szelekciós nyomás
jelentette a döntő mozzanatot. Ez a társas lény-mivolt előtérben áll a mai
idegtudományi kutatásokban is, ahol a tükörneuron rendszer, valamint a
prefrontális területek és a naiv tudatelmélet, az elmeteória, a híres
TOM-összefüggését vizsgálják. Előtérben áll a társas elmefelfogás a kognitív
pszichológiából származó különféle döntéselméleti modellekben is, amelyek ma
már igen részletesen vizsgálják nemcsak azt, hogy mikor használunk fogat fogért vagy szemet
szemért stratégiát (Bereczkei sajnos, ezt elfelejti magyarra fordítani és
egész könyvében a tit for tat anglicizmust használja), hanem
arra is, hogy hogyan befolyásolják az együttműködő és a versengő stratégiákat
érzelmi állapotaink,
hormonális beállítottságunk.
Bereczkei
könyvében három mozzanatra helyezi a hangsúlyt. Az egyik a rokonszelekció és a
valódi altruizmus viszonya. A második a társas hírnév mint különleges szervező
erő az emberi társadalmakban, a harmadik pedig a vonzalmak és
személyiségtípusok viszonya. Az első kérdésben, miközben az etológia és a modern
szociobiológia kiindulását képező Hamilton-szabályból indul ki (bizonyos társas
állatoknál, például rovaroknál az önzetlenség a támogató és támogatott közötti
genetikai átfedés függvénye). Ezt nagyon érzékenyen kapcsolja össze az emberi
társadalmak sajátos dilemmájával, a támogatás rokonfüggésével és a
rokonfelismerő mechanizmusok keletkezésével. Érdekes kísérleteket is kapunk a
szerző saját laboratóriumából arra nézve, hogy az arcvonások milyen mértékig
képesek fenotipikus támaszt nyújtani a genetikai rokonság felismerésére. A
rokontámogató rendszerek elemzésétől jutunk el oda, hogy vajon milyen is a
viszony a mai evolúciós társas elméletekben váltakozva előtérbe kerülő
empatikus és machiavelliánus emberkép között. Mindkét felfogás az emberré válás
során érvényesülő szociális evolúciós fordulat mellett érvel: az egyik azt
mondja, számunkra, emberek számára rendkívül fontos volt a képesség arra, hogy
kitaláljuk mások gondolatait,
illetve beleéljük magunkat mások helyzetébe. Az empatikus hangsúly a koordinációt,
a támogatást, az összhangot, a szeretetet emeli ki. Ezzel szemben a
machiavelliánus hagyomány azt emeli ki, hogy mások gondolatainak követése a
racionális csalás, a mások eszén való túljárás eszköze. Bereczkei azon
szerzők közé tartozik, akik tisztán látják, és erre saját laboratóriumi
eredményei mellett számos antropológiai és idegtudományi adatot is bemutat,
hogy az ember sajátos szocialitásához mindkettőt fel kell tételeznünk. A „hideg
beleélés" és a meleg együttérzés egyaránt szükséges ahhoz, hogy az emberi
társas összehangolást megértsük. Nem szabad, hogy illúzióink legyenek. Mi
egyszerre vagyunk mások szenvedésével együttérző, empatikus, és mások eszén túljárni akaró, rafináltan
szociális lények.
Ennek a szenvtelen és ugyanakkor komplex
társas megismerésképnek különös oldala a nagylelkűség finom elemzése. Bereczkei antropológiai
adatokat és kísérleti eredményeket egyaránt felsorakoztatva mutatja be,
hogy valódi embercsoportokban az erőforrásokkal való hosszú távú stratégiai
gondolkodás egy különös módja az, ahol a sok erőforrással rendelkező személy
önzetlenül adakozik. Ezek az adakozások hosszú távon úgy térülnek meg, hogy jó
lesz a csoportban a reputációja. Ez a reputációnövekedés a nagyvonalúság
hatására figyelhető meg a Kalahári-sivatag szélén a busmanoknál, de ez
figyelhető meg a mai, nagyvállalati globalizált világban is. Fontos társadalmi
figyelmeztetést is tartalmaz Bereczkei érzékeny elemzése arról, hogy a mai juppie kultúra
teljesen rámenős és lokálisan egocentrikus megoldásai szemben állnak a hosszú
évezredek óta távlatosan érvényesülni képes, éppen az osztogatás révén hatalmát
mutató nagyvonalúsággal. A párválasztás, a hasonló alapján való szelekció
izgalmas kérdéseket vet fel a különböző személyiségtípusok és az emberi
sikeresség egymáshoz való illesztésében. Ez Bereczkei könyvének harmadik
izgalmas témája. Sok mindent megtudunk a személyiséglélektanban legtöbbet
vizsgált nagy ötök (extroverzió, barátságosság,
lelkiismeretesség, emocionalitás, okosság) sajátos konstellációiról, amelyek az
igazán sikeres emberi stratégiákhoz vezetnek. Nem meglepő módon, ismét az derül
ki, hogy számos társadalmi helyzetben a barátságosság és a nyitottság
összekapcsolása, valamint a segítőkészség vezet el az igazi sikerekhez. A
sikeres emberek azért jószívűek, mert, és ezt már a nagymama is tudta, van
miből adjanak. A jó emberi stratégia az adakozás benyomását tudja kelteni.
Bereczkei könyve igen sokoldalú anyagot mozgat. Két hiányosságát talán mégis
kiemelném. A tudatfejlődésében és a személyiségvonásokban is kicsit fukaron
bánik azokkal a kutatásokkal, amelyek éppen Magyarországon is világosan
feltárják a másoknak való gondolattulajdonítás igen korai fejlődését (Csibra
Gergely és Gergely György munkái), illetve azt, hogy az etológiából és a
klinikai pszichológiából ismert kötődési stílusok hogyan jelennek meg az emberi
személyiség életen át való érvényesülésében, s milyen a pontosabb genetikájuk
(Gervai Judit és Lakatos
Krisztina munkái). Mindenképpen jó könyv azonban, amely saját tudományos
erényei mellett biztos, hogy egy évtizeden keresztül tankönyvként is irányítani
képes az evolúciós pszichológia szociális mozzanatainak megismerését.
Különösen, ha kiegészítjük Sebes Anna könyvével.
Sebes Anna könyvének három
különleges jellegzetessége van. Az egyik, hogy a magyar irodalomban, s ebbe
beleértem mind az etológiai, mind az evolúciós pszichológiai irodalmat,
meglehetősen háttérbe szorult francia kulturális hatást újra pozícionálja.
Dukhemtől és Lévi-Strausstól kezdve Cyrulnicig, Jeannerod-ig és természetesen
Piaget-ig gondosan felhasználja a francia irodalmat, olyan részletkérdésekben
is, mint például a szeretet vagy a szerelem genezise s hasonlók.
Míg Bereczkei könyvének alapvető
hangsúlya az individuális elme döntési mechanizmusaiban megjelenő társas mozzanatok
elemzése, Sebes Anna könyve nem a biológus, illetve a pszichológus, hanem az
antropológus és a szociológus szempontjából indul ki. Számára a kiinduló mozzanat a társas kapcsolatok
elemzése. A társaság nem valami új felfedezés, amelyet a szolipszista kognitív
mozgalom árnyékában teszünk meg, hanem az antropológus és a szociológus
családkutatásának természetes kiinduló mozzanata. Itt az új nem a társasság,
hanem az, hogy a biologikumot ismerjük fel a társasban. Míg Bereczkei
könyve elsősorban a laboratóriumi ember világára összpontosít, addig Sebes Anna
a kapcsolatokban élő emberre. Az ő számára az alapkérdés nem az altruizmus
megjelenése és az altruizmus helyes egyetemes biológiai értelmezése, hanem az
emberi faj sajátos társas kapcsolatteremtő módjainak értelmezése. Ezért aztán a
kiindulásuk is nagyon eltérő lesz. Bereczkei könyvében a társas kapcsolatokkal
foglalkozó könyvhöz képest, majdnem azt mondanám, hogy egy klasszikus
pszichológus számára meglepő módon, szinte teljesen hiányzik a szexualitás, Sebes
Anna viszont éppen ebből indul ki. Számára az emberi szocialitás megértésének
alapkérdése a legalapvetőbb emberi kapcsolat, a párosodási rendszerek elemzése.
Finoman és sokoldalúan használja ő is a rendelkezésre álló összes
kultúrantropológiai, etológiai, evolúciós pszichológiai, valamint
neurobiológiai adatot. Az embert egy olyan különleges lényként értelmezi, aki
szexuális szokásaiban egy viszonylag laza, s talán szekvenciális monogám
rendszert épít ki. Világos összehasonlítást kapunk más főemlősökkel. Sebes Anna
olyan rendszert mutat be, amelyben az emberre oly jellemző korai
tapasztalatszerzés és kötődés-alakulás, a ragaszkodás és a szexualitás együtt
jelennek meg. Igen tüzetesen elemzi, hogy hogyan is oldja meg ez a lassan
nevelődő lény a vérfertőzés tilalmát. A családszociológiai és összehasonlító
antropológiai szemlélet eredményezi azután azt is, hogy Sebes Anna igen
részletesen foglalkozik a konfliktus és az agresszió viszonyával. Eltekint
minden hagyományos ősi szenteltvízzel élő agresszió-irtogatástól. Az agressziót
világosan elemzi, mint sajátos biológiai jelenséget, ugyanakkor típusaiban
visszarakja az erőforrásokért, illetve a szexuális kapcsolatokért folyó
versengés keretébe. Ennek megfelelően az agresszió nem valamiféle misztikus
erő, hanem egy sajátos lépés a dominancia-alakító és a dominancia-szabályzó, és
feszültségcsökkentő rendszerekben. Sajátos emberi konfliktusmegoldási módokat
is kapunk, amelyek az érzelemszabályozás és a kitüntetett jelentőségű
érzelemkifejező rendszerek révén válnak sajátos emberi különlegességgé. Az
intimitás, a személyes tér, a családon belüli férfi és női munkamegosztás,
mindezek az eredendően szociológiai
és társadalomtudományi témák Sebes Anna megjelenítésében különleges biológiai
témákká válnak. Izgalmas olvasmány a könyv, amely előítélet nélküli családelemzéseivel, komoly tabutémák
felvetésével, például, hogy hogyan lehet hosszú távú cserekapcsolatokkal biztos
másodlagos szexuális ígéretekre szert tenni, vagy fenyegetés
nélkül sikert elérni azonos neműek rivalizációi közepette stb. Szerencsés és
boldog szintézise mindez a társadalomtudományi adatgazdagságnak és a biológiai
nyitottságnak.
Bereczkei
könyve szép kiállítású, technikailag jól szerkesztett munka. Még a sokféle
képanyag egységes felbontását is megoldotta. Ez kevéssé mondható el sajnos
Sebes Anna könyvéről. Nem annyira a szerző, mint inkább a szerkesztők hibája
az, hogy igen eltérő felbontású képeket kapunk, s hogy szemben minden hazai
szokással a magyarul is hozzáférhető klasszikusok - gondoljunk Jean Piaget vagy
Konrad Lorenz munkáira - nem magyar kiadásban jelennek meg az
irodalomjegyzékben. Ez nem akármilyen hiányosság, hiszen egyébként ugyanazt
lehet elmondani erről a könyvről is, mint Bereczkei munkájáról. Egy évtizedig
fontos tankönyv lesz mind a pszichológusok, mind a szociológusok, mind az
antropológusok számára. Ha már összehasonlító elemzést adunk, akkor még egy
furcsaságra kitérnék. Ez
pedig a könyvek ára. Bereczkei könyvének van támogatója, és így háromszáz
oldalt 3400 forintért kapunk, míg Sebes Annának nincs támogatója, s 470 oldalt
kapunk 4000 forintért. Valahogy megdöbbenten látja az olvasó, hogy a magyar
könyvárképzésben a támogatásnak semmi kapcsolata nincs a könyvek fogyasztói
árával. Furcsa evolúciós pszichológiai rejtély, amely mindazoknak a
csereelveknek ellentmond, amelyeket a két könyv oly szépen és oly részletesen
tárgyal.(Bereczkei Tamás: Az erény természete.
Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség. Budapest: Typotex, 2009, 313 p.;
Sebes Anna: Emberállat - évmilliók lenyomata kapcsolatainkban. Budapest:
Gondolat, 2008., 475 p.)