
Oldalszám: 316 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2790-19-0
Témakör: Pszichológia, Szociológia, Evolúció
Sorozat: Test és lélek
Elfogyott
Ex Libris
A Darwin-év újra előhozta azokat a százötven éve folyó vitákat, melyek Charles Darwin emberi üzenetének értelmezésében kettős vereségekhez vezetnek, éppen azért, mert nem tanulunk hibáinkból. Sok vádat kapott az evolúciós gondolat minden eszmei és politikai táborból: istentelen, biologizáló, felforgató, konzervatív, túl kapitalista, túl materialista stb. Bereczkei Tamás elsősorban arra a vádra reagál, mely szerint a darwinisták az embert önző és korlátlanul versengő lénynek állítják be. Tudjuk, hogy ez a vád már a darwini emberkép egyik szellemi elődjére, az utilitarianizmusra sem áll. Bereczkei nem ilyen történeti rekonstrukciókkal foglalkozik, hanem a modern evolúciós pszichológiából kiindulva az ember eredendően társas természetét mutatja be. A könyv elsősorban azzal foglalkozik, amit ma számos összefüggésben „társas agy", illetve „társas elme" hipotézisnek szoktunk nevezni. Milyen érveink vannak amellett, hogy az ember nem Robinson, hanem eredendően, kiindulópontként társas lény. Életében meg gondolkodás- és érzésvilágának biológiai kialakulásában is döntő mozzanat a társas szelekciós nyomás, a másoknak való tetszés s mások gondolatainak, érzéseinek belső leképezése. Vagyis az ember olyan, mint ahogy a gimiben éreztük magunkat udvarlás előtt, alatt, helyett.
Bereczkei könyvében az egyik kiemelt kérdés az altruizmus elemzése. A könyv „a rokontámogató rendszerek" elemzéséből kiindulva bemutatja, hogy szemben a korlátlan verseny vádjával, az ember egyszerre empatikus és machiavelliánus lény. Bereczkei tisztán látja, és erre saját laboratóriumi eredményei mellett számos antropológiai és idegtudományi adatot is bemutat, hogy az ember sajátos szocialitásához mindkettőt fel kell tételeznünk. A „hideg beleélés" és a meleg együttérzés egyaránt szükséges ahhoz, hogy megértsük az emberi társas összehangolást. Illúzióink ne legyenek, de ne legyünk radikálisan pesszimisták sem. Egyszerre vagyunk mások szenvedésével együtt érző és mások eszén túljárni akaró társas lények.
Ennek a szenvtelen és ugyanakkor komplex társas megismerésképnek izgalmas oldala a nagylelkűség elemzése. Valódi embercsoportokban az erőforrásokkal való hosszú távú stratégiai gondolkodás különös módja az, ahol a sok erőforrással rendelkező személy önzetlenül adakozik. Ezek az adakozások hosszú távon megtérülnek, a jólelkű embernek jó híre lesz, mind a busmanoknál, mind a mai nagyvállalatok globalizált világában. Vagyis a mai kultúra rámenős megoldásai szembenállnak a hosszú évezredek óta távlatosan érvényesülni képes nagyvonalúsággal. A párválasztás evolúciós értelmezése Bereczkei könyvének harmadik témája. Nem meglepő, hogy számos társadalmi helyzetben a barátságosság és a nyitottság összekapcsolása, valamint a segítőkészség vezet el az igazi sikerekhez. A sikeres emberek azért jószívűek, mert - és ezt már a nagymama is tudta - van miből adjanak. A jó emberi stratégia az adakozás benyomását tudja kelteni. Bereczkei könyve méltó tankönyvi céljaihoz. Még a sokszínű képanyag egységes vizuális megjelenítését is megoldotta.
Kapcsolódó recenziók
- A megbecsült adakozó (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2011. december 31.)
- A megbecsült adakozó (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2011. december 31.)
- Az erény természete (Sümegi András, IPM, 2010-09)
- Bereczkei Tamás: Az erény természete (Zsolnai György, Szépirodalmi Figyelő, 2009.06.)
- Az erény archeológiája (Hudra Árpád, Könyvhét, 2010-01)
- Miért is vagyunk olyan jó emberek? (Bernáth László , Kulúra és Kritika, 2009-10)
- Ex Libris (Pléh Csaba, Élet és Irodalom, 2009-09-04)
- Az erény biológiája (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2009-09-11)
- Darwin és az emberi természet (Pléh Csaba, Magyar Tudomány, 2009-07)
- Lusta eszkimó - A nagylelkűség evolúciója (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2009-05-16)
- Könyvfesztivál (Laik Eszter, Könyvhét, 2009-04)