Olvasók Boltja
1136 Budapest, Pannónia utca 35-37.
H – P: 10 – 18 óráig
Typotex Könyvesbolt
1024 Budapest, Fillér utca 9-11. "A" lépcsőház, 54-es kapucsengő
H – Cs: 9 – 16 óráig
Péntekenként üzletünk zárva tart.
ELTE Pult
Cím: Budapest, XI. kerület, Pázmány Péter sétány 1/A., földszint
Hétfőn, szerdán és csütörtökön: 10 – 16 óráig
Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
Előre le kell szögeznünk:
a vizsgált mű címe látszólag nem hordoz magában metaforikus jelentést. Első
látásra ugyanis nem egy megfoghatatlan célkitűzésekkel és nyelvezettel
terhelt morálfilozófiai értekezéssel van dolgunk, hanem egy kísérleti
módszereket alkalmazó, szociálpszichológiai és antropológiai kutatásokat
összefoglaló munkával. A szerző Bereczkei Tamás professzor, aki az altruizmus
jelenségének kutatójaként nemzetközi szinten is jelentős eredményeket mondhat
magáénak az evolúciós pszichológia területén.
Az alapkérdés a következő:
miért cselekszünk erényesen? Az evolúciós elmélet nyújtotta interpretációs
keret olyan megvilágításba helyezi ezt a kérdést, amely eleve kizárja a
hagyományos erényetika fogalomkészlete mellett lehorgonyzó
válaszlehetőségeket, és csakis az evolúciós haszon fogalma körül forgó
magyarázatokat képes elfogadni. A tanulmány legfontosabb előfeltevése ez,
ugyanis lehetővé teszi, hogy könnyedén összedönthető legyen az etika
állványzata; hogy minden nem közvetlen haszonnal járó cselekedetünk mögé
egyfajta hasznossági számítást gondolva kérdőjelezzük meg a tiszta, érdek
nélküli jó cselekedet lehetőségét. Bereczkei bevezető megjegyzéseiben azt
állítja, hogy „nem létezik általában vett önzetlenség az emberek iránt",
tudniillik minden cselekedetünk saját evolúciós stratégiánk bélyegét hordja
magán, s mint ilyen, nem lehet tudatos és reflektált, hanem csakis
ösztönös. Az ösztön pedig, mint tudjuk, nem kontrollálható, tehát ebben az
értelemben fel sem merülhet az etika lehetősége.
Érdekes, hogy az előszó
végén a filozófiai végzettséggel is rendelkező Bereczkei jelzi, hogy kutatási
eredményei jóval túlmutatnak önmagukon, és számtalan filozófiai természetű
problémát is felvetnek, amelyek megvitatására azonban már nem kíván vállalkozni
a terjedelmi keretekre hivatkozva. E problémák továbbgondolását az olvasóra
bízza, annak biztos tudatában, hogy ő maga egyáltalán nem foglalt állást filozófia
természetű kérdésekben. Előfeltevései mégis egyoldalúan kijelölnek egy olyan
játékteret, ahová az óvatlan értelmező könnyen beszorulhat.
A hírnévről szóló
fejezetben például azt állítja, hogy egy kísérleti játék azon szereplői, akik
nagylelkűbbek voltak társaiknál, végső soron nagyobb befolyásra tettek szert a
csoporton belül, mint a többi résztvevő. Az evolúciós elmélet keretein belül
vizsgálva ezt az állítást azt kell mondanunk, azért volt az adott egyén a
leginkább nagylelkű a csoporton belül, hogy minél nagyobb hírnévre tegyen
szert, míg egy erényetikai nézőpontból az adott egyén nagylelkűsége egy
önmagában álló erény, amely mellesleg azt vonja maga után, hogy nagyobb
népszerűségnek örvend, mint kevésbé nagylelkű társai. Az első esetben a
hírnévre való törekvés a jó cselekedet tényleges kiváltó oka, míg a
második esetben a hírnév csupán járulékos következménye a nagylelkűségnek.
Igaz, azt még Bereczkei
sem tagadja, hogy léteznek az önfeláldozásnak olyan esetei is, amikor a cselekvő
átérzi azon társa nehéz helyzetét, akin éppen segít (vagyis nem vegyül
evolúciós „számítás" cselekedetébe). Meglátása szerint azonban ezek
tudományos szempontból nem mérhető és modellálható esetek. És miért nem
modellálhatóak? - tehetjük fel a kérdést, amire valószínűleg azt a választ
kapjuk, hogy azért, mert a szerző elkötelezett egy olyan világkép mellett,
amely az ilyen esetekről tudomást sem akar venni.
Összegezve elmondhatjuk,
hogy a szerző által alkalmazott interpretációs keret eleve lehetetlenné teszi
az erényt mint olyat, így a kötet címe igenis hordoz magában metaforikus
jelentést; az erény természetét lényegileg azon kívül álló, pusztán természeti
és kulturális tényezők adják meg, vagyis minden, ami távol áll az erénytől.
Ilyen értelemben a címadás nemhogy metaforikus, hanem egyenesen ironikus.
Mindezen koncepcionális fenntartásaim ellenére is rendkívül olvasmányosnak és
tanulságosnak tartom Bereczkei értekezését, amely akár arra is alkalmas lehet,
hogy tiszta, motívumoktól mentes cselekvésre bírja az olvasót.