
Oldalszám: 316 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2790-19-0
Témakör: Pszichológia, Szociológia, Evolúció
Sorozat: Test és lélek
Elfogyott
Bereczkei Tamás: Az erény természete
Előre le kell szögeznünk: a vizsgált mű címe látszólag nem hordoz magában metaforikus jelentést. Első látásra ugyanis nem egy megfoghatatlan célkitűzésekkel és nyelvezettel terhelt morálfilozófiai értekezéssel van dolgunk, hanem egy kísérleti módszereket alkalmazó, szociálpszichológiai és antropológiai kutatásokat összefoglaló munkával. A szerző Bereczkei Tamás professzor, aki az altruizmus jelenségének kutatójaként nemzetközi szinten is jelentős eredményeket mondhat magáénak az evolúciós pszichológia területén.
Az alapkérdés a következő: miért cselekszünk erényesen? Az evolúciós elmélet nyújtotta interpretációs keret olyan megvilágításba helyezi ezt a kérdést, amely eleve kizárja a hagyományos erényetika fogalomkészlete mellett lehorgonyzó válaszlehetőségeket, és csakis az evolúciós haszon fogalma körül forgó magyarázatokat képes elfogadni. A tanulmány legfontosabb előfeltevése ez, ugyanis lehetővé teszi, hogy könnyedén összedönthető legyen az etika állványzata; hogy minden nem közvetlen haszonnal járó cselekedetünk mögé egyfajta hasznossági számítást gondolva kérdőjelezzük meg a tiszta, érdek nélküli jó cselekedet lehetőségét. Bereczkei bevezető megjegyzéseiben azt állítja, hogy „nem létezik általában vett önzetlenség az emberek iránt", tudniillik minden cselekedetünk saját evolúciós stratégiánk bélyegét hordja magán, s mint ilyen, nem lehet tudatos és reflektált, hanem csakis ösztönös. Az ösztön pedig, mint tudjuk, nem kontrollálható, tehát ebben az értelemben fel sem merülhet az etika lehetősége.
Érdekes, hogy az előszó végén a filozófiai végzettséggel is rendelkező Bereczkei jelzi, hogy kutatási eredményei jóval túlmutatnak önmagukon, és számtalan filozófiai természetű problémát is felvetnek, amelyek megvitatására azonban már nem kíván vállalkozni a terjedelmi keretekre hivatkozva. E problémák továbbgondolását az olvasóra bízza, annak biztos tudatában, hogy ő maga egyáltalán nem foglalt állást filozófia természetű kérdésekben. Előfeltevései mégis egyoldalúan kijelölnek egy olyan játékteret, ahová az óvatlan értelmező könnyen beszorulhat.
A hírnévről szóló fejezetben például azt állítja, hogy egy kísérleti játék azon szereplői, akik nagylelkűbbek voltak társaiknál, végső soron nagyobb befolyásra tettek szert a csoporton belül, mint a többi résztvevő. Az evolúciós elmélet keretein belül vizsgálva ezt az állítást azt kell mondanunk, azért volt az adott egyén a leginkább nagylelkű a csoporton belül, hogy minél nagyobb hírnévre tegyen szert, míg egy erényetikai nézőpontból az adott egyén nagylelkűsége egy önmagában álló erény, amely mellesleg azt vonja maga után, hogy nagyobb népszerűségnek örvend, mint kevésbé nagylelkű társai. Az első esetben a hírnévre való törekvés a jó cselekedet tényleges kiváltó oka, míg a második esetben a hírnév csupán járulékos következménye a nagylelkűségnek.
Igaz, azt még Bereczkei sem tagadja, hogy léteznek az önfeláldozásnak olyan esetei is, amikor a cselekvő átérzi azon társa nehéz helyzetét, akin éppen segít (vagyis nem vegyül evolúciós „számítás" cselekedetébe). Meglátása szerint azonban ezek tudományos szempontból nem mérhető és modellálható esetek. És miért nem modellálhatóak? - tehetjük fel a kérdést, amire valószínűleg azt a választ kapjuk, hogy azért, mert a szerző elkötelezett egy olyan világkép mellett, amely az ilyen esetekről tudomást sem akar venni.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a szerző által alkalmazott interpretációs keret eleve lehetetlenné teszi az erényt mint olyat, így a kötet címe igenis hordoz magában metaforikus jelentést; az erény természetét lényegileg azon kívül álló, pusztán természeti és kulturális tényezők adják meg, vagyis minden, ami távol áll az erénytől. Ilyen értelemben a címadás nemhogy metaforikus, hanem egyenesen ironikus. Mindezen koncepcionális fenntartásaim ellenére is rendkívül olvasmányosnak és tanulságosnak tartom Bereczkei értekezését, amely akár arra is alkalmas lehet, hogy tiszta, motívumoktól mentes cselekvésre bírja az olvasót.
Kapcsolódó recenziók
- A megbecsült adakozó (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2011. december 31.)
- A megbecsült adakozó (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2011. december 31.)
- Az erény természete (Sümegi András, IPM, 2010-09)
- Bereczkei Tamás: Az erény természete (Zsolnai György, Szépirodalmi Figyelő, 2009.06.)
- Az erény archeológiája (Hudra Árpád, Könyvhét, 2010-01)
- Miért is vagyunk olyan jó emberek? (Bernáth László , Kulúra és Kritika, 2009-10)
- Ex Libris (Pléh Csaba, Élet és Irodalom, 2009-09-04)
- Az erény biológiája (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2009-09-11)
- Darwin és az emberi természet (Pléh Csaba, Magyar Tudomány, 2009-07)
- Lusta eszkimó - A nagylelkűség evolúciója (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2009-05-16)
- Könyvfesztivál (Laik Eszter, Könyvhét, 2009-04)