Bőgel György a Kossuth Klubban

Melyik a jobb? Egy manufakturális, hierarchikus, nemzetorientált vállalat, vagy egy olyan cég, amely a kapcsolatok hálóján keresztül hatalmas sikereket ért el? Többek között ezt a kérdést is feszegette Bőgel György : Kiscserkésztől a nagykutyáig című előadásában.

Facebookon számtalan ismerősünk van, 200, 300 de akár 1000 is lehet ezeknek a kapcsolatoknak a száma. Ebből aztán igen kusza kapcsolati hálókat alkothatunk. Mégis van, hogy legjobb barátainkat nem lehet megtalálni ismerőseink listáján. Sokkal jobban járna a kedves érdeklődő, ha a levelezéseinket, vagy a telefonunk hívólistáját nézné. Több kiderülne belőle.

Egy vállalatnál is, leginkább a levelezéseikből deríthetjük ki a kapcsolataikat. Hiszen nem csak személyes hálózatok léteznek, mindennapjainkban gazdasági hálózatokat is felderíthetünk. Ilyen például egy ellátási lánc. Ennek könnyebb megértése végett nézzük a japán természeti katasztrófákat. Ezeknek hatására Japánban bezárt pár üzem. Ebben a pár üzemben azonban olyan alapanyagot dolgoztak fel, melyeket aztán tovább küldtek Koreába. Koreában ebből tartozékokat gyártottak. És ebből a tartozékból készülnek a mobiltelefonok Kínában, hogy aztán exportálják az USA-ba, és Nyugat-Európába eladásra. Az alapanyag 3 hónap múlva elfogy. Tudósok vizsgálják, hogy ennek milyen hatásai lesznek a gazdaságra, de pontos eredményt még nem tudnak.

Régen, ha valaki elment egy céghez dolgozni, lojalitás vállalt a cég iránt. Az aláirt szerződés mellett egy láthatatlan szerződés is lógott a levegőben, a hűség a cég iránt. Ha valaki elkezdett valahol dolgozni, ott is maradt nyugdíjazásáig. Volt a cég, voltak az emberei, és volt mindenki más. Ma már nem így van. A cégek is hálózatokból épülnek fel. A Fordnak például saját gumifaültetvényei voltak, egyáltalán nem volt hajlandó együttműködni semmilyen partnerrel. Sajnos napjainkban nincs jövője egy hagyományos, monarchikus rendszernek. Nézzük példának az Adidast. Egy német cég, ami 1990-ben a Nike-val és a Reebok-kal szemben majdnem csődbe ment. Az Adidas maga gyártotta termékeit, és a reklámot is maga intézte, míg a másik kettő az előállítást kiadta a Távol-Keletnek, és nekik csak a menedzsmenttel kellett foglalkozniuk. Miután az Adidasnak egy francia üzletember lett a vezérigazgatója, aki nem átallott átalakítani a másik két márkához hasonló stílusra a céget, a cég megmenekült.  1991-ben az USA biotechnológiája is sűrű hálózatokból épült fel. Egy szívritmus-szabályozó előállításában is több cég, rengeteg szakember játszik szerepet.

A kórházak is e felé a trend felé tartanak, egy CT (komputertomográf) eredményét is több kórház orvosa ellenőrzi, mert van, hogy a másik orvos (egy amerikai kórház esetében például egy indiai szakember) olcsóbban dolgozik.

Felmerül az etika, illetve hogy nem épp hazafias dolog más országnak kiadni a hazai munkahelyeket, de sajnos a mai világ nem az etikán alapul, hanem a minél nagyobb anyagi hasznon. A felnövő fiatalság sem a lojalitás és az erkölcs fénye alatt érik felnőtté, hanem ebben a hálózati rendszerben. Ők lesznek a „hálózatos” generáció, mert a cégeknek, a gazdaságnak erre van szüksége.