Mostanában úgy hozta az élet, hogy még azok is filozófiáról beszélgetnek, akik eddig úgy gondolták, hogy az alighanem a Fehérlófiának lehet valami rokona. A kiváltó ok morális. Jelesül a túlzottnak tűnő kifizetések, és az, hogy Heller Ágnes hülyeségeket beszél, ezzel embertelen cselekedeteket fedez, és egy filozófustól egyiket sem várná el az ember. Egy megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és a helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. De lehet „feljebb” is menni, a naturalista kozmológiai etika az erkölcsöt az egyetemes világtörvényben találja meg, lásd például Konfuciusz és a menynyei béke, vagy az égi összhang Püthagorasznál. A filozófia nem egzakt tudomány, de ugyanúgy az emberi elme csodálatos játéka, egyben racionális vállalkozás, mint a matematika. Filozófusokat olvasni néha izgalmasabb, mint Chandlert.
A filozófia történetét sokan sokszor összeállították már, legtöbbször érdeklődő laikusok számára, ami helyes és világos koncepció, különösen korunkban, amikor pörög a világ, gyorsul az idő, lüktet a vér és telítődik az agynak az a része, amit egyáltalán használunk. Jan Bor és Errit Petersma, holland filozófusok és szerkesztők mindezt megfejelték azzal a felismeréssel, hogy a ma embere képekben él, és erről egyre kevésbé képes és hajlandó lemondani. Így született meg a Képes filozófiatörténet – A gondolat képzelőereje (Typotex kiadó, 2010) című briliáns kötet. Aki ebből sem kap kedvet a gondolkodás történetében való kutakodáshoz, az már direkt csinálja.
Miután gazdag és változatos anyaggal rendelkező „képeskönyvről” van szó, nem mindegy, hogy milyen elgondolás mentén jelennek meg az illusztrációk. A szerkesztők szándéka egyértelmű és sikeres. A díszítés mint lehetőség nyilván fel sem merült, miként az üres helyek esztétikus kitöltése sem, és az a verzió is szájbarágósan unalmas lett volna, ha a képek mereven, gondolkodásra késztetés nélkül egyszerűen kapcsolódnak a szöveghez. Így aztán maradt a legszerencsésebb megoldás, a képek érzékeltetik azt az állandóan változó kontextust is, amely a történelem során keretet biztosított a filozófia műveléséhez.
A könyv a kronológiai megközelítést alkalmazza attól a kitüntetett „pillanattól”, amikor időszámításunk előtt 600 és 500 között, egymástól látszólag függetlenül három műveltségi területen, Görögországban, Kínában és Indiában egyszerre bukkant fel a filozófia. Aztán majdnem úgy járunk, mint Napóleon katonái, huszonöt évszázad tekint ránk a lapokról, egészen a posztmodernig. A történet folytatódik. Nem arra gondolok, hogy már egy zacskós levesnek is van filozófiája, az csak egy lövés a nyelvre.
A filozófus szó eredetileg azt a személyt jelentette, aki a bölcsességet szereti. És a legfontosabb talán annak a bölcs beismerése, hogy gondolkodó értelmünk korlátozott érvényű, amint arra Csuang-ce elég hamar rájött. Miként Szókratész (képünkön) arra, hogy az ő bölcsessége nem jelent mást, mint hogy képes belátni, valójában nem bölcs. Innen indulhatunk.

http://mno.hu/portal/771060