Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Bocz András
Kiadás: 2. javított kiadás
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 496 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9664-04-3
Témakör: Nyelvtudomány
Sorozat: Test és lélek

Elfogyott

A nyelvi ösztön
Hogyan hozza létre az elme a nyelvet?

Steven Pinker: A nyelvi ösztön

Könyvhét 2007 március

Azoknak, akiket ilyesmik érdekelnek, a Typotex egyik igazi 2006-os csemegéje: Steven Pinker: A nyelvi ösztön. (Hogyan hozza létre az emberi elme a nyelvet?) A „Test és lélek” sorozat második kiadású darabja (kiváló Typotex-fordítás, neveket megnézni a könyvekben!), javított változat. Sebaj, őrület, megint, közel 500 oldal egy ilyen témáról, úgy, hogy 1./ lebilincselő megint, 2./ lapozgató lexikonnak is használható. Nyelvtípusok és gondolkodásmódok, tájak és nyelvek, lelkek és szavak stb. Nekem főleg pikáns, mert nem az, hogy 1947 táján nyelvi ösztönöm tarthatott itt, hogy nem mentem nevelőszülőkhöz Hollandiába, és 1961 táján csakígy, hogy nem szereztem útlevelet, nem mentem szőlőmunkásnak a Rajna vidékére, hanem… Kinek öröm, kinek (néha nekem is, de csak nagy néha) bánat. Nem, a nyelvi ösztönről írt Pinker-könyvben még a magam esetével is találkozom érintőlegesen: a nyelvi idegenkedés! Életünk annyira áthat minket, írással foglalkozókat, hogy majdnem azt mondhatnám, szekundérül is ragaszkodunk! Sőt. Amit a mi nyelvünkön, nyelvszerkezetünkben így, ilyen struktúraszemlélettel mondanak (mondunk), az csak úgy elemi. Nyilvánvaló, egy globalizált világban ez furcsa kijelentés. De ugyanúgy nem nacionalizmus, ahogy a nyelvek gyökerei sem nacionálisak. Hanem a világ egységének a világpermutáció a maga tökéletes megfelelője. Hogy pedig az egységben a merő meredek eltéréseket, hajmeresztő (bizonyított vagy sejtett) „eredeteket” Pinker így ki tudja mutatni, bravúr. Higgyük el, ez a mű, akár más témakörben volt a Bölcsek a bölcsőben, tömör remeklés.

Ismétlem, kézikönyvnek ajánlom. S ez a legtöbb, amit különben egybefüggő munkáról dicséretül mondani lehet…

Tandori Dezső

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK