
Kiadás: 2. javított kiadás
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 496 oldal
Formátum: B/5, kötve
ISBN: 978-963-9664-04-3
Témakör: Nyelvtudomány
Sorozat: Test és lélek
Elfogyott
A nyelvi ösztön
„Még soha nem találkoztam olyan emberrel, akit ne érdekelne a nyelv", írja könyvének első mondatában Steven Pinker, majd pedig annak megmagyarázására vállalkozik, hogy miként hozza létre az elme a nyelvet: hogy miféle biológiai alapokon nyugszik minden emberi nyelv.
A valóságban azonban jóval többről is van itt szó: amikor Albert A. Michelson jó száz évvel ezelőtt, 1894-ben kijelentette, hogy a fizikával (illetve a természettudományokkal kapcsolatban általában) minden megismerésre érdemes törvényt felfedeztünk már, „és a jövőbeni kutatások csak a hatodik tizedesjegy értéket fogják módosítani", akkor egyben arra a kérdésre is válaszolni próbált, hogy milyen lesz a jövő tudománya. És amennyire biztosak lehetünk abban, hogy Michelsonnak nem volt igaza, ugyanannyira biztosnak látszik az is, hogy a jövőben a különböző, egyelőre még egymástól többé-kevésbé élesen elkülönülő tudományok közötti határok is el fognak mosódni - egészen úgy, ahogyan ez Pinker könyvében is nyomon követhető, amelyben többek között a biológia, a pszichológia és a nyelvészet kerül egymás mellé, és mely szerint az embernek nem csupán valamiféle kognitív képessége van egy nyelv elsajátítására, hanem léteznie kell egyfajta genetikailag megalapozott és specifikusan a nyelvre vonatkozó ösztönnek is. Ezért gondolhatjuk Chomsky nyomán, hogy „egy marslakó szemszögéből minden ember ugyanazt a nyelvet beszéli... [és] hogy kivétel nélkül ugyanaz a szimbólum manipuláló gépezet húzódik meg a világ nyelvei mögött". Vagyis a nyelv akár biológia, méghozzá akár humán biológia részének is tekinthető, a nyelvészetnek pedig ebben az értelemben az evolúcióelmélethez is köze van.
Ez persze annak az 1920-as évek óta széles körben elterjedt Standard Társadalomtudományi Modellnek az elutasítását jelenti, mely szerint „míg az állatokat szigorúan szabályozza biológiájuk, [addig] az emberi viselkedést a kultúra határozza meg... [és] az embergyerekek csupán néhány tanulási reflexszel és a tanulás képességével születnek". De a megoldást Pinkernél nem is ennek a felfogásnak az ellentéte, vagyis nem is a biológiai determinizmus jelenti. A nyelvi ösztön esetében szerinte leginkább valamiféle „adaptált kommunikációs modulokra" kell gondolnunk, nem pedig holmi „üres palatáblára, formálható viaszdarabra" vagy éppen előre megírt hanglemezre, ami csak a beléje karcolt dallamot játssza le. Sem az egyik szélsőségesen egyszerűsítő álláspont nem fogadható el, sem pedig a másik - és ez persze nem csupán a nyelvi ösztönnel kapcsolatban igaz.
Kapcsolódó recenziók
- A nyelvi ösztön (Kerekes Tamás, www.virtus.hu, 2008. szeptember 2. )
- Jelelés global replace-szel (Török Attila, , 2003)
- A nyelvi ösztön (Galántai Zoltán, Élet és Irodalom 99/30., 1999)
- A nyelvi ösztön (Krajcsi Attila, Pszichológia Online, 2000. július)
- Steven Pinker: A nyelvi ösztön (Malega, Debrecen Online (DEOL) 2007. március 8., )
- Ösztön-e a nyelv ? (Gervain Judit, Magyar Tudomány 2000. 2. szám, )
- Steven Pinker: A nyelvi ösztön (Tandori Dezső, Könyvhét 2007 március, )
- Kérdések a nyelvről (Balázs Géza, Népszabadság 1999, )
- Népszerű nyelvészet (Marx József, Élet és Irodalom 2000. július 21., )
- Volt-a Univerzális Grammatika Bábel előtt? (, Könyvhét – III. Évfolyam 1999. október 21., )