Ez a könyv kiváló agyfrissítő mindenkinek, aki élvezi a
megismerés csúcsainak küzdelmes meghódítását, és a szerzők értő vezetésével
örömmel járja be a tudomány fejlődésének szilajabb vidékeit. Ehhez még
izgalmas, értékes bónusz, hogy rengeteget tanulhatunk belőle a világról,
jelesül arról, hogyan próbálta, s próbálja ma is az európai kultúrkör
megismerni - s ezzel a maga sajátos gondolkodásmódja szerint birtokba is
venni!! - a világot, ami pedig végső soron igen sokat elmond magáról e
kultúrkörről is. Fő témáját a szerzők az arra irányuló vizsgálódásban
határozzák meg, hogy mikor, hogyan és miért választunk a különféle „tudásjelöltek”
- tudásként fellépő elméletek, nézetrendszerek - közül.
Végletesen nyugtalanító, ugyanakkor kulcsfontosságú, amit
kiindulásul vázolnak: Úgy tűnhet, a modern tudomány egyértelműen jobb, mint
bármely más megismerési forma, de amikor meg akarjuk határozni, miben jobb,
összezavarodunk. Úgy véljük, sebesen fejlődik, de nem tudjuk megmondani, mit is
jelent az a fejlődés. Hisszük, hogy rendkívül sikeres, ám a siker mércéjét csak
önkényesen választhatjuk meg. Megdöbbenéssel tölthetnek el azok az elemzéseik,
amelyekkel megmutatják, milyen erővonalak mentén osztják/szerzik a tudományos
elismerést.
Elmondják azt is, hogy a tudomány az a világ, ahol a helyes
felismerés, a jó válasz is legfeljebb részleges megnyugvást hozhat, viszont
újabb rejtélyek, kérdések elé állít. Minden helyes eredmény tágítja a
megismerés további lehetőségeinek horizontját, gyakorta átírva ezzel a tudomány
határait is.