Ez a könyv kiváló agyfrissítő mindenkinek, aki élvezi a megismerés csúcsainak küzdelmes meghódítását, és a szerzők értő vezetésével örömmel járja be a tudomány fejlődésének szilajabb vidékeit. Ehhez még izgalmas, értékes bónusz, hogy rengeteget tanulhatunk belőle a világról, jelesül arról, hogyan próbálta, s próbálja ma is az európai kultúrkör megismerni - s ezzel a maga sajátos gondolkodásmódja szerint birtokba is venni!! - a világot, ami pedig végső soron igen sokat elmond magáról e kultúrkörről is. Fő témáját a szerzők az arra irányuló vizsgálódásban határozzák meg, hogy mikor, hogyan és miért választunk a különféle „tudásjelöltek” - tudásként fellépő elméletek, nézetrendszerek - közül.

Végletesen nyugtalanító, ugyanakkor kulcsfontosságú, amit kiindulásul vázolnak: Úgy tűnhet, a modern tudomány egyértelműen jobb, mint bármely más megismerési forma, de amikor meg akarjuk határozni, miben jobb, összezavarodunk. Úgy véljük, sebesen fejlődik, de nem tudjuk megmondani, mit is jelent az a fejlődés. Hisszük, hogy rendkívül sikeres, ám a siker mércéjét csak önkényesen választhatjuk meg. Megdöbbenéssel tölthetnek el azok az elemzéseik, amelyekkel megmutatják, milyen erővonalak mentén osztják/szerzik a tudományos elismerést.

Elmondják azt is, hogy a tudomány az a világ, ahol a helyes felismerés, a jó válasz is legfeljebb részleges megnyugvást hozhat, viszont újabb rejtélyek, kérdések elé állít. Minden helyes eredmény tágítja a megismerés további lehetőségeinek horizontját, gyakorta átírva ezzel a tudomány határait is.