
Megjelenés: 2018
Oldalszám: 252 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4930-01-3
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák
Eredeti ár: 4200 Ft
Webshop ár: 3150 Ft
KOSÁRBA
Joker a múzeumban, avagy „ilyet én is tudok”
Most, hogy Budapesten időznek – más angol festők képeivel együtt – Francis Bacon alkotásai, eszembe jut egy jelenet a Tim Burton-féle Batman-filmből. Joker és bandája felgyújtja a modern műveket kiállító képtárat, ám egy Bacon-kép előtt a pokoli mosolyú felforgató megálljt parancsol a vandalizmusnak, kijelentve, az valamiért tetszik neki. A filmes fricska mintha azt (is) sugallaná: vannak művészek, akikkel szemben a szélesebb közvélemény – amolyan ellenjokeri normalitást feltételezve önmagáról – leginkább az értetlen idegenkedést érzi a leginkább helyénvaló reakciónak, magyarán szerintük csak a hülye (sőt egy őrült) érezheti úgy, hogy az efféle kortárs mázolmányokért rajongani lehet.
Martos Gábor, aki több mint húsz éve követi figyelemmel a műkereskedelem történéseit, ezekről az „érthetetlenül túlértékelt” alkotókról írt szellemes könyvet. Az „Ilyet én is tudok” legfőbb erénye nem pusztán az, hogy számba veszi, a második világháború után befutott művészek művei mennyiért és hogyan keltek el a közelmúltban, hanem az a törekvése, hogy ködösítés és fellengzős kioktatás nélkül mutassa meg, milyen szempontok alapján cáfolható meg a címben foglalt magabiztos kijelentés, amit sokan a rekordáron elkelt kortárs művek láttán mondanak.
Martos meggyőzően mutat rá olyan szempontokra, melyek szerepet játszottak abban, hogy a huszadik század során egyre inkább a magabiztosan uralt technikai tudás és a valóság minél hűségesebb visszatükrözésén túli törekvések határozzák meg elsősorban a képzőművészeten belüli útkeresések irányait. A szerző ráadásul számos olyan elméleti megközelítést megidéz, amelyek szórakoztató (vagy bosszantó, nézőpont kérdése) felismerésekkel ajándékozzák meg könyve olvasóját, például arról, miféle hasonlóságot lehet találni a reneszánsz festmények bátorsága és Duchamp hírhedt piszoárjának banális provokációja között.
De az olyan kevésbé művészetelméleti vonatkozású tényközlései is képesek tágítani az olvasó horizontját, melyek a kortárs műkereskedelem működési elvét világítják meg (csak egy példa: valóban meglepő, ugyanakkor mégiscsak jellemző adat például, hogy a világ műtárgypiacának összesített forgalma nagyjából azzal az összeggel vetekszik, mint amennyit az USA lakói egy évben állateledelre költenek).
Kapcsolódó recenziók
- Martos Gábor: „Ilyet én is tudok” Sokmilliós művek kalapács alatt (Sipos Tünde, https://www.es.hu/, 2019-12-13)
- Pacák és firkák 30 millió dollár feletti áron?! (Grozdits Hahó, http://librarius.hu, 2019-1-23)
- Mi mennyi – és miért? (Sinkó István, Műértő, 2018. december – 2019. január, 21. oldal, 2018. december)
- Joker a múzeumban, avagy „ilyet én is tudok” (Lepsinszky Dénes, Magyar Hang, 2018. december 7. 25. oldal, 2018-12)
- Műértés vagy provokáció? (Basics Beatrix, MúzeumCafé 68, 2018. december – 2019. január, Szemle, 29–33. oldal, 2018-12)
- Ez is művészet? (Tóth Ida, Magyar Idők, 2018. december 1., Lugas, 15. oldal, 2018-12)
- Leszólt modern klasszikusok (Mészáros Márton, https://nepszava.hu, 2018-10-17)
- Ilyet én is tudok, mondják sokszor a kortárs művészetről - de akkor miért nem csinálják? (HVG, hvg.hu, 2018-10-12)
- Ha tudsz ilyet, csináld! (Szijjártó Gabriella, www.szabadfold.hu, 2018-10-27)
- Rekord árlisták (Almási Miklós, http://mozgovilag.hu, 2018-11-20)
- Ezért nem tudsz ilyet (Sipos Tünde, Új Művészet, 2018. november, 2018-11-20)