Fontos, amiről Skomsvold ír, a családdá válással együtt járó lemondás, az átértékelés és átkeretezés releváns felvetések, noha az ő elbeszélője esetében, úgy tűnik, inkább átmeneti traumatikus megélésekről beszélhetünk. Németh Kriszta tompít ezeken, bár a nagyjából háromórás hangoskönyv első percei mást ígérnek. Indulat és harag a szülési fájdalmak, az embertelen kórházi bánásmód miatt, a család bővülésének első percei rémálomszerűek.
Huoranszki Ferenc: Túl a modern metafizikán A filozófia bár halk szavú és belterjes tudományos terület a magyar kultúrában, a láthatóbb kulturális és politikai jelenségek háttérzenéjeként is jelen van. Ezért a metafizika újjáéledéséről írni szakmunkát túlmutat a szigorúan vett akadémiai filozofálás keretein. Huoranszki Ferenc könyvében arra tesz kísérletet, hogy az analitikus és nem analitikus filozófia párhuzamos hagyományának tárházát egyaránt asszimilálva újragondoljon „mindent”. Vagy sok mindent. Mi is ez a sok minden?
A könyv a szociális média és a demokrácia válságának korában figyelmeztet az etikai tétjére: „Ha az igazságosságnak van értelme, ha több, mint társadalmi szokás, akkor annak az erőnek a neve, amely megtart minket önmagunk előtt. Íme, a nagy tét, ami Platón óta megtorpanásra késztet minket: megtenni az igazságosságot annak, ami megtart minket önmagunk előtt, és nem mások tekintete előtt. Megállunk-e önmagunk előtt?
Nem létezik egyetlen igazság. „Az igazság csupán metaforák, metonímiák, antropomorfizmusok, tehát emberi viszonyok összessége.” „Ha az ember igazát keressük, a fájdalmát kell megragadni” – Friedrich Nietzsche és Georges Bernanos gondolatai nem véletlenül szerepelnek idézetként az alább elemzendő négy világirodalmi alkotás szövegében.
Nem létezik egyetlen igazság. „Az igazság csupán metaforák, metonímiák, antropomorfizmusok, tehát emberi viszonyok összessége.” „Ha az ember igazát keressük, a fájdalmát kell megragadni” – Friedrich Nietzsche és Georges Bernanos gondolatai nem véletlenül szerepelnek idézetként az alább elemzendő négy világirodalmi alkotás szövegében.
Évtizedek óta foglalkozik a műkereskedelem elméleti kérdéseivel. Számos könyvet publikált e témakörben. Martos Gábor legújabb kötete harminchét árverési csúcsleütésen és hat nyilvános magánüzleten keresztül vezet végig a műkereskedelem háromszázéves történetén. Feltehetően egyidős a műkereskedelem a művészet megszületésével. Akkor mi indokolja az 1701-es kezdetet? Az ok, hogy Martos Gábornak forrásul egy 2014-ben megjelent tanulmány szolgált.
Mivel egy „beszéd” szövege, nagyvonalúságot fedezhetünk fel a gondolatmenetben, egy-egy éles mellékmondat kifejtetlensége ingerelheti az olvasót (Weiss János fordító az Utószóban a szociológusok ámításáról szólóra kapja fel a fejét, én ott füleltem nagyon, ahol az irodalomra mint a szabadság általi fertőzöttség terjesztőjére utal), a záró következtetést a gordiuszi csomó átvágásának érezhetjük, mindazonáltal összességében és részleteiben igen izgalmas összefüggéseket vet fel a mű, történeti metszetben is.
A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egyaránt kiemelt jelentőségű. A cselekmény nagy része a délnyugat-norvégiai Haugesund kikötővárosban játszódik.
Cecilie Enger A fehér térkép című regényében az első női hajózási vállalkozók történetét dolgozta fel, amelyet saját írói intuícióval, páratlan karakterformáló tehetséggel varázsol szépirodalommá. Cecilie Engernek nincs könnyű dolga, amikor a kortárs norvég irodalom sztárjai között kell megvetnie a lábát: Jon Fosse, Karl Ove Knausgård, Erlend Loe, Jo Nesbø, Per Petterson… nem kicsit erős mezőny, mondhatnák szlengesen.
Az őszi Margó vendége volt pénteken Cecilie Enger norvég író A fehér térkép című könyve megjelenésének apropóján (cikkünket a regényről itt találod). A bemutatón szó esett arról, úttörők voltak-e, akik nőként először alapítottak hajózási vállalkozást Norvégiában. Hogy milyen nehézségek adódnak, ha nincs nyelv, amivel a századfordulón kifejezhető a homoszexuális vonzalom, és arról is, hogy milyen volt a Budapestre most először látogató Engernek megírnia a saját autofikciós regényét? A szerzővel Ruff Orsolya beszélgetett, közreműködött Fodor Annamária.
