
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: B/6, fűzve
ISBN: 978-963-2791-01-2
Témakör: Nyelvtudomány, Szépirodalom
Eredeti ár: 2200 Ft
Webshop ár: 1650 Ft
KOSÁRBA
Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában
A kicsi, zsebkönyvszerű, de igényes kemény kötésben megjelent kötet valóságos
gyöngyszem, amelyet mindenki a szívébe zár, aki Lénárd Sándort szereti, és akit
a nyelvek érdekelnek. Lénárd Sándort pedig sokan szeretik, Völgy a világ végén
című kötete, amely még a hatvanas években jelent meg, igen nagy hatást gyakorolt
a magyar értelmiségre, és azóta Lénárdot is a nagy magyarok között tartjuk
számon, akik külföldön maradandót alkottak. Ma már mindenki tudja róla, hogy új
hazájában, Brazíliában arról lett híres, hogy műveltségi versenyt nyert a
televízióban, Bach életművének témájában, és hogy a Micimackó latin fordítása /Winnie
ille Pu.Liber celeberrimus omnibus fere pueris puellisque notus nunc primum de
anglico sermone in Latinum conversus/ az egész világon ismertté tette. Azt
azonban már kevesen tudják, hogy szinte polihisztor volt, tudományos művek
mellett verseket és novellákat írt, zenélt, rajzolt, és hogy hányatott életét
üldöztetések mellett betegségek is nehezítették, és még Mengelével is
összetévesztették egyszer /pedig éppen csak szerencsével élte túl Olaszországban
a vészkorszakot, ha úgy tetszik, éppen Mengelét/.
Azt talán tudtuk, hogy sok nyelven beszélt, de hogy ennyire érdekelték a
nyelvek, részben a nyelvek „szelleme”, a jelentések és a nyelvi formák világa,
arról csak most ebből a kötetből értesülhetünk, amely a nyelvekre vonatkozó
tanulmányaiból gyűjtött össze egy csokornyit. Ebben megtalálható az a gyűjtemény
is, melyet Hét nap bábeliül címen még maga adott ki, eredetileg német nyelven,
lényegében ez a kötet fő tengelye, ebben a magyar nyelvről, a katarinai német, a
brazíliai portugál, a botokud indián nyelvről, a francia dialektusokról, a római
olaszról, az újlatinról, /ill. még, nyolcadikként, az amerikai angolról/. Ezek a
tanulmányok jellegzetes Lénárd-írások, sztorik, esszék, teli érdekes
fordulattal, sok apró, tudományos értékű információval, amelyek mutatják Lénárd
érzékét az emberi és társadalmi érdekességek és jellegzetességek iránt. Érdekes
tanulmány található háború utáni olasz éveiről, amikor tolmácsként dolgozott
Rómában és közvetlenül figyelhette meg a nyugateurópai országok első tétova
közeledését egymás felé. Tanulmányban emlékezik meg a Micimackó latin kiadásának
kalandos történetéről. Az egész kötetet kedves önéletrajzi novella nyitja,
gyermekkori emlék, amikor olasz hadifogollyal próbált kommunikálni és először
csodálkozott rá idegen nyelvre.
A kötet külön érdekessége az a teljesítmény, amely a szerkesztőket dícséri.
Talán nem is a jó szerkesztői előszót /Terts István értő munkáját/, vagy a másik
szerkesztő kitűnő Lénárd életrajzát kell kiemelni, valamint a teljességre
törekvő Lénárd-bibliográfiát, hanem a 283 egységből álló, csaknem a kötet felét
elfoglaló jegyzetapparátust, amelyben a szerkesztők megmagyaráznak, kontextusba
állítanak, gyakran pontosítanak vagy korrigálnak mindent, ami a mai magyar
olvasónak gondot okozhat a megértésben. E jegyzetek többsége kitágítja és tovább
fejleszti Lénárd mondanivalóját, sokszor nagyon érdekes irányokba el is
kalandozva. A szerkesztők teljesítménye e jegyzetekben tiszteletre és szeretetre
méltó, lenyűgöző a filológiai pontosság, amellyel a legkülönbözőbb – leginkább
nyelvtudományi – témákhoz nyúlnak. Kommunikáció, jelentés, nyelvi változás,
pragmatika, pszicholingvisztika, stb. iránt érdeklődőknek ez a jegyzetapparátus
talán a legizgalmasabb. El kell hinnünk a szerkesztőknek, hogy szinte minden
Lénárd-mondathoz tudtak volna kommentárt fűzni, és hogy kibontakozóban van
egyfajta Lénárd-kutatás, Lénárd-filológia. A jegyzetek nagy értéke, hogy a
szerkesztők eligazítanak a tárgyalt kérdés főbb szakirodalmában is, Lénárd
szelleméhez hűen nemcsak a magyar nyelvű közvéleményt illetően, hanem a
világnyelveken vagy gyakran a kis európai nyelveken megjelent szakkönyvek,
tanulmányok vonatkozásában is. A jegyzetapparátus sajátos tisztelgés Lénárd
Sándor nyelvi műveltsége és teljesítménye előtt, és a kis kötet ezekkel a
jegyzetekkel együtt telje és különleges.
A könyv hátsó borítója nagyon jó, találó ajánlás olvasható, amelyet a recenzens
csak kiemelni tud:
„Az Európai Unió küszöbén különösen fontos, hogy a művelt nagyközönség
Magyarországon minél több élményszerű tapasztalatot szerezzen az idegen nyelvek
tanulásának és használatának szépségeiről valamint izgalmáról, s ennek
bemutatására kevés szerző lehet alkalmasabb, mint a tolmács, fordító, poliglott
művész és gondolkodó Lénárd Sándor.
Kapcsolódó recenziók
- Aki latinra fordította Micimackót… (Grozdits Hahó, www.librarius.hu, 2016-8-21)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Osman Péter, Matisz Hírlevél, 2010-06-01)
- In ultimus terris – Lénárd Sándor 100 - Vasárnapi levelek 146. (Weiner Sennyey Tibor, Irodalmi Jelen, 2010-05-02)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Vincze Attila Tamás, nol, 40. hét, -)
- Lénárd Sándor írásai nyelvekről (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2005/3)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Buda Béla, Mentálhigéné és Pszichoszomatika 5(2004)3, 2004)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Kicsi Sándor András, Modern Nyelvoktatás X(2004)1., 2004)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Osman Péter, Magyar Tartalomipari Szövetség, 2004)
- Bábel tornya (Bagota Edit, Könyvhét, 2004-04-01)
- A latin medve (Csontos Magda, Köznevelés, 2004-03-26)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (kyt, Magyar Narancs, 2004-02-26)
- Micimackó útitársa (Kovács Dénes, Figyelő, 2003/51.)