
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: B/6, fűzve
ISBN: 978-963-2791-01-2
Témakör: Nyelvtudomány, Szépirodalom
Eredeti ár: 2200 Ft
Webshop ár: 1650 Ft
KOSÁRBA
Lénárd Sándor írásai nyelvekről
A kicsi, zsebkönyvszerű, de igényes kemény kötésben megjelent kötet valóságos
gyöngyszem, amelyet mindenki a szívébe zár, aki Lénárd Sándort szereti, és akit
a nyelvek érdekelnek. Lénárd Sándort pedig sokan szeretik. Völgy a világ végén
című kötete, amely még a hatvanas években jelent meg, igen nagy hatást gyakorolt
a magyar értelmiségre, és azóta Lénárdot is azok között tartjuk számon, akik
külföldön maradandót alkottak. Ma már mindenki tudja róla, hogy új hazájában,
Brazíliában arról lett híres, hogy műveltségi versenyt nyert a televízióban Bach
életművének témájában. A Micimackó latin fordítása (Winnie ille Pu. Liber
celeberrimus omnibus fere pueris puellisque notus nunc primum de anglico sermone
in Latinum conversus) az egész világon ismertté tette. Azt azonban már kevesen
tudják, hogy szinte polihisztor volt: a tudományos művek mellett verseket és
novellákat írt, zenélt, rajzolt, és hogy hányatott életét az üldöztetések
mellett betegségek is nehezítették. Mengelével is összetévesztették egyszer,
holott éppen csak szerencsével élte túl Olaszországban a vészkorszakot, ha úgy
tetszik, éppen Mengelét.
Azt talán tudtuk, hogy sok nyelven beszélt, de hogy ennyire érdekelték a
nyelvek, részben a nyelvek „szelleme”, a jelentések és a nyelvi formák világa,
arról csak most, ebből a kötetből értesülhetünk, amely a nyelvekre vonatkozó
tanulmányaiból kínál egy csokornyit. Ebben megtalálható az a gyűjtemény is,
amelyet Hét nap bőbeliül címen még maga adott ki (eredetileg német nyelven).
Lényegében ez a kötet fő tengelye, amelyben a magyar nyelvről, a katannai
németről, a brazíliai portugálról, a botokud indián nyelvről, a francia
dialektusokról, a római olaszról, az újlatinról, illetve még nyolcadikként, az
amerikai angolról értekezik. Ezek a tanulmányok jellegzetes Lénárd-írások,
sztorik, esszék, teli érdekes fordulattal, sok apró, tudományos értékű
információval. Jól mutatják Lénárd érzékét az emberi és társadalmi érdekességek
és jellegzetességek iránt. Érdekes tanulmány található a háború utáni olasz
éveiről, amikor tolmácsként dolgozott Rómában, és közvetlenül figyelhette meg a
nyugat-európai országok első tétova közeledését egymás felé. Tanulmányban
emlékezik meg a Micimackó latin kiadásának kalandos történetéről. Az egész
kötetet kedves önéletrajzi novella nyitja, gyermekkori emlék: miközben egy olasz
hadifogollyal próbált kommunikálni, először csodálkozott rá az idegen nyelvre. A
kötet külön érdekessége az a teljesítmény, amely a szerkesztőket dicséri. Talán
nem is a jó szerkesztői előszót – Terts István értő munkáját – vagy a másik
szerkesztő, Siklós Péter kitűnő Lénárd-életrajzát kell kiemelni, valamint a
teljességre törekvő Lénárd-bibliográfiát, hanem a 283 egységből álló, csaknem a
kötet felét elfoglaló jegyzetapparátust, amelyben megmagyarázva, kontextusba
állítva, gyakran pontosítva vagy korrigálva mindent, ami a mai magyar olvasónak
gondot okozhat a megértésben. E jegyzetek többsége kitágítja és tovább fejleszti
Lénárd mondanivalóját, sokszor nagyon érdekes irányokba elkalandozva. A
szerkesztők teljesítménye e jegyzetekben tiszteletre és szeretetre méltó,
lenyűgöző a filológiai pontosság, amellyel a legkülönbözőbb – leginkább
nyelvtudományi – témákhoz nyúlnak. Kommunikáció, jelentés, nyelvi változás,
pragmatika, pszicholingvisztika stb. iránt érdeklődőknek – ez a jegyzetapparátus
talán a legizgalmasabb. El kell hinnünk a szerkesztőknek, hogy szinte minden
Lénárd-mondathoz tudtak volna kommentárt fűzni, és hogy kibontakozóban van
egyfajta Lénárd-kutatás, Lénard-filológia.
A jegyzetek nagy értéke, hogy a szerkesztők eligazítanak a tárgyalt kérdés főbb
szakirodalmában is, Lénárd szelleméhez hűen nemcsak a magyar nyelvű közvéleményt
illetően, hanem a világnyelveken vagy gyakran a kis európai nyelveken megjelent
szakkönyvek, tanulmányok vonatkozásában is. A jegyzetapparátus sajátos
tisztelgés Lénárd Sándor nyelvi műveltsége és teljesítménye előtt, és a kis
kötet ezekkel a jegyzetekkel együtt teljes és különleges.
A könyv hátsó borítóján nagyon jó, találó ajánlás olvasható, amelyet a recenzens
csak kiemelni tud: „Az Európai Unió küszöbén különösen fontos, hogy a művelt
nagyközönség Magyarországon minél több élményszerű tapasztalatot szerezzen az
idegen nyelvek tanulásának és használatának szépségeiről, valamint izgalmáról, s
ennek bemutatására kevés szerző lehet alkalmasabb, mint a tolmács, fordító,
poliglott művész és gondolkodó Lénárd Sándor.
Kapcsolódó recenziók
- Aki latinra fordította Micimackót… (Grozdits Hahó, www.librarius.hu, 2016-8-21)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Osman Péter, Matisz Hírlevél, 2010-06-01)
- In ultimus terris – Lénárd Sándor 100 - Vasárnapi levelek 146. (Weiner Sennyey Tibor, Irodalmi Jelen, 2010-05-02)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Vincze Attila Tamás, nol, 40. hét, -)
- Lénárd Sándor írásai nyelvekről (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2005/3)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Buda Béla, Mentálhigéné és Pszichoszomatika 5(2004)3, 2004)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Kicsi Sándor András, Modern Nyelvoktatás X(2004)1., 2004)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (Osman Péter, Magyar Tartalomipari Szövetség, 2004)
- Bábel tornya (Bagota Edit, Könyvhét, 2004-04-01)
- A latin medve (Csontos Magda, Köznevelés, 2004-03-26)
- Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában (kyt, Magyar Narancs, 2004-02-26)
- Micimackó útitársa (Kovács Dénes, Figyelő, 2003/51.)