nol, 40. hét
Lénárd Sándor (1910–1972) orvos és költő-író Magyarországon
született, Ausztriában nevelkedett, először Olaszországba, majd Brazíliába
menekült. Brazíliában azzal lett híres, hogy – Bach életét és zenéjét választva
témának – megnyerte a televízió műveltségi vetélkedőjét; a nagyvilágban azzal,
hogy latinra fordította a Micimackót, a magyar olvasók számára pedig a Völgy a
világ végén című könyvével vált ismertté. Lénárd ugyanakkor a nyelvek szerelmese és kimagasló művelője
is volt. Ez a kötet elsősorban erről az oldaláról kívánja bemutatni, olyan
szerzőként, aki lenyűgöző magabiztossággal kalauzolja a kíváncsi érdeklődőt a
nyelvek bábeli tornyában. Az Európai Unió küszöbén különösen fontos, hogy a művelt
nagyközönség Magyarországon minél több élményszerű tapasztalatot szerezzen az
idegen nyelvek tanulásának és használatának szépségeiről, valamint izgalmáról,
s ennek bemutatására kevés szerző lehet alkalmasabb, mint a tolmács, fordító,
poliglott művész és gondolkodó Lénárd Sándor.