Az első mesterséges hold felbocsátása szó szerint korszakalkotó tudományos és műszaki teljesítmény volt, hiszen ezen eseménnyel 1957. október 4-én az űrkorszakba léptünk. Az első szputnyik történelmet írt, és ennek immár 50 éve...

            Mára a Föld körül keringő űreszközök a mindennapi élet nélkülözhetetlen részeivé váltak a műholdas távközléstől kezdve az időjárás-előrejelzésen át a pontos helymeghatározásig. De a hétköznapjaink kényelmét biztosító számos találmány is az űrkutatásnak-űrtevékenységnek köszönhető. Az űrkutatás költségeinek csökkentése miatt kényszerült rá az emberiség a technikai eszközök miniatürizálására (vajon gondolunk-e erre, amikor a tenyerünkben tartjuk valamelyik szórakoztató-elektronikai készülékünket?), továbbá az űreszközök üzembiztos működéséhez különféle ütésálló, kopásálló, hőálló stb. anyagokat kellett kikísérletezni. A műszaki fejlesztés ezen eredményei idővel ugyancsak megtestesültek hétköznapi használati tárgyainkban.

            Az űrkorszak kezdetének fél évszázados jubileuma nemcsak a visszapillantásra ad alkalmat, hanem az előretekintésre is. A jövőbe azonban senki nem lát, ezért az eddigi eredmények és a lehetőségek figyelembevételével csupán a tendenciák körvonalazhatók.

            Ezt kísérli meg - a tudományosság talajáról kiindulva - az Almár Iván-Galántai Zoltán szerzőpáros. Egy űrkutatással foglalkozó csillagász és egy jövőkutató gondolatai az emberiség jövőbeni kozmikus kapcsolatairól mindenképpen érdekesek: egyrészt e kapcsolatok tág értelmezése miatt - hogyan viszonyul majd az ember az űrkutatáshoz?; milyen kozmikus hatások veszélyeztetik a Földet?; milyen fejlődés várható az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvétel terén? - hanem a két szerző eltérő szakmai képzettségéből következő nézetkülönbségek ütköztetése miatt is.

            A könyv témagazdagsága jól érzékeltethető néhány kiragadott fejezetcím felsorolásával: hagyományos és nem hagyományos hordozóeszközök, hordozórakéták, űrlift; az űrszemét problémája; kozmikus veszélyek, különös tekintettel a kisbolygó- és üstökösbecsapódásokra; kozmikus környezetvédelem; űrturizmus; üzenetküldés földönkívülieknek; csillagközi utazások előkészületei.

            Minden fejezet helyzetáttekintéssel indul, amelyet az adott témakörhöz kapcsolódó kérdések megfogalmazása és megválaszolása követ. Ezt a hagyományosnak nem nevezhető tárgyalásmódot az indokolja, hogy így tehető igazán világossá a két szerző nézőpontja és véleménye közötti eltérés bizonyos kérdések kapcsán. E felépítés további előnye az, hogy az olvasó maga is felmérheti: vajon a témakör áttekintését olvasva felvetődött-e benne ugyanez a kérdés, azaz mennyire „fogta meg” a téma. Mert a szerzők gyakorlott ismeretterjesztőkként különös figyelmet fordítottak arra, hogy a helyzet objektív áttekintésében elhelyezzék a kérdés csíráját, hogy aztán a saját, egyéni álláspontjukat (olykor mások véleményére is utalva) részletesen is kifejtsék az egyes kérdésekre adott válaszukban.

            Az ember és a kozmosz kapcsolatára jellemző helyzetből kiindulva a jelenlegi tendenciák ismeretében a könyv meggyőzően tárja az olvasó elé, hogy hosszú távon nincs más alternatívája az emberiségnek, mint az, hogy a világűrbe való terjeszkedéssel biztosítsa saját továbbélését. Az is kiderül azonban a műből, hogy ennek megvalósítása az emberiség eddigi legnehezebb feladata. Még a Földre leselkedő kozmikus veszélyekkel és azok elhárításával sem vagyunk teljesen tisztában, de az űrturizmus kialakulása és várható fellendülése már jelzik, hogy a kis kezdőbetűs ember sem akar mindig a Földön maradni. Idegen civilizációkról sincs még tudomásunk, bár keresésük már több évtizede tart, viszont az elmúlt néhány évben megindult a más csillagok körül keringő bolygók „üzemszerű” felfedezése, egy-két éven belül pedig a Föld távoli ikertestvérei is kimutathatókká válnak.