Az első mesterséges hold
felbocsátása szó szerint korszakalkotó tudományos és műszaki teljesítmény volt,
hiszen ezen eseménnyel 1957. október 4-én az űrkorszakba léptünk. Az első
szputnyik történelmet írt, és ennek immár 50 éve...
Mára
a Föld körül keringő űreszközök a mindennapi élet nélkülözhetetlen részeivé
váltak a műholdas távközléstől kezdve az időjárás-előrejelzésen át a pontos
helymeghatározásig. De a hétköznapjaink kényelmét biztosító számos találmány is
az űrkutatásnak-űrtevékenységnek köszönhető. Az űrkutatás költségeinek
csökkentése miatt kényszerült rá az emberiség a technikai eszközök miniatürizálására
(vajon gondolunk-e erre, amikor a tenyerünkben tartjuk valamelyik
szórakoztató-elektronikai készülékünket?), továbbá az űreszközök üzembiztos
működéséhez különféle ütésálló, kopásálló, hőálló stb. anyagokat kellett
kikísérletezni. A műszaki fejlesztés ezen eredményei idővel ugyancsak
megtestesültek hétköznapi használati tárgyainkban.
Az
űrkorszak kezdetének fél évszázados jubileuma nemcsak a visszapillantásra ad
alkalmat, hanem az előretekintésre is. A jövőbe azonban senki nem lát, ezért az
eddigi eredmények és a lehetőségek figyelembevételével csupán a tendenciák
körvonalazhatók.
Ezt
kísérli meg -
a tudományosság talajáról kiindulva - az Almár Iván-Galántai Zoltán szerzőpáros.
Egy űrkutatással foglalkozó csillagász és egy jövőkutató gondolatai az
emberiség jövőbeni kozmikus kapcsolatairól mindenképpen érdekesek: egyrészt e
kapcsolatok tág értelmezése miatt - hogyan viszonyul majd az ember az űrkutatáshoz?; milyen
kozmikus hatások veszélyeztetik a Földet?; milyen fejlődés várható az idegen
civilizációkkal való kapcsolatfelvétel terén? - hanem a két szerző eltérő
szakmai képzettségéből következő nézetkülönbségek ütköztetése miatt is.
A
könyv témagazdagsága jól érzékeltethető néhány kiragadott fejezetcím
felsorolásával: hagyományos és nem hagyományos hordozóeszközök, hordozórakéták,
űrlift; az űrszemét problémája; kozmikus veszélyek, különös tekintettel a kisbolygó-
és üstökösbecsapódásokra; kozmikus környezetvédelem; űrturizmus; üzenetküldés
földönkívülieknek; csillagközi utazások előkészületei.
Minden
fejezet helyzetáttekintéssel indul, amelyet az adott témakörhöz kapcsolódó
kérdések megfogalmazása és megválaszolása követ. Ezt a hagyományosnak nem
nevezhető tárgyalásmódot az indokolja, hogy így tehető igazán világossá a két
szerző nézőpontja és véleménye közötti eltérés bizonyos kérdések kapcsán. E
felépítés további előnye az, hogy az olvasó maga is felmérheti: vajon a témakör
áttekintését olvasva felvetődött-e benne ugyanez a kérdés, azaz mennyire „fogta
meg” a téma. Mert a szerzők gyakorlott ismeretterjesztőkként különös figyelmet
fordítottak arra, hogy a helyzet objektív áttekintésében elhelyezzék a kérdés csíráját,
hogy aztán a saját, egyéni álláspontjukat (olykor mások véleményére is utalva)
részletesen is kifejtsék az egyes kérdésekre adott válaszukban.
Az
ember és a kozmosz kapcsolatára jellemző helyzetből kiindulva a jelenlegi tendenciák
ismeretében a könyv meggyőzően tárja az olvasó elé, hogy hosszú távon nincs más
alternatívája az emberiségnek, mint az, hogy a világűrbe való terjeszkedéssel
biztosítsa saját továbbélését. Az is kiderül azonban a műből, hogy ennek
megvalósítása az emberiség eddigi legnehezebb feladata. Még a Földre leselkedő
kozmikus veszélyekkel és azok elhárításával sem vagyunk teljesen tisztában, de
az űrturizmus kialakulása és várható fellendülése már jelzik, hogy a kis
kezdőbetűs ember sem akar mindig a Földön maradni. Idegen civilizációkról sincs
még tudomásunk, bár keresésük már több évtizede tart, viszont az elmúlt néhány
évben megindult a más csillagok körül keringő bolygók „üzemszerű” felfedezése,
egy-két éven belül pedig a Föld távoli ikertestvérei is kimutathatókká válnak.
Valóban itt az ideje,
hogy ki-ki elgondolkodjon az emberiség és a kozmosz jövőbeli viszonyáról - vezérfonalnak e könyvet tekintve.