0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: B/6, fűzve
ISBN: 978-963-2791-01-2
Témakör: Nyelvtudomány, Szépirodalom

Eredeti ár: 2200 Ft
Webshop ár: 1650 Ft

KOSÁRBA
Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában
Lénárd Sándor írásai a nyelvekről

Micimackó útitársa

Figyelő
2003/51.

Micimackó útitársa Mostanság, amikor (újra) felfedezzük azokat a híres magyarokat, akik külföldön szereztek dicsőséget egykori hazájuknak, gyakorta elfeledkezünk azokról, akik az irodalom terén elért kiemelkedő teljesítményükkel öregbítik szülőföldjük hírét-nevét. Ez a nem éppen eredeti gondolat egy ritka szép kiállítású és tipográfiájú, ízléses kis kötet olvastán ötlött a recenzens eszébe. Miért is lehet számunkra módfelett érdekes és szórakoztató az a könyv, amely az Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában címet kaptai Mindenekelőtt azért, mert e könyvecske szerzője egy különlegesen vonzó személyiség, a viszontagságos életű Lénárd Sándor, s az ő nyelvekről szóló írásai - a többiekhez hasonlóan - mindenképpen megérdemlik figyelmünket.
A világ végéről. Valójában ki is az a Lénárd Sándor, aki mindössze 62 évet élt, 31 éve pedig már egy másik (szebb) világba költözött, és alig néhány műve jelent meg nálunk, azok is némi késéssel. A brazíliai őserdőben praktizáló "fura szakállas doktornak" első magyarul írt gyönyörű regénye, a Völgy a világ végén 1967-ben, míg a szerzőnek mindössze egy napját összefoglaló szép könyve: Egy nap a láthatatlan házban két évvel később jutott a magyar olvasók kezébe. Ám a közönség feledékeny, és ma már a művelt és érdeklődő középgenerációk is alig ismerik ezeket a műveket, ezáltal megfosztva magukat egy-egy kiváló könyv olvasásának ritka élményétől. De hát még mindig nem mondtunk semmit Lénárdról, akinek az élete valóban kész regény. Ámbár igaza van abban az őserdei remetének, hogy "boldogok azok akiknek életéből nem lehet regényt írni, mert övék a mennyek országa". Nos, ő maradt a földön. Regénye pedig az 1910-ben született Lénárdnak Budapesten kezdődött. A folytatás: a Tanácsköztársaság bukása után Bécs, majd a náci fenyegetés előli menekülés Rómába. Ott fosztották meg magyar állampolgárságától. Egyébiránt az "örök városban" a háború alatt részt vett az antifasiszta ellenállásban, majd mikor beköszöntött a béke, főleg tolmácsolást vállalt, alkalmi munkákat végzett. S nem utolsósorban sokat fordított és megírta megrendítő, mulatságos kalandjait és voltaképpen szomorú vallomását a hétköznapi olasz fasizmusról (Róma 1938 és Róma 1943). Következett 1952-ben az emigráció a világ túlsó felére, Brazíliába. Kitérők után egy német telepesek által alapított őserdei kis településre, a dona emmai "láthatatlan házba" vonult vissza. Ott halt meg 1972-ben, és az általa ültetett fenyők tövében temették el. Ha életútjának e vázlatos ismertetése után megkíséreljük összegezni, hogy Lénárd hány "szakmában" tevékenykedett, nehéz feladatra vállalkozunk. Mégis kíséreljük meg: orvos és patikus, költő, író és illusztrátor, pedagógus és kertész, csembalón, orgonán és zongorán kiválóan játszó zenész. Nyelvtudása is legendás volt: tizenkét nyelven beszélt, tizenhárom nyelv irodalmát követte eredetiben, verseskönyvet írt németül, orvosi szakkönyvet olaszul. A Völgy a világ végén nagy művét először németül, majd magyarul, harmadszor pedig angolul írta (újra) meg jellegzetes nyelvi fordulatokkal. A most kiadott, nyelvekről szóló írásai a témákkal kapcsolatosan elképesztő tájékozottságról tanúskodnak, legkevésbé sem unalmas és száraz értekezések, hanem bőséges kultúrtörténeti ismereteket tartalmazó élvezetes nyelvészeti-bölcseleti esszék. A könyvet a szerkesztőket - és a kiadót - dicsérő részletes jegyzetapparátus és irodalomjegyzék egészíti ki. Térjünk most vissza Lénárd mindennél szeretettebb anyanyelvére. Kardos G. György írta: "Izgalmas és megfejthetetlen rejtély, mi éltette Lénárdot, hogy megtartsa eredeti anyanyelvét, megőrizze szülőföldje képét, amikor az már csak az emlékezet peremén létezhetett benne. Gondoljuk el, mindössze nyolc esztendőt töltött Magyarországon." S ezt már Lénárd mondja: "A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak mindennap gyakorolnia kell". Hát ő gyakorolta is. Műfordításai közül soroljunk fel néhányat: Heltai Jenő: Néma levente; Zilahy: Valamit visz a víz; Szerb Antal: A királyné nyaklánca; Kardos G.: Avraham Bogatir hét napja. Elérkeztünk a világhírhez, a Micimackó újlatin fordításához, amelynek történetét Pu, a latin medve címmel kötetünkben olvashatjuk először. A teljesen újszerű munkát valamennyi kiadó egyből visszautasította. Egyikük indoklása: "Sajnos a munka pontosan 1200 év késéssel érkezett hozzánk. Vélhetőleg a posta hibájából." A megoldás: saját erőből. Egy Sao Paoló-i patológus kongresszuson négynyelvű tolmácsolással összehozott pénz éppen 100 példány kiadására volt elég. S noha még saját kiadója is lebeszélte, mert "a gyerekek nem olvasnak latinul, a felnőttek pedig nem vasnak gyerekkönyveket", szerző kitartott szándéka mellett. A száz példányt ajándékként elküldte barátainak (R. Graves, Kerényi Károly), a nagy kiadóknak és könyvtáraknak. És láss csodát: egymást érték a megrendelések. "A kalandnak vége, a verselő mackó függetlenítette magát. A regényhősök néha maguk veszik kezükbe sorsukat." Amerikában a nyugati partot már csak az ötödik utánnyomás érte el - és "a mackó ott kapaszkodik, ahol a legédesebb méz terem: a bestseller fán".
Elhagyatva "Micimackó, aki éveken át útitársam volt Paraná őserdejében, Sao Paolo még szívtelenebb városvadonaiban, a Santa Catarina-i német telepesek csendes Dona Emma völgyében már régen elhagyott engem. Másokat vigasztal…" írja Lénárd szomorúan a történet végén. Mi viszont, gyerekek és felnőttek, fiatalok és idősek, akiknek Micimackó szintén társa volt és marad is, vigaszt és örömet meríthetünk Lénárd Sándor írásaiból. Olvas könyveit!

Kovács Dénes

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK
-75%
Webshop ár: 800 Ft
KOSÁRBA
-30%
Előrendelés: 2030 Ft
Előrendelés
(Előkészületben)