Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
JÁTSZD ÚJRA, SZEM! (AFONSO CRUZ: FESTŐ A MOSOGATÓ ALATT) (2020.09.18)

Afonso Cruz Festő a mosogató alatt című kisregényének címoldalán a főhős Jozef Sorsot látjuk egy léghajóban, ahogy pásztázza az ellenséges állásokat. Mintha kívül lenne az ütközeteken, szerelmeken, és magán az életen is, pedig minden mozgásban van, főleg a huszadik századi történelem – az ő léghajója viszont sokáig semerre nem mozdul. Az élet egy nagy állóháború. A szlovák zsidó festő, Sors az első világégéskor megfordult a lövészárkokban, a második idején egy mosogató alatt is. „Van bennünk egy óriási táj, amely csak akkor válik láthatóvá, ha lemerülünk a mélybe, és felhozzuk az emlékeinket. Nincs erősebb a láthatatlan dolgoknál, a Behemót agyarának gyökerénél.

review_pic
Szex, pénz, hatalom – Erről pletykálunk a legtöbbet (2020.09.16)

Mi az, amit mindenki csinál, de ha szóba kerül, úgy tesz, mintha köze sem lenne hozzá? A pletyka! Legyen szó szexről, pénzről, hatalomról vagy stílusról, imádjuk kibeszélni egymást. Oláh Andrea Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató A pletyka természete című könyvét vette górcső alá. Podcast! A szex, a pénz és a hatalom – ezek a leggyakoribbak a manapság jellemző pletykatémákból. Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató, szociálpszichológus árulja ezt el, és sorolja a többit is: – A negyedik legjellemzőbb pletykatéma a stílus, vagyis, hogy ki hogyan öltözködik, ki hogyan vezet, ki hogyan végzi a munkáját, vagy neveli a gyerekeit. Az ötödik a kompetencia, hogy mennyire ért valaki akár a munkájához, akár a társadalmi pozíciójában betöltött szerepéhez, milyen jó anyuka, apuka, nagyszülő, barátnő, tanár és így tovább ­­– avat be.

review_pic
Fekete panoptikum - Martín Olmos (2020.09.16)

A halál nem játék – a gyilkosság főleg nem az. Vajon miért szórakoztatja mégis olvasóját Martín Olmos baszk író könyve, amely válogatott tárháza a legsötétebb és legalávalóbb bűntények esetleírásainak? Mindvégig ezen gondolkoztam, míg olvastam, s közben nem tudtam letenni. A régen oly közkedvelt, mára azonban borzongató bulvárrá kopott műfaj, a pitaval, a bűnügyi krónika önmagában nem szokott izgalommal eltölteni. Mégis, a Fekete panoptikum, amelyet a magyar kiadásban stílszerűen egy legendás mexikói művész, José Guadalupe Posada mintegy százéves csontvázképei és halállitográfiái díszítenek, rabul ejtett és alaposan elgondolkodtatott.

review_pic
A gondolkodás forradalma (2020.09.15)

Az emberek egy nagy százaléka általában bizsereg a matematikától. Nem jó értelemben. Pedig az ott van mindenhol... És nem is csak ott van: nélküle semmit nem értenénk a világból. A matematika nyelvén képes megszólalni minden egyes tudomány, még az emberi agy is leírható vele. Mert a matematika nem csak számokból áll. Rengeteg problémából, paradoxonból, tételből épül fel, és mindez lebontható még kisebb elemekre.  Sajnos a matematika oktatását általában nagyon elrontják. Nem teszik vonzóvá, nem teszik érthetővé, pedig csak egy kis kreativitás, csak egy kis kommunikáció kell hozzá, és máris nem mumus, hanem egy szórakoztató és fontos tárgy lenne belőle. Csakúgy, mint a természettudományokból, amire fájóan kevés hangsúlyt fektetnek a hazai iskolák is.

review_pic
Tényleg jobbak vagyunk, mint tízezer éve? (2020.09.11)

Kétféle elképzelés él az ember alapvető természetéről már hosszú évszázadok óta. Az egyik szerint – amit a legkövetkezetesebben Thomas Hobbes angol filozófus képviselt – a természetben ember embernek farkasa, ennek a kaotikus harcnak pedig egyedül a szervezett főhatalom, az állam tud véget vetni. Ám létezik egy másik emberkép is, ami sokkal idillibb képet fest a fajunkról: ennek a legnevesebb képviselője nem más volt, mint a francia felvilágosodás nagy filozófusa, Jean-Jacques Rousseau, aki szerint az ember eredetileg jó volt, csak a civilizáció később megrontotta. Ám akármennyire is filozófiainak tűnik ez a vita, valójában nagyon is tudományos kérdésről van itt szó.

review_pic
Nem csak szellemi fekvőtámasz (2020.09.11)

Gyakran éri az általános- és középiskolai matematika-oktatást az a vád, hogy felesleges dolgokkal tömi a fiatalok fejét, melyeknek nem sok közük van a valósághoz. Az ilyen kritikák általában nem veszik figyelembe, hogy a matematikánál jobb agytorna aligha létezik, hiszen nem csak logikai érzékünket, de problémamegoldó képességünket is fejleszti. De mi a helyzet az életszerűtlenségi váddal? A valóságban a matematika sokkal nagyobb mértékben alakította a világunkat, mint gondolnánk. Ennek a történetét írja le Mosóczi András nemrég megjelent, A gondolkodás forradalma című művében, amelyben a szerző számos példát mutat arra, mennyire fontos életünkben a matematika. Ma, amikor tombol a koronavírus-járvány, különösen fontosak a betegséget kimutató tesztek. Tegyük fel, hogy egy betegség a teljes lakosság 1 százalékát érinti.

review_pic
A PLETYKA TERMÉSZETÉRŐL (2020.09.11)

Az, hogy a pletyka – akár akarjuk, akár nem - sokszorosan átszövi mindennapjainkat, feltehetően senki számára nem titok. A pletyka tudományos megközelítéseiről azonban bizonyára jóval kevesebben tudnak. Ezt a „hiányt” igyekszik csökkenteni Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus és Bodor-Eranus Eliza közgazdász-szociológus új kötete: A pletyka természete - Ahol nincs információ, ott keletkezik. A legújabb kutatási eredményeket felhasználó, széleskörű összehasonlító vizsgálatokon alapuló kötet számos meglepetéssel szolgál a laikus nagyközönség számára. A pletyka, mint a társas lét elkerülhetetlen hozadéka A szerzők állítása szerint egyszerűen „nem tudunk nem pletykálni”, valamilyen formában mindannyian részesei vagyunk a pletykafolyamatnak. Vagy mi követjük el, vagy rólunk szól, vagy mi vagyunk azok, akik hallgatják.

review_pic
A gyűjtögetéstől a kizsákmányolásig (2020.09.11)

Afenntarthatatlanság és a betegségek kultúrtörténete alcímmel 2019-ben jelent meg Horváth Balázs háromkötetes, enciklopedikus jellegű munkájának első része a Typotex gondozásában. A győri Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszékének oktatója globális távlatból – s nem épp vidám hangulatot keltve – közelíti meg a korunkat érintő humánökológiai, demográfiai, környezeti, és energetikai problémákat. A monumentális terjedelmű munka különböző tudományterületek aktuális eredményeit igyekszik összefésülni s olyan feltevéseket és következtetések hozni, amelyek sok esetben ellentmondásosnak tűnnek a bennünk, iskolai tananyag által rögzült ismeretekkel.

review_pic
Radu Țuculescu: Sztálin, ásóval előre! Szasa Filipenko: Vörös keresztek Mircea Cărtărescu: Káprázat Ilmar Taska: Pobjeda, 1946 (2020.09.11)

A német kultúrantropológus, Aleida Assmann A kollektív erőszaktól a közös jövőig: négy modell a trau­matikus múlt kezelésére című művében a múltfeldolgozás kapcsán 1.) a dialogikus felejtés, 2.) az emlékezés a soha nem felejtésért, 3.) az emlékezés a felejtésért és 4.) a dialogikus emlékezés szakaszát különbözteti meg egymástól. Az itt következő négy kelet- és közép-európai regény mindegyike a kommunista diktatúra egyént és társadalmat megnyomorító jellegével néz szembe: miközben ezek a művek az Assmann-féle emlékezetmodell egy-egy lépcsőfokát képviselve egymásra épülnek, az elnyomó hatalom milyenségét egytől egyig gyermeki nézőpontból is górcső alá veszik. Az első szakaszra, a dialogikus felejtésre a román   Radu Țuculescu: Sztálin, ásóval előre! című regénye lehet példa.

review_pic
„...MIKOR AZ EMBER ÚGY ELALJASULT…” (MARTÍN OLMOS: FEKETE PANOPTIKUM) (2020.09.10)

Martín Olmos Fekete panoptikuma sikerre ítélt könyv. Több okból. Részben voltaképpeni tárgya, részben tálalásának sajátosságai miatt. Tárgya a Bűn, és leghíresebb-hírhedtebb elkövetői, eszközei és „műfajai”; sajátosságai pedig jórészt a szerző beszédmódjának és választott formájának akusztikai áthallásaiból, zavaraiból adódnak. A Bűn, a Rossz és általában minden, ami az emberi élet „sötét” oldalának része, egyszersmind része a kultúrának is, így a „bűn kultúrtörténetéről”, az alantas és csúf dolgok mibenlétéről, természetéről beszélni, elmélkedni legalább annyira indokolt, mint a Jóról és a Szépről.