
Oldalszám: 476 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4931-30-0
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák
Eredeti ár: 6900 Ft
Webshop ár: 3450 Ft
KOSÁRBA
Ki festette ezeket?
Negyedszázada jelent meg a színen az Anonymous was a Woman (Anonymus nő volt) kezdeményezés. A program elnevezése Virginia Woolf Saját szoba című esszéjének egy megjegyzésére utal, amely szerint a női festők sokszor azért nem szignálták festményeiket a korábbi évszázadokban, mivel nőként nem is igen alkothattak volna. Woolf egyébként úgy gondolta, hogy a valódi egyenjogúsághoz mindenképpen fontos a saját kereset és a privát tér, vagyis a saját szoba.
nem feminista művészettörténetet írt, és nem is „nőpolitikai” művészet- vagy műtárgypiac-elemzést. Csupán aránytalanságokra mutat rá.
A női alkotók műkereskedelemben elfoglalt helyzetét járja körül, a feltűnő különbségek okait keresve tekinti át a múzeumok gyűjteményezési és kiállításpolitikáját, a nemzetközi vásárok felhozatalát, végül több száz külföldi és magyar női alkotás aukciós szereplését a reneszánsztól napjainkig. A számok magukért beszélnek. Ha csak az élő művészeket nézzük, a legértékesebb műalkotás ára, amelyet férfi készített, 91 millió dollár volt, ezzel szemben csupán 12,4 millió dollárt ért a legdrágább női munka.
Ez csak egyetlen adat, Martos viszont 476 oldalon sorakoztatja fel a tényeket, fáradhatatlanul.
A számok bűvöletében végezte korábbi kutatásait is: a Műkereskedelem – Egy cápa ára (2013) az árverések világába kísérte el az olvasót. Az „Ilyet én is tudok” – Sokmilliós művek kalapács alatt (2018) a nonfiguratív művek piaci szereplését járta körül, választ keresve arra a kérdésre, hogy miért is fizetnek egyesek dollár- vagy fontmilliókat olyan képekért, amelyeken csak néhány krikszkraksz vagy színes paca látható. Az új kötet a női alkotók műkereskedelemben betöltött szerepét firtatja, s mivel számokban kívánja ezt megragadni, ne is számítson az olvasó szemérmes félrenézésre. Amint a Guerilla Girls nevű művészcsoport elhíresült plakátja is egyenesen rákérdez: „Meztelennek kell lenniük a nőknek ahhoz, hogy bejussanak a Metropolitan Múzeumba? A Modern Gyűjteményben az alkotók kevesebb mint négy százaléka nő, de az aktok hetvenhat százaléka nőnemű.” Erre a helyzetre játszott rá Nagy Kriszta (művésznevén Tereskova, majd x-T), amikor a budapesti Lövölde téren kitette saját, csak fehérneműt viselő önarcképfotóját „Kortárs festőművész vagyok” felirattal.
Akit a húspiacon túl is érdekel a téma, az is találhat kedvére valót a kötetben. Az Artprice művészeti adatbázis ma Czóbel Bélának több mint hétszáznyolcvan aukciós megjelenését tartja számon, míg Modok Máriának csak harmincat – az asszony festményei alig néhány százezer forinton forognak. A városi legenda szerint amikor Modok Mária meghalt, egy dívány alól kerültek elő a képei. Czóbel azonnal látta, hogy remekművek. „Ki festette ezeket?” – csodálkozott, és amikor a barátok megerősítették, hogy a felesége, döbbenten kérdezte: „De hát mikor?” Pedig hát Modok Mária Nagybányán és Párizsban tanult, Czóbel a szentendrei művésztelepen ismerkedett meg vele. Csakhogy amikor összeházasodtak, akkortól a saját karrierje helyett inkább a férjére főzött, gondoskodott róla, hogy mindig legyen a műtermében friss virág a csendéletfestéshez, készült a barátaik megvendégelésére, akiknek Czóbel mondogatta is gyakran, mennyire sajnálja, hogy „Mária már nem érdeklődik a festészet iránt”. Aztán amíg a férfi délelőttönként a városban alkotott, az ebéd meg már főtt, vagy amikor Czóbel ebéd után szundikált, és a mosogatás is kész volt már,
akkor Modok Mária a férje elrontott vásznainak a hátoldalára, mindenféle talált maradék papírokra, kartondobozfedelekre gyorsan festett egy-egy képet.
Keserü Ilona a szabadságot is meglátja ebben a helyzetben: „Nekem őrült szerencsém volt, hogy nőnek születtem, senki nem figyelt oda akkor [a hatvanas-hetvenes években] Magyarországon a szakmában egy nőre – nyilatkozta. – Bármit csinálhattam.” Úgy látszik, ez is egy lehetséges stratégia – nőként, művészként.
Kapcsolódó recenziók
- Leltár - Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben (Ipsics Barbara, Octogon 175. szám 2022/3. , 2022-6-20)
- Női alkotók a műkereskedelemben (GReni, https://www.kulturpara.hu/, 2022-5-19)
- „Dilettáns marad, és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi” – női alkotók a műkereskedelemben (Benecz Judit, https://nlc.hu/, 2022-3-12)
- Nők a piacon - Női alkotók műkereskedelmi szerepléséről (Rudolf Anica, https://www.ujmuveszet.hu/, 2022. január 27.)
- FESTÉKNYOMOK AZ ÜVEGPLAFONON (Kántor Viola, https://revizoronline.com/, 2022. január 18.)
- NŐK A MŰKERESKEDELEMBEN (Szabó Brigitta, https://jelen.media/, 2021. szeptember 4.)
- Nők a férfiművészet tengerén (Torma Tamás, https://konyvterasz.hu/, 2021. október 4.)
- Önarckép nyaklánccal (Ott Anna, https://ottanna.hu/, 2021. augusztus 28.)
- Női alkotók a műkereskedelemben (Sinkó István, Műértő 2021. szeptember-október, 2021. szeptember)
- Könyvajánló – Martos Gábor: Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben (Sipos Tünde művészettörténész, https://alkotomuveszet.hu/, 2021. augusztus 18.)
- Mennyire számít a művész ivara a műkereskedelemben? (Grozdits Hahó, https://librarius.hu/, 2021. augusztus 4.)
- Az asszonynak a helye (múzeumcafé, https://muzeumcafe.reblog.hu/, 2021-7-28)
- Ki festette ezeket? (Tóth Ida, https://magyarnemzet.hu/, 2021. július 15.)
- Egy a háromszázhoz, avagy „gender-alapú” aránytalanságok a műkereskedelemben (műtárgy.com, https://www.mutargy.com/, 2021-5-14)