Azért mert apu pár éve egyszer befizetett egy kenyai vakációra, ahol fehér kesztyűs inas bontotta neked a kólát miközben az élességet kerested a fényképezőgépeden, még ne gondold, hogy ismered Afrikát! Ha igazi élményre vágysz, vergődj át a helyieknek is átláthatatlan bürokratikus rendszeren (vágd fel előre az igazolványképeidet, vagy legalább legyen nálad olló, mert nekik nem lesz, és azért is te leszel a hibás), és vedd szemügyre a kameruni doajókat! Kedvcsinálónak pár gondolat róluk. A körülmetéletlen férfiakat a lakóközösségen belül nőiesnek tekintik, sőt erős asszonyszagot éreznek rajtuk (úgy vigyázz!!!). Nem bírják az üveges sört, három napig fekszenek tőle másnaposan. Nem bírják a sötétet sem, reszketnek a félelemtől, és alig várják, hogy felkeljen a nap. Ha hosszabb időt szándékozol tölteni egy számodra idegen népcsoporttal, ne gondold, hogy csak te vagy az antropológus! Ők is figyelnek téged. Ha bármilyen irányban száz méternél többet teszel meg gyalog, akkor azt hiszik, hogy tönkrement az autód (fehér ember nem gyalogol). Lepd meg inkább azzal őket, ha megkóstolod fehér, zavaros sörüket, gesztusodat azzal értékelik majd, hogy tiszta poharat kapsz: csak a te kedvedért egy vérző fülű kutyával nyalatják ki az ivásra szolgáló, barnulóban lévő tökhéjat.

Kis Iván