Recenziók: Egy zöldfülű antropológus kalandjai

Nyitóoldal / Könyvek / Irodalom / Publicisztika / Egy zöldfülű antropológus kalandjai / Recenziók

Fordította: Varró Zsuzsa
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 216 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-2790-50-3
Témakör: Publicisztika, Antropológia
Sorozat: Szokatlan szempontok

Elfogyott

Egy zöldfülű antropológus kalandjai

Feljegyzések a sárkunyhóból

Nigel Barley

Fordította: Varró Zsuzsa

Ugrás a recenziók listájához

Egy zöldfülű antropológus kalandjai

Szépirodalmi Figyelő 2007/5

2007-11-28

Az elmúlt évben két afrikai élménybeszámoló is napvilágot látott.K[ovács]. J[ózsef]. Farandzsi Kelet-Afrika néhány országában tett utazásának krónikáját adja közre, a kötet címéhez (Afrikai útinapló) hűen, napló formájában.…Nigel Barley könyve szintén élménybeszámoló. A szerző az oxfordi egyetemen doktorált, később mint egyetemi oktató működött, de antropológusként hiányzott számára a terepmunka közvetlen élménye. Választása a nyugat-afrikai Kamerun egy kevéssé ismert törzsére, a doajókra esett. Könyve a terepen töltött nyolc hónapjáról számol be, stílusában az Afrikai útinaplóra kísértetiesen hasonlít. Nigel Barley sem törekszik tudományos összegzésre, bár képzettsége okán nyilván képes lenne rá: ebben a könyvben mellőzi a tudományoskodó modort (azt máshol, más formában gyakorolja), itt pusztán napi, de nem mindennapi élményeiről számol be, rengeteg humorral, a fantom-antropológusok felé irányuló kritikai éllel. Az élmények felidézése itt is a pillanat izgalmában írt naplóra támaszkodik, de Barley könyve kidolgozottabb, retrospektíven megírt, átírt élménybeszámoló. Szinte csalódott megvetéssel hivatkozik azokra az antropológus elődökre, akik – a terepmunka piszkos részét bennszülött segítőkre bízva – cikkeiket a missziós irodák hűvös kényelmében fogalmazták meg. Meglátása szerint az elődök munkája jórészt ilyen kvázi-terepmunkán alapulhatott. A valódi, a hétköznapi terepmunka jóval prózaibb, eleve kudarcra ítélt, a terepmunkás mindennapi küzdelmei, a forrásnyelvi nehézségek korlátai, az adatközlők megbízhatatlansága, az állandóan visszatérő betegségek leküzdése, a napi étkezések előteremtése körül forog, és a legkisebb mértékben sem ad alkalmat tudományos gondolkodásra, szakmai összegzésre. Az eseményeknek, a szertartások menetének csupán nyers rögzítésére nyújt lehetőséget, és csak reménykedni lehet benne, hogy a részletekből majd egyszer, otthon összeáll valamiféle kulturális alapvetés.Az élvezetes élménybeszámoló burkán át gyakran felsejlenek kulturális antropológiai alapfogalmak, melyeket a szerző úgy magyaráz meg, hogy észre sem vesszük. Az olyan kifejezések, mint inkulturáció, kapcsolati háló, migráció, mintakövetés, más, iskolásabb szerkesztésű könyvben talán függelékként, szószedetben szerepelnének, itt azonban semmi szükség rá, az élmények körülírása mindent tisztán felfed az olvasó előtt.

A kulturáltság és civilizálatlanság megítélését illetően fura fintor, hogy a kameruniak által is vadnak minősített doajóktól hazatérőben a szerzőt Rómában kirabolják. Véletlen egybeesés csupán, hogy K. J. Farandzsi is beszámol egy magyar sorstársról, aki Milánóban bolyong napok óta, mert kirabolták, telefonálni nem tud, pénze nem maradt és a szemüvege is eltűnt, nagyon rosszul lát. Mindkét utazó ép bőrrel úszta meg afrikai kalandozását, de Rómába visszaérkezve mindketten megdöbbenéssel élik meg az európai kultúra fékezhetetlen sebességvágyát, tettlegességét és elsősorban barbarizmusát.

Tárnok Attila