Vörösmarty jól rákérdezett könyvtárbéli gondolatainak
sorában, mente a világ a könyvek által elébb? Előre stb., idézem lazán. G. H.
Hardy, a jeles angol matematikus, akit bátran lehet szemben sok nagyképűséggel „a világ legkisebbképű embere" címmel
illetni, már ahogy ezt Nemes Nagy Ágnestól hallottam Ottlik Gézáról, a mester
jelenlétében (Ottlik szintén matematikus volt, bridzstudós és sok minden),
Hardy úr folyton mentegetőzik a matematika miatt, okán, gondolom az Úristennel
szemben meg a matek által (mentené magát), olyasmit mond (2001-ben az Európa
Kiadónál nálunk is megjelent munkájában), hogy az orvos számára a csillagászati
ismeretek, a sakkozónak a mértan, a mérnöknek a földrészek zsugorodása,
gondolom, a fölmelegedést is említené ma... stb. sosem jelentett érdemleges
tudnivalót; és ő maga pl. sosem ment semmire olyan általános műveltségbeli
ismereteivel, melyek a matematikát egészen közelről nem érintették.
Tehát hiába játszom le én Bobby Fisher vagy Mihail Tal
játszmáit, nézegetem Lloyd mester feladványait (három géniusz! Hogy az
elkoptatott, lejáratott „zseni” szót ne használjuk), hiába tudom, hogy az
egészséget a sok lével őrizhetjük, hiába ismerem a nevezetes hidak kilengésének
sok adatát, legföljebb társasági szinten élhetek ezekkel, de sem jobban meg nem
élhetek, sem kiválóbb szakember nem leszek ily ismeretek birtokában (sem
hitványabb a híjukon).
És mégis gyönyörrel faljuk a féltudományos lektűröket, a...
nem is felvizezett, de fel-ál-napóleon-konyakozott (nem prosecco minőségű, nem
részegítő-tiszta) munkákat, és jól tesszük. Nemes időtöltés, közelebb hoz
minket egymáshoz... egy életkor után inkább a szemöldökfelvonás gyakorlását
eredményezi, másutt az embertársi szeretet eszköze, kialakulásáé, mint például,
íme:
A Fény utca piacán egyik legkedvesebb táv-barátom, mellesleg
újságok terjesztésével foglalkozó szobrász (ha jól mondom, ha nem),
lelkesedését fejezi ki a drága jó Typotex új könyve iránt, a szerző Jared
Diamond, a cím Összeomlás, az alcím
pedig az, hogy Tanulságok a társadalmak
továbbéléséhez (2007). Vaskos, szép - remek címlapú! - kötet, valami 580
oldal kb., és képek is vannak a végén. A témakörök szellősen állnak egymás
mellett. Szó sincs arról, hogy Diamond úr elmondaná, hogyan élnek „túl” a
társadalmak, hogyan pusztult el egyik-másik ily névvel illethető képződmény
(bár nem tudom, magam, a társadalom micsoda is, de van, az biztos, és sokan
sokfélét értenek rajta), így van Mese két
farmról az elején (a két gazdaságról, édenkertekről, rendszerezhetőségekről...
olvasmányosan, remekül, letehetetlenül.) Meg hát le is lehet tenni a könyvet,
nem erőszakos mű, átjárható, mert pl. A
mai Montana a köv. nagy fejezet, aztán később A Húsvét-sziget alkonya jön, meg az Utolsó túlélő -a Pitcairn... szigeteken... sokunk gyerekkorának,
ifjúságának izgalmas témái. Remek elemző a mi Diamondunk, legyen szó akár a
majákról, akár a vikingekről, Gröndlandról vagy a Henderson-szigetekről... és a
Modern társadalmak című nagy kötetrész
is felbecsülhetetlen értékű tudásanyagot hömpölyget, legyen szó akár
kalandosabbakról, mint Haiti, a ruandai népirtás... vagy a „dülöngélő óriás
Kíná”-ról, kérem szépen.
S nem efféle „kéremszépen” a könyv stílusa. Tudósi, mégis
szórakoztató, a világ „elébb-menését” a nagyvállalatok s környezetük elemzése
firtatja, olajtársaságok áldásos-áldatlan működésének rajza, végül jön az
elmaradhatatlan kérdés, mit jelent számunkra gyakorlatilag mindez?
Gyakorlatilag, persze, hogy azt jelenti, bajban vagyunk-e a
tudásvágyunkkal, olyannyira, hogy tehát 4800 forintot hajlandóak vagyunk kiadni
a kötetre (szerintem megéri), vagy még nagyobb a világbaj jelentése a
számunkra, vagyis nem tudunk. Nem egy nyáron kiolvasandó könyv ez, hála az
égnek, évekig lapozgatható, „fejthető". Hogy a világ közben forma szerint
elébb (előbbre) megy, nem kell félni. A nem egészen gyakorlati jellegű
tanulságok (költészet, festők művei, tud. ismeretterjesztő filozóf. irodalom)
örökbecsűek. A vágynak nem szabad itt sem kihalnia.
