Vörösmarty jól rákérdezett könyvtárbéli gondolatainak sorában, mente a világ a könyvek által elébb? Előre stb., idézem lazán. G. H. Hardy, a jeles angol matematikus, akit bátran lehet szemben sok nagyképűséggel „a világ legkisebbképű embere" címmel illetni, már ahogy ezt Nemes Nagy Ágnestól hallottam Ottlik Gézáról, a mester jelenlétében (Ottlik szintén matematikus volt, bridzstudós és sok minden), Hardy úr folyton mentegetőzik a matematika miatt, okán, gondolom az Úristennel szemben meg a matek által (mentené magát), olyasmit mond (2001-ben az Európa Kiadónál nálunk is megjelent munkájában), hogy az orvos számára a csillagászati ismeretek, a sakkozónak a mértan, a mérnöknek a földrészek zsugorodása, gondolom, a fölmelegedést is említené ma... stb. sosem jelentett érdemleges tudnivalót; és ő maga pl. sosem ment semmire olyan általános műveltségbeli ismereteivel, melyek a matematikát egészen közelről nem érintették.
Tehát hiába játszom le én Bobby Fisher vagy Mihail Tal játszmáit, nézegetem Lloyd mester feladványait (három géniusz! Hogy az elkoptatott, lejáratott „zseni” szót ne használjuk), hiába tudom, hogy az egészséget a sok lével őrizhetjük, hiába ismerem a nevezetes hidak kilengésének sok adatát, legföljebb társasági szinten élhetek ezekkel, de sem jobban meg nem élhetek, sem kiválóbb szakember nem leszek ily ismeretek birtokában (sem hitványabb a híjukon).
És mégis gyönyörrel faljuk a féltudományos lektűröket, a... nem is felvizezett, de fel-ál-napóleon-konyakozott (nem prosecco minőségű, nem részegítő-tiszta) munkákat, és jól tesszük. Nemes időtöltés, közelebb hoz minket egymáshoz... egy életkor után inkább a szemöldökfelvonás gyakorlását eredményezi, másutt az embertársi szeretet eszköze, kialakulásáé, mint például, íme:
A Fény utca piacán egyik legkedvesebb táv-barátom, mellesleg újságok terjesztésével foglalkozó szobrász (ha jól mondom, ha nem), lelkesedését fejezi ki a drága jó Typotex új könyve iránt, a szerző Jared Diamond, a cím Összeomlás, az alcím pedig az, hogy Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez (2007). Vaskos, szép - remek címlapú! - kötet, valami 580 oldal kb., és képek is vannak a végén. A témakörök szellősen állnak egymás mellett. Szó sincs arról, hogy Diamond úr elmondaná, hogyan élnek „túl” a társadalmak, hogyan pusztult el egyik-másik ily névvel illethető képződmény (bár nem tudom, magam, a társadalom micsoda is, de van, az biztos, és sokan sokfélét értenek rajta), így van Mese két farmról az elején (a két gazdaságról, édenkertekről, rendszerezhetőségekről... olvasmányosan, remekül, letehetetlenül.) Meg hát le is lehet tenni a könyvet, nem erőszakos mű, átjárható, mert pl. A mai Montana a köv. nagy fejezet, aztán később A Húsvét-sziget alkonya jön, meg az Utolsó túlélő -a Pitcairn... szigeteken... sokunk gyerekkorának, ifjúságának izgalmas témái. Remek elemző a mi Diamondunk, legyen szó akár a majákról, akár a vikingekről, Gröndlandról vagy a Henderson-szigetekről... és a Modern társadalmak című nagy kötetrész is felbecsülhetetlen értékű tudásanyagot hömpölyget, legyen szó akár kalandosabbakról, mint Haiti, a ruandai népirtás... vagy a „dülöngélő óriás Kíná”-ról, kérem szépen.
S nem efféle „kéremszépen” a könyv stílusa. Tudósi, mégis szórakoztató, a világ „elébb-menését” a nagyvállalatok s környezetük elemzése firtatja, olajtársaságok áldásos-áldatlan működésének rajza, végül jön az elmaradhatatlan kérdés, mit jelent számunkra gyakorlatilag mindez?
Gyakorlatilag, persze, hogy azt jelenti, bajban vagyunk-e a tudásvágyunkkal, olyannyira, hogy tehát 4800 forintot hajlandóak vagyunk kiadni a kötetre (szerintem megéri), vagy még nagyobb a világbaj jelentése a számunkra, vagyis nem tudunk. Nem egy nyáron kiolvasandó könyv ez, hála az égnek, évekig lapozgatható, „fejthető". Hogy a világ közben forma szerint elébb (előbbre) megy, nem kell félni. A nem egészen gyakorlati jellegű tanulságok (költészet, festők művei, tud. ismeretterjesztő filozóf. irodalom) örökbecsűek. A vágynak nem szabad itt sem kihalnia.
