Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Vassy Zoltán
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 580 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9664-69-2
Témakör: Földrajz, Történelem, Ökológia
Sorozat: No.1. Nemzetközi bestseller

Elfogyott

Összeomlás
Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez

Önsorsrontás vagy önmérséklet

Élet és Irodalom
2008. Február 29.


Szikrázó, hideg napsütésben áttetsző kék jéghegy oldalán látványos tömbök csúsznak le méltóságteljes lassúsággal, majd robbannak bele hirtelen a tengervízbe, és ott olvadnak tovább, csak nézünk, mint a moziban, és nehezen akarjuk elhinni, hogy ez nem mozi, hanem a jeges valóság.
  Elgyötört arcú férfiak és nők combig fölhúzott öltözékben lépdelnek egy sziget partjain a térdig érő tengerben, és mutatják, hogy ez volt a földjük, itt termett meg a család napi eledele, de az elmúlt tíz-tizenöt évben fokozatosan ellepte a lassan emelkedő tenger.
  Most már nemcsak politikai és gazdasági menekültek vannak ebben a befogadásra egyre kevésbé hajló világban, hanem környezeti menekültek is. Elveszítik otthonukat és megélhetésüket az óceánok szintjének emelkedése, a sivatagok növekedése, a tavak kiszáradása miatt. Ökológiai bujdosók, hontalanok. Lesz hová menniük?
  Én már nagyon régóta nem értem: miért nem a Föld ordító környezeti gondjairól szólnak az újságok címlapjai nap mint nap? Miért nem elsősorban ezzel foglalkoznak a politikusok, és ha ők nem, mert nem, hát az újságírók miért nem erről faggatják őket állandóan? Ezeknek nincsenek gyerekeik, unokáik?! Én komolyan féltem az enyéimet: milyen világban lesznek kénytelenek élni 20-30-40 év múlva?

Egy rokonszenves amerikai földrajzprofesszor azt mondja, hogy talán lehetne kiutat találni, vizsgáljuk meg ebből a szempontból a letűnt civilizációkat: végül is miért omlottak össze? Milyen okok vezettek a pusztulásukhoz, és mit tanulhatunk mi ebből? A híres kihalások története nem föltétlenül romantikus rejtély, lehetnek nagyon is gyakorlati tanulságai.


  Jared Diamond Összeomlás című könyvében nem ijesztget világvégi víziókkal, nem ítélkezik, csak megállapít. Ismeretet terjeszt, és sikerül kíváncsivá tennie az olvasót. Összeomláson azt érti, ha viszonylag nagy területen hosszabb időre drasztikusan csökken a lakosok száma, és a társadalom politikai és gazdasági szerkezete is drámaian leegyszerűsödik.
  Hat letűnt társadalomban - Húsvét-sziget, Pitcairn-sziget, Henderson-sziget, anaszázik, maja birodalom, grönlandi vikingek - képtelenek voltak megoldani a környezeti problémákat, amelyekért részben, ámbár nem teljesen, ők maguk voltak a felelősök. Összeomlásuknak a környezet lerombolásán túl más okai is voltak: súlyosbodó belső és külső konfliktusok, romló szomszédsági viszonyok, háborúk, túlnépesedés; az, hogy nem vették tudomásul a környezeti problémákat, minden esetben szerepelt az okok között.
  Néhány példa. A déli maják éhen vagy szomjan haltak, vagy elestek a szűkülő forrásokért vívott harcban. A grönlandi vikingek természetes környezetük tönkretétele, az eszkimók betelepedése és a saját konzervatív világszemléletük miatt vesztek el: amit a főnökök és papok erénynek tartottak, az ártott az egész társadalomnak. És nem tanultak az eszkimóktól, mert az veszélyeztette volna az elit presztízsét és érdekeit.
  Az elit mértéktelensége máshol is hozzájárult az összeomláshoz: a társadalom kárára versengtek a húsvét-szigeti főnökök a minél magasabb szobrok felállításával, az anaszázik a türkiszgyöngy díszek gyűjtésével, a maja királyok nagy kőépítményekkel. "A mai Amerikában eszünkbe juthat a nagyvállalatok vezetőinek extravagáns és látványos költekezése" - véli Diamond, és emlékeztet arra a közös vonásra, hogy mind passzívan tekintettek a társadalmukat fenyegető veszélyekre.

   Néhány pozitív példát is kapunk: voltak sikeres társadalmak, amelyek a kihívásokra bölcs önkorlátozással válaszoltak. Tikopia, trópusi sziget a Csendes-óceánban, messze mindentől, ezért önellátó, de erőforrásaival olyan jól gazdálkodik, hogy 3000 év után is termékeny; a túlnépesedést is el tudja kerülni. Új-Guinea felföldjein 46 ezer éven át önfenntartó módon éltek. A Tokugava-kori Japánban a konfucianizmussal a takarékosság és szerénység erkölcsi értékeit a lakosság tömegei elfogadták.
  Szóval el lehet kerülni az összeomlást, csak önmérséklet és tisztánlátás legyen. "Az önmagunkkal való szembenézés és értékeink szükségszerű revíziója soha nem könnyű feladat (...) de szinte biztos, hogy túl kell esni rajta, saját életünkben külön-külön éppúgy, mint a társadalmak életében együtt. (...) Globális környezeti problémáink minden eddiginél általánosabb értékrevíziót kényszerítenek ránk."
  Ez nyilvánvaló, mégis az a helyzet, hogy pillanatnyi jólétért, kényelemért, hatalomért feláldozzuk a hosszú távú érdekeket. Sőt, kollektív elfojtás van, nem akarjuk látni a veszélyt. Aki látja és figyelmeztet rá, azt túlzónak tartják. Ezért is hasznos Diamond könyve, mert higgadt és meggyőző, ért a témájához, történelmi, biológiai, régészeti, genetikai, antropológiai és még sok más szempontot figyelembe vesz, ahogy elénk tárja a lenyűgöző ismeretanyagot.


  Diamond "óvatos optimistának" mondja magát. Súlyos nehézségek elé nézünk, leküzdésükre minden erőnket be kell vetnünk, de ő hisz a józan észben, abban, hogy tanulunk a múlt nagy kudarcaiból. Ehhez politikai akarat kell, hosszú távú tervezés, a társadalom értékrendjének gyökeres változása, környezettudatos viselkedés az egyének szintjén is: nem mindegy, kire szavazunk, milyen boltokban vásárolunk, hová szemetelünk, milyen civil szervezeteket támogatunk.
  A könyv világszerte bestseller, miként előző kötete is az volt, a Pulitzer-díjas Háborúk, járványok, technikák, az eladási listák élén hosszú éveken át. Ez a jó sorsa az Összeomlásnak is, mert vele nem pusztán egy könyv, hanem egy gondolkodásmód terjed: a felelős, felnőtt viselkedésé baj esetén. Amihez persze legelőször is föl kell ismerni a bajt.
Olyasmiket kéne csinálni, hogy csak az lehessen képviselőjelölt, aki a választói előtt levizsgázik ebből a könyvből. Tanulja meg kívülről. És feleljen arra, mit tervez a maga szakterületén az összeomlás elkerülésére. Aki megbukik a vizsgán, nem képviselheti a népet. Ilyen mozgalom egyelőre nincs, de van egy sikeres "Összeomlás olvasókör" havonta egyszer az Olvasók boltjában.

Lángh Júlia

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK